129. Vargha Domokosné: A Konkoly-obszervatórium krónikája. Emlékek az elmúlt száz esztendőből.
{mosimage}
Megvásárolható a Millenáris Kiállítócsarnok (Budapest, II. ker. Kisrókus u. 16-20.) Societas Leonina BT. által müködtetett könyvesboltjában, az Álmok álmodói – Világraszóló magyarok előcsarnokából nyílóan.
A Svábhegyi csillagvizsgáló könyvtárában alapos csillagászattörténeti munka is folyik. A könyvtáros Vargha Magdi lelkes adatgyüjtése és kutatómunkája már három intézettörténeti monográfiát is létrehozott.
1992-ben adták ki az elsőt: The role of Miklós Konkoly Thege in the history of astronomy in Hungary címmel.
1996-ban jelent meg a: St. Gellert’s Hill Observatory’s Chronicle. The Correspondence of Johann Pasquich and Paul Tittel.
1999-ben (az állami tulajdonba kerülés százéves fordulójára) nyomtatták ki a: The Konkoly Observatory Chronicle. In Commemoration of its Centenary címü nagyalakú (21×30 cm-es) müvet.
Mindhárom könyvcím jelzi: ezekben egyetlen magyar szó sem fordul elő! Még az eleve magyarul született dokumentumokat is lefordították angolra.
A mostani (2001-es) könyv anyaga, témája, illusztrációja, kinézete azonos az 1999-essel: de ez most magyar nyelvü. Szerencsére nem az angolra fordítás visszafordítása: hanem az eredeti magyar szövegek közlése (csak pár eredeti anyag maradt német és angol nyelven). Szép, jó, tartalmas, érdekes, szórakoztató. Jellemző dokumentumok, beszélgetések, számítások, metszetek, fényképek mutatják be a magyar állam csillagászatát.
Az első rész Ógyalla alapítását, és az ott zajló lelkes munkát ismerteti. A távcsövek, mérőmüszerek beszerzését, az észleléseket, a segédeket, és mellesleg még vagy féltucat csillagvizsgáló megalapítását szerte a hazában.
A második részben már a magyar államé a csillagda. A szívinfarktusban 74 évesen meghaló Konkoly már nem érhette meg Ógyalla Csehszlovákiához kerülését. A legfőbb távcsöveket átmentik Budapestre, így az állami csillagászat nem szakad meg. Fenn a Normafánál irodaépület, kupolák épülnek. 60 cm-es tükrös távcső érkezik, nagyon aktív észlelőmunka folyik az 1930-es évektől.
1944-ben váratlan látogatók érkeznek: 600 szovjet katona és 100 ló szállja meg a csillagvizsgáló építményeit (itt a 78. oldalon eléggé hátborzongató dolgok olvashatók!). Csupán ideiglenesen tartózkodnak nálunk, 1991-ben már ki is vonulnak. Addig a szabadság némi csorbát szenved: cserébe a hegyet erre a pár évtizedre Szabadság-hegynek nevezik el.
A másik kellemetlenség: Budapest egyre nagyobb fényszennyezése. Emiatt 1951-1961 között a Mátra egyik csúcsán új fiók-csillagvizsgáló épül, az észlelőmunka egyre inkább Piszkés-tetőre tolódik át. Közben enyhül a rendszer: átvételi elismervény nélkül szétáramlik az országba az intézet muzeális csillagászati óra-és müszergyüjteménye. Kubának ajándékozhattunk egy 18 cm-es refraktort 1974-ben (melyet azóta sem állítottak fel a kubaiak), ugyanezen évtől magyar csillagászoknak is megengedik a külföldi munkavállalást. Bár az intézet nagy része már 1956-ban nyugatra távozott!
Tanulmányok, cikkek, levelezések mozaikja adja ki a magyar profi csillagászat, bizony meglepő és mulatságos történetét. A legélvezetesebb sztorik Szeidl Béla igazgató kedves interjujában olvashatók. A képeken: Balázs, Detre, Harkányi, Izsák, Konkoly, Kövesligethy, Lassovszky, Tass. Megszólalnak a fiatalok is: Ábrahám, Almár, Barcza, Grandpierre, Illés, Kolláth, Ludmány, Paparó, Szabó, Tóth.
Jókedvüen olvassuk végig a könyvet. Mert minden hivatásos csillagász: olyannyira emberi! Ezt talán nem mindenki gondolta Róluk!
