Csillagásztábor Szentléleken

2001. augusztus 17-én délelőtt indultunk útnak, a csoportból Morvai Józsi, Simon Attila és Balaton László utazott az eseményre. A Kecskeméti Planetárium jóvoltából a 25,4 cm-es LX-200-as típusú Meade távcsövet is magunkkal vihettük, amely az elkövetkező napokban nagy szolgálatot tett. A rövid tubus ellenére is sok helyet foglalt a műszer a csomagtartóban, de hármunk összes csomagja, valamint Attila Bresser-típusú tükrös távcsöve így is kényelmesen elfért az autóban.
A Miskolctól kb. 20 km-re nyugatra található helyszínre délután 5 órakor érkeztünk meg. A sátor felállítása és a kipakolás közben máris találkoztunk néhány ismertebb hazai amatőrrel, akikkel szóba is elegyedtünk. A hat órai eligazítás után számunkra az este első programja a távcsövek beállítása volt. Este 10 órakor már pólusra állítva várták a távcsövek a “bevetést”.
A Meade sok érdeklődőt vonzott, akik mind kíváncsiak voltak a műszer képalkotására, vagy saját távcső híján velünk tartottak. Az estét az ismertebb mély-ég objektumok észlelésével kezdtük, és ez mindenkit meggyőzött arról, hogy érdemes maradni: az M13-at a távcső szinte térben mutatta, felszínén szinte minden csillagot bontva. A sorban az M57, az M11, a Mars, a Perseus-ikerhalmaz, az Andromeda-köd és az amatőrök által leggyakrabban látogatott égi csodák következtek. A határmagnitudó kisebb minőségbeli hullámzások mellett folyamatosan 5,8-6m körül volt.
Éjjel 1 órakor már jól látszott a Szaturnusz, később pedig a Jupiter bolygó. A Szaturnuszon a Cassini-rés egyértelműen kivehető volt. Ezután rövid tesztelésre indultunk az észlelőrét többi távcsövéhez. A legszebb bolygóképeket két 15 centiméteres lencsés távcsőben láttuk, amelyeknek a képalkotása messze jobb volt a máshol tapasztaltaknál. Itt Attila a bolygó gyűrűjének szélén látni vélte az Encke-rést is.
Aznap éjszaka az égről az akkor elérhető összes Messier-objektumot levadásztuk, ami annak is betudható, hogy hajnali fél 4-kor Messier-maratonba kezdtünk. Az észlelés-sorozat hajnalig tartott és az ilyenkor már feltűnő Orion, Taurus és más téli csillagképek objektumai is terítékre kerültek.
Hajnali 5 óra felé nyugovóra tértünk, a kelő nap miatt azonban nem tartott sokáig a pihenés. A pontos beállításnak köszönhetően a Meade-del felkerestük a nappali égen a Szaturnusz, a Jupiter és a Vénusz bolygót, valamint számos fényes csillagot is, így többek között a Betelgeuse-t, a Rigelt, a Syriust és az Aldebarant. A korán ébredők ámulva tapasztalhatták meg a műszer pontosságát.
Szombat délután magánjellegű programot szerveztünk: barlangtúrára vállalkoztunk, amely egészen estig tartott. Az éjszaka első felét szintén átészleltük, de már megfigyelésre kerültek az előző nap kimaradt objektumok is: a Nyilas ködei, gömbhalmazai (Trifid-, Lagúna-köd, M22, stb.), az Uránusz és a Neptunusz bolygó, és számos NGC objektum.
A vasárnapunk barátkozással, ismerkedéssel telt. Egy nagyobb zápor után néhány új ismerőssel összeültünk és gitárral kísért jókedvű zenés-éneklős délutánt tartottunk. Talán ez is hozzájárult a rólunk kialakult “a-mindig-vidám-kiskunok” képhez…
Aznap este párás ég köszöntött ránk. A másnapi teendők tudatában úgy döntöttünk, hogy még vasárnap éjszaka hazautazunk. A sátorszedés és összepakolás után minden új ismerőstől elköszöntünk és vidám hangulatban a Kiskunság felé vettük az irányt.
Élményekkel gazdagodva, kissé fáradtan tértünk haza. Már most tudjuk: jövőre is menni szeretnénk!