Szembenállásban a Jupiter
Augusztus végén, a késő esti
órákban biztosan sokaknak feltűnt a délkeleti égbolt alján „kúszó” Jupiter
bolygó, amely planéta nyugodt, pislogás mentes fényével kiemelkedett a környező
égitestek közül.
Augusztus végén, a késő esti
órákban biztosan sokaknak feltűnt a délkeleti égbolt alján „kúszó” Jupiter
bolygó, amely planéta nyugodt, pislogás mentes fényével kiemelkedett a környező
égitestek közül.
A meleg júliusi és
augusztusi estéken az égi csodák folyton változó sorában lehet részünk, ha derült
égbolt esetén olyan helyszínt keresünk, ahonnét áttekinthető a nyugati
látóhatár feletti égbolt. Legutóbb az ezredforduló körüli években láthattunk több
bolygót az esti égen, de most mintegy 50 fok hosszúságú láncban akár négyet is megszámlálhatunk.
A
borongós áprilisi estéken többnyire lemaradunk a csillagos égbolt látványáról,
ám várhatóan akad néhány derült éjszaka, amikor érdemes megfigyelni az égbolt
vándorait.
A februárvégi esték
egyik legfeltűnőbb és talán legszebb csillagalakzata a 20:30 körül delelő
Kaszáscsillag, vagy Orion csillagkép, amelynek három övcsillagán – Kaszások –
akaratlanul is megpihen az ember égre vetett pillantása.
A késő őszi estéken már feltűnt keleten a
Fagyhozócsillag, közismert nevén Fiastyúk, amelyet hazánk egyes tájegységein Dérhagyó, Pünkösd csillaga, Csibés-tyúk
és még számos elnevezéssel illettek.
A gyors rádiókitörések (FRB-k) nagy energiájú rádióimpulzusok, amelyek létezéséről csak 2007 óta tudunk. Eredetük a csillagászat egyik legnagyobb rejtélye. Egy kutatócsoport szisztematikusan átvizsgálta az optikai tranzienseket, hogy kiderüljön, megfelel-e valamelyik egy gyors rádiókitörésnek, mert így talán megtudhatjuk, mi okozza őket. Ahogy a kanadai CHIME teleszkóphoz hasonló új távcsövek üzembe állnak, egyre több gyors rádiókitörést fedeznek
A NASA Hubble-űrteleszkóp kutatói igazán forró hangulatban dolgozhatnak a különleges ultraforró jupiterek osztályába tartozó exobolygókat kutatva. Ezek a felfúvódott, Jupiter-méretű bolygók annyira közel keringenek a csillagukhoz, hogy 1600 °C-ot is meghaladó hőmérsékletek uralkodnak rajtuk. Ez elég forró ahhoz, hogy a legtöbb fémet elpárologtassa, még a titánt is. Az ilyen típusú bolygók rendelkeznek az eddig megfigyelt
Egy közeli csillag felfényesedése egy 3000 fényévre lévő új, rejtélyes rendszerre hívta fel az MIT csillagászainak figyelmét. Úgy tűnik, hogy a rendszer ritka objektum, egy „fekete özvegy pulzár” lehet: gyorsan forgó neutroncsillag, vagyis pulzár, amely lassan felemészti nála kisebb kísérőcsillagát – épp úgy, ahogy a hírhedt pók teszi társával. A csillagászok nagyjából két tucat „fekete
Szemtanút talált a Hubble-űrtávcső egy csillag robbanásszerű halálának helyszínén: egy másik csillagot, amely korábban megbújt a szupernóva fényében. A felfedezés egyedülálló egy bizonyos típusú szupernóva esetében: a lecsupaszított változatnál, amikor a csillagról a teljes külső gázburka leszakad, mielőtt felrobbanna. Az új adatok betekintést engednek a nagy tömegű kettőscsillagok világába, amelyek bizonyos feltételek mellett egyesülhetnek is.
A NASA Mars Odyssey keringőegység új adatainak segítségével magyarázhatják meg, hogy miért válhat szabad szemmel láthatatlanná a marsi dér és miért jelenhetnek meg porlavinák bizonyos lejtőkön. A keringőegység tavaly készített felvételeket a marsi napfelkelte idején, amiken meglepve tapasztalták, hogy a dér csak egy része volt látható szabad szemmel. A keringőegység hőérzékeny kamerájával vizsgálva ugyanis a