Titánra száll a Huygens

{mosimage}


A Titán Naprendszerünk második legnagyobb holdja, és a többi bolygó holdjai közül egyedül neki van állandó légköre. Az infravörös és radar képek alapján egyre valószínűbb, hogy a Titán felszínét folyékony etánból és metánból álló tavak borítják, amelyek hullámait a földieknél valószínűleg hétszer magasabbra korbácsolják a viharos szelek. A szökőár jellegű hullámok magyarázata a Titán 5.150 kilométeres átmérőjéből eredő gravitációban rejlik, ami nem képes úgy kordában tartani a hullámokat, mint a nála kétszer is nagyobb Föld tömegvonzása.
Hamarosan választ kapunk az 1,5 milliárd kilométerre található szénhidrogén tavak –tengerek – rejtélyéről, ugyanis 2004. december 25-én a Cassini űrszondáról leválik a Huygins európai leszállóegység (ESA) és 2005. január 14-én begyújtott fékező rakétákkal eléri a Titán légkörét. A fokozatosan lassuló szonda két lépcsőben kinyitja ejtőernyőit és áthatol a hold 100 kilométernél is vastagabb légkörén, majd eléri a felszínt, ahol 1,5 atmoszféra légköri nyomás uralkodik. A kérdés csupán az, hogy az erős légmozgások ellenére a szonda eléri-e a célba vett Xanadu nevű szilárd területet, vagy esetleg a tengerbe sodoródik? Reméljük célba ér, mert amíg a – mínusz 178 Celsius-fokos – szárazon több óráig is foghatjuk jeleit, addig a cseppfolyós etán és metán tartalmú tengerbe hullva hamarosan elsüllyed, ám addig is értékes adatokat szolgáltat.
A szakemberek véleménye szerint már a leszállás közben is egy, minden képzeletet felülmúló ismeretlen világ tárul elénk a szonda kameráin keresztül, ami csak fokozódik a Titán fagyott felszínére érve, mert az itt uralkodó viszonyok részben hasonlítanak az élet kialakulása előtti ősi Földön bekövetkezett állapotokhoz.

Ajánljuk...