Hajnali holdkelte
Az égbolton naponta 13 fokkal elmozduló Hold a távoli égitestekhez képest gyakran idéz elő érdekes jelenségeket és együttállásokat, amelyek közül egynek október 22-én a hajnali órákban mi is tanúi lehetünk. A fenti nap első perceiben, 22-én 00 órától hazánkból nem látható, amint a Hold 3, 9 fokra megközelíti a tőle délre „álló” Jupiter bolygót, de 03 órától napkeltéig mi is megcsodálhatjuk a keleti horizont mögül felemelkedő vékony holdsarlót az óriásbolygóval.
A hónap elején már hozzáértőnek is nehéz volt észrevenni a hajnali látóhatár közelében vöröslő Merkúr bolygót, amely október közepétől látszólag a Nap mellé került és pár hétre eltűnt annak fényében. A Merkúr tovább keringve, X. 25-én 11 órakor a Nap túloldalára, egyben tőlünk a legtávolabbra kerül és ekkor az űrben egy vonalba rendeződő égitestek, Föld, Nap, Merkúr esetében felső együttállásról beszélünk. A Merkúrt legközelebb a novembervégi-december eleji napnyugták után láthatjuk és az ide kapcsolódó fogalmakat is akkor ismertetem.
Óráink szerint a hajnali derengés hamarosan korábban kezdődik, ugyanis e hó 25- én szombaton este egy órával vissza kell állítanunk időmérő eszközeinket, – tovább alhatunk – mert 26-án 03 órakor vége a Nyári Időszámításnak (NYISZ) és néhány hétig reggeli világosságban járhatunk dolgozni.
Október 26-án 14 órakor régies kifejezéssel megújul a Hold, majd este 21 órakor bekövetkezik egy számunkra sajnos láthatatlan jelenség, amikor a sötét újhold látszólag szoros együttállásban 0,1 fokra megközelíti Vénuszt, magyarul az Esthajnalcsillagot.
