251. Penrose, Roger – Hawking, Stephen – Shimony, Abner – Cartwright, Nancy : A nagy, a kicsi és az
{mosimage}
Vásárolható a könyvesboltokban.
A matematikus Penrose a könyv fő szerzője. A körülöttünk lévő világot kicsire és nagyra osztja. Utóbbi a csillagászok által vizsgált Világegyetem. Mivel ebben léteznek gondolkodó lények: harmadik tényezőként az ő tudatuk, a gondolatuk, sőt a kultúrájuk is része a világegyetemnek. Érdekes példákat hoz, hogy az ő gondolkodásmódjuk fejlettebb a mechanikus masináknál (például számítógépek, sakkozógépek). Ez szerzőnknek gyanús!
Visszatér Platón eszméihez, matematikai világához, de jócskán használja Turing és Gödel eszméit is. Ismét előmászik a macska, de nem méreggel végeznek vele: most pisztollyal lövik le! Schrödinger macskája persze ez: élő, vagy holt, illetve egyszerre is-is?
Nem hosszú a könyv, csak 126 oldal a lényeg, egy ültömben elolvashattam, és felét meg is értettem. Aztán barátai, társszerzői, vitapartnerei kötözködnek, két tudományfilozófus és egy matematika professzor (neve: Hawking), melyre újra válaszol Penrose. Ezek a részek is érthetők – nekik!
Szóval, a Világegyetemünk a vizsgálat tárgya. Egyrészt kvantummechanikai, másrészt csillagászati (kozmológiai) szempontból. A harmadik szereplők: egy csillag harmadik bolygóján nyüzsgő lények: gondolkodnak, logikusak, agyukban olyan dolgok is megtörténnek, melyekre sem a kicsi, sem a nagy nem ad választ! Talán a 21-dik században errefelé halad a matematika és a kozmológia?
