A csillagászat magyar nyelvű bibliográfiája ma újabb anyagokkal bővült. A kiadványok és újságkivágatok egy család hagyatékából kerültek elő, érdekes adatokat szolgáltatva a hazai csillagászat egyre fényesedő történetéről. Csak időrendbe raktuk a paksamétát és már közzé is tesszük az alábbiakban:)))
A csillagászattörténeti kutatások egyik fontos területe bizonyos népek és népcsoportok mindennapi életének és a csillagászat kapcsolatának vizsgálata. Jelen írás egy ilyen kutatómunka eredményeit teszi közkincsé a Meteor olvasói számára: a hazánkban elő német nemzetiség egy meghatározott csoportjának, a Duna-mentén, a Bács-Kiskun megyei Hartán immáron közel három évszázada létező sváb közösség életéből vett példákon mutatjuk be az ottani népi csillagászati, valamint időjárási megfigyeléseket és hiedelmeket – néhány történelmi és néprajzi vonatkozású háttéradattal kiegészítve.
A magyarországi amatőrcsillagász mozgalom jelentős fejezete, valamint Egyesületünk jogelődjének, az 1946-tól 1949-ig működő Magyar Csillagászati Egyesület közvetlen előzménye volt az idén hatvanadik éve a Királyi Magyar Természettudományi Társulat Csillagászati Szakosztályának kebelén belül szerveződött Műkedvelő Csillagászati Alosztály. Írásunkban a szervezetileg 1943 végén megszületett, tevékenységét pedig 1944 őszéig kifejtő, és a második világháborús időszak ellenére igen sikeresen működő csoportosulás történetének legfontosabb mozzanatait foglaljuk össze.
Kopernikusz-előadás a Polarisban 2003. február 18-án indult hivatalosan az idei év keddi előadássorozata a hazai csillagászati élet fellegvárában, a Polaris Csillagvizsgálóban. Azért hivatalosan, mert az előzetes terveket és számításokat keresztülhúzva maga az élet, és a szomorú valóság szolgáltatott okot az egy héttel korábbi nyitányra: ekkor került sor Schuminszky Nándor űrtudor...
A pápai állam csillagvizsgálója, a Vatikáni Obszervatórium,
egyike a világ legrégibb asztronómiai kutatóhelyeinek. Központja a Rómától 35
kilométernyire fekvő Castel Gandolfóban, a pápa nyári rezidenciáján található,
míg az észlelőmunka az Arizonai Egyetem Steward Obszervatóriumában koncentrálódik.
Cikkünkben szót ejtünk a pápai állam történetéről, bemutatjuk a csillagvizsgáló
múltját és jelenlegi működését, valamint írunk azokról a magyar csillagászokat,
akik pályafutásuk során megfordultak a neves intézményben.
…Bábel tornyának szentélyében hosszú szakállú, csúcsos süveget és földig érő fekete leplet viselő csillagászpapok serénykedtek. Éppen a Vénusz bolygó pozícióját próbálták meghatározni. Társaik egy szinttel lejjebb egy ékírásos agyagtábla fölött görnyedve a két hét múlva bekövetkező holdfogyatkozás adatait számolták…
Az olvasó nagyszerű összefoglalást olvashat térségünk 2. világháború utáni amatőrcsillagászati tevékenységéről.
Válaszok egy furcsának tűnő kérdésre
Ha az utca emberét azzal a meglepőnek tűnő kérdéssel faggatnánk, hogy mit
tud az arab-iszlám világ csillagászatáról, a válasz nagy valószínűséggel egy
bátortalan félmosoly vagy "jobb" esetben valamilyen, a média által
sugallt előítéletes aktuálpolitikai klisé lenne. Ha egy amatőr-csillagászt
kérdeznénk, valószínűleg kiderülne, hogy a fényes csillagok neveiket ebből
a kultúrkörből kapták (l. Betelgeuse), és jobb esetben a következő válasz is
elhangzana: "arab csillagászok örökítették át az ókori asztronómiai eredményeket
a középkori nyugati világ számára".
Arról, hogy miért született meg ez a cikk
Róka Gedeon nevével először valamelyik régi Csillagászati évkönyvben találkoztam
pár évvel ezelőtt. Írása az akkori pártállami rendszer hivatalos világnézeti-ideológiai
frázisaitól "pufogott", azonban csillagászati értelemben igencsak
érdekes volt. A későbbiek során már tudatosan kerestem műveit és a fellelhető
életrajzi adatokat – érdekelni kezdett az ember, aki az írások mögött rejtőzik.
Ez az érdeklődés most a kedves olvasó szeme láttára ölt testet ezen cikk keretében.
Abban, hogy mindez szakszerűbben és tartalmasabban fogalmazódjon meg, nagy szerepe
volt Bartha Lajosnak, akinek ezúton is köszönöm a tőle megszokott segítőkészséget.
Ismeretes, hogy a középkori templomoknak határozott irányítottsága van. Ha egy templom három fő részét tekintjük: torony, templomhajó, szentély, akkor a torony (és gyakorta a bejárat) nyugaton, a templomhajó középen, és a szentély keleten van általában. Így a régi templomoknak (nagyjából) keleti iránya van.
A tejútrendszerbeli csillagok mozgásának pontos meghatározására szakosodott Gaia-űrtávcső nemrég talált egy különlegesen nagy csillagtömegű fekete lyukat, amely ráadásul Földünk közelében rejtőzik. A csillagtömegű fekete lyukak a legnagyobb kezdeti tömegű csillagok magjának összeomlásakor jönnek létre, így tehát nem összekeverendők a galaxisok középpontjában található, ezeknél jóval nagyobb szupernagy tömegű fekete lyukakkal. Utóbbi típusú fekete lyukak nagy tömegű
A HD 148937 jelű rendszer a Földtől körülbelül 3800 fényévnyire található, a Szögmérő (Norma) csillagkép irányában. Két, a Napnál sokkal nagyobb tömegű csillagból áll, és egy gyönyörű köd, azaz gáz- és porfelhő veszi körül. „Nagy tömegű kettőscsillagot körülvevő köd ritkaságszámba megy, és igazából olyan érzést keltett bennünk, hogy valami különleges dolognak kellett történnie ebben a
Kutatók egy csoportja különleges részecskét azonosított egy ősi meteorit belsejében, amely nagy valószínűséggel egy közeli csillag halálakor bekövetkező szupernóva-robbanásából származik. A meteoritok belsejébe zárt aprócska porrészecskék felfedik a kutatók előtt egy csillag életének, halálának és az utána keletkező új csillag(ok) születésének folyamatát, ami szinte felöleli a kozmosz 13,8 milliárd éves történelmét. A kőzetdarabkák vizsgálatával bepillantást
Régóta terveztem már „a tűz és jég országát”, Izlandot megnézni. Sok gyönyörű képet láttam kék vizű vízesésekkel, zöld mohával ellepett fekete vulkáni sziklákkal, jégdarabokról a fekete fövenyen, a szilaj, érintetlen felföldi részekről – fotósként a táj engem is megbabonázott. Martin Ferenc, Izland Rég vágytam újra látni a sarki fényt is. Aki már látta, tudja: a
Körülbelül nyolc és fél évszázada, 1181-ben egy csillag halála különösen fényes szupernóva-robbanással gyönyörködtette meg az akkori észlelőket. A csillagászoknak azóta sikerült beazonosítani az abból visszamaradt, tűzijáték kinézetét imitáló szupernóva-maradványt a Cassiopeia csillagképben, és részletes képet készíteni róla különböző hullámhossztartományokon. A NASA Chandra röntgenobszervatóriuma nemrégiben egy új kompozitképet tett közzé a szupernóva-maradványról, amely az elektromágneses spektrum