Élményeim a Kiskun-táborban

Augusztus 11. szerda: Német légiós hátizsák 150/600-as Dobson-Newton a kezemben, és a vonaton vagyok, majd 4 óra utazás után megérkezem Dunaújvárosba. Ferenczi Béla barátommal megyünk kocsival, Solt – Kalimajor táborba. Útközben is sokat beszélgettünk az optikakészítés részleteiről. Ezek az alkalmak erről szólnak, nekünk tükörcsiszolóknak.

Megérkezésünk után sok ismerős arcot látok, sátrak tömkelege… hopp egy kaposvári! Hevesi Zoltánnal találkozom, pedig nem beszéltünk össze. Aztán Köszö (Keszthelyi Sanyi, Pál
Károly, a pécsiek)… sok régi ismerős.

Gyorsan felvertem a sátrat aztán ismerkedés, lassan készülődni lehet az esti észlelésre. Általában este 18 órakor kezdődnek az előadások. Napközben kötetlen a program, eszmecserék, pihenés, napozás…

Személyesen is találkoztam Rezsabek Nándorral és Balaton Lacival, akikkel csak e-mailben ismerjük egymást. Jó kis bulit hoztak össze. Gratulálok a szervezéshez! Mert bizony a szervezésen és nem utolsó sorban a jó társaságon múlik egy-egy találkozó hangulata, sikeressége.

Négy éjszakát töltöttem a táborban, ezek közül 3 éjjel használható volt. Ebből 2 jó és egy briliáns (!). Ez utóbbi szombat/vasárnap. Az előadásokról csak annyit, hogy általában tetszettek, érthetőek voltak. Ami szimpatikus volt az a mindenki számára való érthetőség az előadások alkalmával, és az ég látványosságainak csodálása. Rezsabek Nándor (Nándi) felkért rá, hogy tartsak jövőre előadást. Erre csak azt válaszoltam, hogy “Miért várjunk 1 évet, holnap is
megtarthatom!” Így is lett. Másnap de 11 órakor “Távcsövek és a mély-ég világa” címmel előadást tartottam rövid fél órában.

Találkoztam fiatalabb amatőrtársaimmal is, akik levélben sokat kérdeznek a távcsövekről. Nos élőben, több mindent meg tudtunk beszélni, mint levélben. A találkozók alkalmával erre sok lehetőség nyílik. Magam is így voltam ezzel az elején. Nyaggattam a nálam “okosabbakat”. Több, amatőr készítésű távcső is volt a táborban. Ezek közül figyelemreméltó volt számomra Németh Zoltán első (a Meteorban az olvasóink írják rovatban szerepelt), saját csiszolású (!!!) 160/1300-as Newtonja. A vele készült nagy felbontású holdfényképek több, mint meggyőzőek voltak, nem csak nekem, hanem mások számára is. A távcsőre még visszatérek.

A műszerezettség: (amivel észleltem is) 17×100-as binokulár;110/900 Japán Newton; 150/600 (saját) Newton; 160/1300N;150/1400N; 250/2500-as Meade LX200, 280/2800 (?) Schmidt -Cassegrain. Ezekkel folyamatosan néztem az eget.

A megtekintett objektumok: A szokásosak voltak + egy-két talán a legtöbbek számára nehezen elérhető vagy nem látott objektumok is. A lista a teljesség igénye nélkül: M13; M92; M31-32-110; M33; M74; M103; M52; M76; M101; M57; M71; M27; M22; M11; M8 (Laguna-köd); M20 (Trifid-köd); M45; NGC752; NGC884-869; NGC1245, valamint szinte az összes jelentősebb a Tejútban látható, horizonthoz közeli, Skorpió, Nyilas részén található objektum.

Na és még sok mást. Az érdekesség inkább a minőségi észlelésekben rejlett. Szokásosan végig lehet nézni a “megszokott” objektumokat és figyelmen kívül hagyni a részleteket… Pedig jó távcsövekkel, kis figyelemmel egy jó égről sokkal többet lehet megfigyelni a mély-ég objektumokból, mint azt hinnénk. A csapattal úgy figyeltük meg az egyes objektumokat, hogy egészen 19x-es nagyításról, majd 3 fokos látómezőről indítottunk és 90-144x nagyításoknál fejeztük be az észleléseket. Mivel a mély-egek túlnyomó többsége a hiedelmekkel ellentétben viszonylag kisebb és 100x-os nagyításhoz közel jól látszanak. A nagyítás fokozásával előbújnak a felületi részletek. Jó összehasonlítási alapul szolgáltak fénygyűjtés/részletek szempontjából egyes objektumoknál a 150/600 után a 25-28cm-es nagy tükrös katadioptrikus távcsövek. A számomra utolsó szombat/vasárnap éjjel volt a kristálytiszta csúcs ég! Olyan részletek megfigyelésére volt lehetőségünk, amik átlagos estéken nem lehetséges. Egy hidegfront kipucolta nekünk a terepet. Az Uránusz, Neptunusz is a tálcán foglalt helyet. A kis korongnyi planéták jól kivehetőek voltak 400x-on a 250/2500-as Meade távcsőben. Készítettünk “kézbőltartós” technikával meglepően jól sikerült napfolt-felvételeket is digi gépekkel.

Ami számomra nem elhanyagolandó az a távcsövek optikai tesztelése volt. És itt kicsit kitérnék a gyakorlati lépésekre is, amelyek talán érdekelhetnek másokat is. Meglehetősen fontos dolognak találom a személyes megtapasztalást a távcsövek világában! Véleményem szerint, ettől a megtapasztalástól sok amatőr el van zárva szó szerint, és kizárólag az elméleti írásokra támaszkodnak, a helyett, hogy saját maguk lépnének a tettek mezejére. Mindezt azért találom fontosnak, mert ezek azok a gyakorlati lépések-tesztelések, amelyek a felé vezetik az amatőr csillagászt, hogy ne lehessen becsapni egy áruházi távcsővel, esetleg hibás optikákkal. Nem beszélve arról, hogy a részletekre is figyel, nem abban merül ki egy észlelés, hogy jé, de szép és ennyi. A behatóbb vizsgálatok során egy amatőrcsillagász fejből emlékezhet akár több 100 objektumra és azon belül a felületi részletekre.

Ez fényképezés és felületes nézelődés során sem érhető el. Saját tapasztalatból azt mondhatom, hogy az objektumok lerajzolásával szó szerint bevésődik az objektum. A Kiskun tábor alkalmával pl egy 6 éve lerajzolt igen ritkán észlelt NGC objektumra visszaemlékeztem, megkértem Mojo barátomat, hogy a GoTo vezérlésbe írja be az NGC1245-öt, aminek emlékeim szerint a Perseusban kell lennie és egy halvány tűszúrásnyi csillagokból álló kiterjedt nyílthalmaznak kell lennie. A vezérlés ráállt az objektumra, és lám(!) a 6 évvel korábban rajzolt objektum ott virított a látómezőben, ahogy azt megmondtam.  Ez egy példa volt a sok közül. Jól ismerni az eget csak kitartó észleléssel, elmélyüléssel lehetséges. Hozzáteszem: szerintem én sem ismerem eléggé az eget.

Bartha Lajos bácsival az utolsó, kristálytiszta éjjelen külön mély-egeztünk, mivel számára a vaksötét, dunaparti észlelőhely megközelítése nehéz volt, és messze is esett. A csillagászattörténetről is eszmecseréltünk külön illetve a bolygórajzolás mikéntjéről is.

A kalimajori táborban minden éve hagyománnyá vált a távcsőtükör csiszolás.
Ha jól tudom, immáron negyedik éve. Ennek a hagyománynak köszönheti Németh Zoli is első jó minőségű, saját készítésű amatőr távcsövét. Most mintegy 2-3 fő foglalkozott 16cm-es optika csiszolásával. A táborban a résztvevők és a csiszolók bepillanthattak a távcsőtükör készítésének mozzanataiba. A durva csiszolástól a szuroktárcsa készítéséig és a polírozásig. Bizony nagy kitartást és türelmet igénylő feladat.

A már tavaly elkészült és tubusba szerelt tükröket le is teszteltük. Mondani volt szokás “az ég alatt kiderül a távcső jósága”

Ez így is volt. Az ég alatt lehetőségünk nyílik a csillagtesztre, mely egyértelműen megmutatja, hogy a Newton rendszerünk minősége milyen. Azért írtam félkövér betűvel, mert a távcső fő és segédoptikájával együtt tesztelhető és ez a mérvadó! A fényesebb csillagokon való intra-extra kép megfigyelésével kiszűrhetjük némi gyakorlattal a zónahibákat a tükrön. Ez a fókusz ponttól befelé és kifelé való élességállítással érhető el. A belső és külső, életlenre állított csillag diffrakciós gyűrűi, hasonlósága, fényessége alapján sok minden megmondható elsőre.

Pl: Nappal belenéztem Zoli tubusába. Látszott némi polírozatlanság a tükör pereménél kb 0,5cm-es részen körbe. Mondtam neki, hogy sajnos ez is meglátszik a leképezésben. (Hozzáteszem élete első tükre sokan ötödszörre sem készítenek ilyen jó optikát!)

Előforduló hiba a perem lekoptatása, főleg kezdőknek (nem ritkán gyakorlottaknak) Este a Vegán, a fókuszponton belüli képnél a diffrakciós gyűrűk közül a legkülső gyűrű peremén (küllősen) a fényt szétszóródni láttuk. Mértem be optikát maszkolással, melynél, a peremkopásnál pont ilyen képet adott a tükör. Azt mondtam, hogy nézzük csak meg párhuzamos optikai ráccsal a felületet. 3.3 vonal/mm (éles kontrasztot adó) ráccsal szépen látszott a peremkopás, de azért használtunk egy gyári 8vonal/mm-es sűrű rácsot is. Az eredmény egyöntetűen ugyanaz. Ez a leképezési hiba csak a fényesebb csillagoknál volt észrevehető, illetve zavaró, ilyen mértéknél. Más finomabb objektumoknál a kukker szép éles és részlet gazdag képet adott. A 150/600-as képe makulátlanul párhuzamosnak mutatkozott. Ezt többen is látták. Valamint a 228-350x-es nagyításokon kettősöknél (Airy-korong, diffrakciós gyűrűkkel).

Teszteltük a gyári 25 és 28 centiseket is. A Meade-ben volt némi felületi hajlása a rácsszálaknak kb. a középső részen és a peremnél, sűrű rácson és ritkán egyaránt. De ezt csak rutinosabbak, tapasztaltabbak vették jól észre. Az intra-extra képe szép. Átlagban a leképezése jónak mondható, valahol a diffrakció liminált közelében. A nagy központi kitakarás sajnos nagyon lerontja a kontrasztot ezeknél a távcsöveknél. És ez a halványabb, finom részletekben kimerülő mély-egeken jól észrevehető, már a kontrasztot összehasonlítva kisebb kitakarású, vagy jobb minőségű távcsöveknél is.

A 28 centis Celestron képével nem volt gond. Az biztosan difrakcióhatárolt rendszernek mutatkozott. Meglepő, hogy sok amatőr készítésű optika és tubus kielégítette a valóban “jó minőség” fogalmát. (Természetesen ez javarészt a ma már használatos optikakészítési módszereknek és a jobb okulártípusoknak, igényes mechanikai szereléseknek is köszönhető) A táborban használatos, tanított tükörcsiszolási módszer, olyannyira lehetőséget ad amatőröknek a kimagaslóan magas minőségi követelmények elérésére elérésére, hogy sok neves távcsőgyártó cég megirigyelhetné az optikákat és a távcsöveket. Szerencsénkre a fent említett minőségi megnevezést már interferometrikus mérés is alátámasztja. És azért nem mindegy, hogy 6 ezer vagy 70 ezer forintért juthatunk hozzá egy jó optikához. Persze mindehhez kitartás és türelem szükséges.

Javarészt egy igényesen szerelt véleményem szerint F/7-8 fényerejű Newton távcső leképezése nagyon megközelíti vagy eléri a méregdrága (átlagos) APO tubusok képét, csak színi hiba nélkül. Érdemes foglalkozni a távcsőépítés, tükörcsiszolás gondolatával.

Többen egymás után végignéztünk több optikát és jó összehasonlítási alapra tehettek szert a résztvevők, vállalkozó szelleműek.

A jövőben szervezett Kiskun-táborban (megfelelő érdeklődés esetén – a szerk.) mindig lehetőség nyílik tükörcsiszolásra “fillérekért”, minden segítséget megkapnak a résztvevők, erről biztosíthatom az olvasókat.

A bolygók közül hajnalban a Vénusz és Szaturnusz volt jól látható. Már aki talpon maradt vagy fölkelt, de voltak, akik 22 órás Hold sarlót észleltek miközben mások még aludtak. A bolygókról csak annyit, hogy a vebkamerás képrögzítéses eljárásról Dr. Zseli József tartott színvonalas és jól érthető előadást, képekben gazdagon. Megnézhettük az idei Vénuszátvonulás utolsó perceit, Zseli Józsi barátunk jóvoltából.

Ez volt a meglepetés. Jól felmérhető lehetett mindenki számára, hogy 1-1 bolygó illetve mély-ég kép mögött milyen sok munka húzódik. Ezeket a jó képeket értékelnünk kell, úgy gondolom.

Esőben kissé, de napsütésben gazdag időjárásunk volt. Észlelés és észlelés, főleg a Perseida raj, tüzijátékának, zavartalan megfigyelése, üvöltözések, kiabálások jellemezték az éjszakákat. Ami érthető is volt. A meteorozásban a körülöttünk lévő magas nyárfák voltak zavaróak, de így is a 11/12 éjszaka alkalmával több, mint 230 meteort számoltak a szervezett amatőrök. Mély-egeztünk-meteoroztunk-mély-egeztünk. Jó volt. Mi szemnek ingere az valék.

A fiatalok napközben számháborúztak, fürödtek a medencében, fociztak, mi csapolt sört iszogattunk, beszélgettünk és egyesek tőn termett természetes éjjeli “vörös speciális szűrőt” használtak az észleléshez.

Már így is hosszú voltam. Saját szemszögemből nézve említettem meg a főbb tábori eseményeket. Nekem tetszett az egész, úgy, ahogy volt.

Megköszönöm a szervezőknek, hogy ott lehettem a Kiskun táborban. És többek nevében mondhatom, hogy jól éreztük magunkat.

Ajánlom mindenkinek a tábort, aki indíttatást érez amatőrtársaink látogatására, megismerésére.