RANDEVÚ A LEONIDÁKKAL

A számtalanszor napközelbe ért üstökösre ható óriási vonzóerő újabbnál-újabb anyagtömegeket szakított le a felszínéről, amely kődarabkák a porszemtől-borsószem nagyságig terjednek és az égitest pályája mentén különböző sűrűségű csomókba rendeződtek. Bolygónk napkörüli útján 2006. november 19-én keresztezi az említett üstökös-pályát, amikor is az Oroszlán, (latinul: Leo) csillagkép irányából éri el légkörünket az 1932-ben ledobott törmelékfelhő.
Az 1998 óta megfigyelt meteorokat a Leo név miatt Leonidáknak nevezzük, ugyanis, ha e felizzva elsuhanó meteorok nyomvonalát visszafelé követjük, akkor rábukkanunk az Oroszlán csillagképben található eredőre, ami szaknyelven az adott raj radiánsa. Mivel a napkörüli pályán keringő Földünkkel hajnalra fordulunk „menetirányba”, ezért ekkor frontálisan ütköznek légkörünkbe a vadabbul felparázsló meteorok. Bolygónk tengelyforgása miatt a látvány folyamatosan változik, míg az óránkénti néhány felvillanás után el nem érjük a meteorok sűrűjét. Szerencsénkre a kitörés várható maximuma is e-nap hajnalán, (helyi időben) 5 óra 45 perckor várható, ami a becslések szerint sajnos elmarad a 2003-ban sokakat lenyűgöző meteorzáportól. Annak ellenére, hogy a leggazdagabb csillaghullást a vékony holdsarló sem zavarja, a városlakók csak a töredékét észlelhetik e nem mindennapi jelenségnek. Éjféltől, mégis érdemes az égbolt keleti felén emelkedő oroszlán csillagaira pillantani, amelyek hajnalra már magasan uralják a déli eget. Ez alatt a falvak peremén gyönyörű látvány fogadja az érdeklődőket, mialatt a helyi amatőrcsillagászok távoli sötét égbolt alatt élvezik a szúnyogmentes csendet, és a leghalványabb fénycsíkot húzó meteort adatait is rögzítik. Reméljük, hogy az égi tűzijáték meg növekedett aktivitással párosul és legalább olyan sűrű anyagcsomóval találkozunk, ami óránként 100-150 felvillanást okoz.

Ajánljuk...