Jönnek a Perseidák
Ennek szülőobjektuma az e-hó 10-e (Lőrinc nap) környékén rendszeresen visszatérő Perseida meteorraj, amely által produkált égi tűzijátékot több országban is Szent Lőrinc könnyeinek neveznek. Az égi csoda előfutárai már július 17-e óta szántják egünket, és egészen aug. 24-ig megfigyelhetjük a közös pontból érkező felvillanásokat. A jelenség maximuma – nagy bánatunkra – 13-án, 07óra és 09 harminc körül várható, amikor egy óra alatt 100-120 meteor is a légkörbe csapódhat, ám az ezt megelőző holdvilágmentes éjszakai és hajnali látvány így is lenyűgöző lehet, mert óránként még 60-100 hullócsillagot is számlálhatunk! A hihetetlen – 30–40 km/s – sebességgel száguldó meteorok durván százszor gyorsabbak egy szuperszonikus repülőgépnél. Ebből következik, hogy valójában nem csak az adott hullócsillagot látjuk, hanem azt a világító ioncsatornát is, amit a lökéshullámtól egymásnak ütköző levegőmolekulák gerjesztenek. Érdemes a felvillanások útvonalát képzeletben visszafelé meghosszabbítani, mert akkor egy közös égi pontot kapunk, ami a raj eredője, ezért nevüket is az eredőt tartalmazó csillagképről kapják. A meteorraj zöme porszemnyi méretű, amelyek java már felettünk 100 kilométerre elég, de itt-ott sziklányi darabok is előfordulnak, amelyek a robbanásszerű, vakító felvillanást követően hosszú füstcsíkot húznak maguk után (Bolida: tűzgömb). Közülük egyesek szétrobbanva elégnek, ugyanakkor mások összeégett darabjai még akár bolygónk felszínét is elérhetik, és az ilyen Földre hullott égi köveket meteoritoknak nevezzük.
Mára köztudott, hogy a főként porszemcsékből álló meteorrajokat üstökösök szállítják a Naprendszerbe, és amikor azok napközelbe érnek, az erős hőhatásra hosszan elnyúlik csóvájuk az üstökös-mag mögött. A csóvából lemaradó porfelhőket hívjuk meteorrajoknak, és amikor Földünk találkozik egy-egy ilyen anyagfelhővel, több hullócsillagot láthatunk, mint máskor. Évente többször is áthaladunk hasonló porfelhőkön, míg a mostani meteorraj a 128 év keringési periódusú Swift-Tuttle üstökös többszöri ittjártakor szabadult ki. Földünk napkörüli útján minden év augusztusában keresztezi a Perseus csillagkép felől kisugárzó meteorraj áramát, és több hét is eltelhet, amíg áthaladunk a változó sűrűségű porfelhőn.
Rommhányi Attila