292. Ferris Timothy: A világmindenség

{mosimage}

A könyvesboltokban vásárolható.

No, már megint egy kozmológiai könyv! Amelyből: tizenkettő egy tucat! Gondolhatnánk joggal, ha a táguló kozmoszról szóló könyvek táguló áradatára nézünk. Ámde.


Ámde, ezen könyv szerzőjének az a logikája: nemcsak a világegyetem tágul, hanem az arról szóló ismereteink is rohamosan tágulnak. Kicsit visszatekintve a múltba: látjuk, hogy milyen keveset tudtunk, és azt is milyen homályosan. Ahogy múlnak az évtizedek, úgy szaporodnak az ismereteink, tisztul a képünk. És a nem is olyan távoli jövőben: visszaláthatunk a legeslegrégebbi múltba, talán a dolgok kezdetére is!


Olvasmányos könyv. Híres emberek élményszámba menő történeteivel, a felfedezések kedves körülményeinek érdekes leírásaival tarkított. Számítások vagy képletek nincsenek benne, a vonalas ábrák száma is csekély. A szöveget költői idézetek díszítik. A kötet végére bőségesen nyomták a lábjegyzeteket, de a sodró főszöveg olvasását kár ilyesmikkel megzavarni.


Jócskán történelembe ágyazódik a csillagászat (Meg: a csillagászatba ágyazódik a történelem!). Persze a legújabb fizikai ismereteket tárja elénk a világegyetemről: tágulás, háttérsugárzás, ősrobbanás, cepheidák, szupernóvák, fekete lyukak, szuperhúrelmélet, sötét anyag, ismeretlen energia. Ezeken túl sok-sok töprengést, filozofálgatást ad még a szerző. És ha teljesen egyedül vagyunk értelmes élőlények az egész Kozmoszban? Na, akkor jól nézünk ki! Az utolsó (legszebb) fejezetben: a tudomány nevében kísérli meg a makacsul hallgató istent is valami válaszra bírni.


Ez az utolsó fejezet hiányzott Timothy Ferris A vörös határ. A világegyetem szélének kutatása című 1977-es, és persze főként a magyarországi 1985-ös kiadásából.


Egyébiránt a 20 évvel korábbi könyv is nagyjából ugyanerről szól: ugyanerről az egy világmindenségről. A mai kozmológia alapvető tényezői már akkor is megvoltak. Bár az a világegyetem akkor még öregebb volt: 18 millárd éves (plusz-mínusz 3 milliárd év), és lám azóta meg megfiatalodott.

Ajánljuk...