208. Fehér Márta szerk.: A teremtés
{mosimage}
Kapható a könyvesboltokban és megrendelhető az Áron Kiadó (1447. Budapest, Pf. 487.) címén.
A könyv hat tanulmányából négy kifejezetten csillagászati: a kozmológia szemszögéből tekint a történet legelejére. “Semmiből nem lehet valami!” – mondják az okosok, és persze igazuk is lehetne. Csak éppen: itt csücsülünk benn egy világegyetemben, és riadtan tekingetünk kifelé belőle. Nehezen hihető hogy: világegyetem nincs és nem is lehet. Hiszen ki csinálhatta volna meg? Magától meg csak nem jöhetett létre?
Kb. itt tartottak az ókori görögök, és cirka itt tartunk ma is. Ezt a párezer éves csillagászati filozofálgatást íveli át a könyv szépen sorban.
Geréby György (A “semmiből teremtés” a skolasztikában) kezdi: a legrégibb világ-keletkezési leírásoktól jut el – az ókori világképeken át – az érett középkor gondolkodóiig. Ágoston, Avicenna, Averroes, Maimonides, (Aquinói) Tamás, Boethius, Scotus, Buridan és még sokan mások jönnek itt elő azzal, hogy is keletkezett a világ? Elméleteik (ha vitáznak is) egymásra épülnek, kialakítják a kozmológia alapvető szóhasználatát. Mesterien alkalmazzák a logikát, melyet nyilvános vitákban forgatnak fegyverként.
Fekete László (Világ, teremtés és idő a 17. századi természetfilozófiában) folytatja: ismerősebb szereplőkkel. Bruno, Galilei, Descartes, Leibniz, Newton. Ők sok mindenben kételkednek, de pár dologban biztosak. A világ térben végtelen. Viszont egy bizonyos időpont óta létező. Dublin érseke ki is számítja ezt: a teremtés Krisztus születése előtt 4004. október 23-án, reggel 9 órakor történt!
Fehér Márta (A creatio-problematika Leibniznél) szövi tovább: mert ő (mármint Leibniz) törte legtöbbet a fejét a fentebb elővezetett problémán: Miért létezik egyáltalán a világ, ha nem-léte sokkal értelmesebb lenne? Itt még Immanuel Kant, Bertrand Russel, Stephen Hawking is a porondra lép.
Székely László (A világ keletkezésének eszméje az archaikus kultúrákban és a modern tudományban) merészen köti össze (a legősibb mítoszokat a napjaink tömegkultúrájává silányodott Nagy Bumm-os mítoszokig) ezen nagy történet ívét. Ez a kötet csúcspontja! Filozófus szemszögből: csillagászati szakszerűséggel igazít el a mai kozmológiai tévedések, leegyszerűsítések, félreértések között. Megértően szól mai embertársainkról: “Az ember olyan élőlény, akinek kozmológiája van, aki kozmológiailag orientált.” Erre a mindent tudni akaró igényre aztán üzletágak épülnek, és a ma tudósai pedig naponta eladják ezt a Világegyetemet a Média ezerfejű szörnyének.
