Szembenállásban a Jupiter
Augusztus végén, a késő esti
órákban biztosan sokaknak feltűnt a délkeleti égbolt alján „kúszó” Jupiter
bolygó, amely planéta nyugodt, pislogás mentes fényével kiemelkedett a környező
égitestek közül.
Category: Romhányi Attila csillagászati cikkei a Dunaferr c. hetilapban
Bolygósorakozó
A meleg júliusi és
augusztusi estéken az égi csodák folyton változó sorában lehet részünk, ha derült
égbolt esetén olyan helyszínt keresünk, ahonnét áttekinthető a nyugati
látóhatár feletti égbolt. Legutóbb az ezredforduló körüli években láthattunk több
bolygót az esti égen, de most mintegy 50 fok hosszúságú láncban akár négyet is megszámlálhatunk.
Ébredés a minimumból
A
közelmúltban a kutatók között is eltérő vélemények alakultak ki a Nap
inaktivitásával kapcsolatban, ugyanis 2008 elejétől egy igen mély naptevékenységi minimumban voltunk.
közelmúltban a kutatók között is eltérő vélemények alakultak ki a Nap
inaktivitásával kapcsolatban, ugyanis 2008 elejétől egy igen mély naptevékenységi minimumban voltunk.
Bolygók az áprilisi égen
A
borongós áprilisi estéken többnyire lemaradunk a csillagos égbolt látványáról,
ám várhatóan akad néhány derült éjszaka, amikor érdemes megfigyelni az égbolt
vándorait.
Kaszáscsillag
A februárvégi esték
egyik legfeltűnőbb és talán legszebb csillagalakzata a 20:30 körül delelő
Kaszáscsillag, vagy Orion csillagkép, amelynek három övcsillagán – Kaszások –
akaratlanul is megpihen az ember égre vetett pillantása.
Karácsony Havában
A késő őszi estéken már feltűnt keleten a
Fagyhozócsillag, közismert nevén Fiastyúk, amelyet hazánk egyes tájegységein Dérhagyó, Pünkösd csillaga, Csibés-tyúk
és még számos elnevezéssel illettek.
A Szeplőtelen Nap
Kereken négyszáz éve
annak, hogy Galileo Galilei elsőként szemlélte távcsövével a látóhatár felett vöröslő
Napot, és azon sötétlő foltokat látott. Ezzel felfedezte a napfoltokat, amelyek
napkorongon történő lassú átvonulásából, majd a korong túlsó peremén történő visszatéréséből
arra következtetett, hogy központi csillagunk tengelyforgási ideje egy hónap (pontosan:
25,4 nap). Igaz, hogy korábban a Kínai
csillagászok szabad szemmel is láttak a Napunkon sötét foltokat, ám ezeket még
Galilei korában is mereven tagadta a vallás, mivel a Napot akkor még szeplőtelennek,
a legnagyobb tisztaságúnak tekintették.
annak, hogy Galileo Galilei elsőként szemlélte távcsövével a látóhatár felett vöröslő
Napot, és azon sötétlő foltokat látott. Ezzel felfedezte a napfoltokat, amelyek
napkorongon történő lassú átvonulásából, majd a korong túlsó peremén történő visszatéréséből
arra következtetett, hogy központi csillagunk tengelyforgási ideje egy hónap (pontosan:
25,4 nap). Igaz, hogy korábban a Kínai
csillagászok szabad szemmel is láttak a Napunkon sötét foltokat, ám ezeket még
Galilei korában is mereven tagadta a vallás, mivel a Napot akkor még szeplőtelennek,
a legnagyobb tisztaságúnak tekintették.
Eltűnt a Szaturnusz Gyűrűje
Az ókorban öt szabad szemmel látható bolygót ismertek, amelyek közül a Szaturnusz volt a legtávolabbi Planéta. Távcső híján, e feltűnő bolygó ékességét (gyűrűjét) akkor még nem ismerhették, ennek ellenére – többi bolygótársával együtt – nagy jelentősége volt az emberek életében (a Rómaiak a vetés és vetőmag istenének tartották, míg a görög mitológiában Titánnal és Kronosszal azonosították).
Mars őrület
A fenti cím természetesen nem a Mars-kutatásra vonatkozik, hanem sokkal inkább arra a netes lánclevél őrületre, amely a nyár utolsó hónapja felé közeledve ismét elárasztja a postafiókokat. Mindez, a 2003-as Mars-közelség óta évente ismétlődődik és a holdméretű Marsról szóló elektronikus kacsának (Hoax) ma is sokan bedőlnek. Az egészet nevezhetnénk tréfás álhírnek, ám ebben az a legszomorúbb, hogy egyesek meg sem győződnek a hír csillagászati voltáról és azonnal tíz felé küldik áltudományos értesüléseiket.
Égi Csodák
A mindennapok problémáival küzdő városi ember általában elveszti érdeklődését a folyton változó csillagos égbolt iránt, mivel éjszakáit ég felé törő fényáradatban, egy fénybúra rabságában éli, amely elmossa a halvány csillagfényt a derengő Tejúttal együtt. A késő este városba hazatérők már messziről felismerik annak fényét, amely abból ered, hogy a világítótestek nem csak az úttestet, hanem a panelépületeket és az eget is bevilágítják. A légkörben lebegő apró porszemcsék a párával együtt fénylenek, amely fénysapkán keresztül csak a ragyogó csillagfény képes áttörni. Mindezt összességében fényszennyezésnek nevezzük, ami korunk egyik nagy rákfenéje, mert nem csak a szabadon élő állatok létét és költőhelyeit, de mint utóbb kiderült, még az egészségünket is befolyásolja. A megoldás sürgető, amelyre már történtek komolyabb lépések és az újabb lakóterületeket már megfelelő lámpatestekkel fogják ellátni.
