Egy galaktikus ütközés nyomai
A Spitzer-űrteleszkóppal végzett újabb kutatások érdekes titokra derítettek fényt. Az infravörös tartományban működő berendezés arra is képes, hogy méri a csillagok közötti poranyag hőmérsékletét és annak térbeli eloszlását. Az Androméda külső hidegebb területeiről befelé haladva egyre magasabb hőmérsékletű anyagot talált és az eddigi legpontosabb képet szolgáltatta a galaxis spirálkarjainak szerkezetéről.
A galaxismag közelében legérdekesebbnek bizonyult egy erős csillagkeletkezésre utaló jelekben gazdag gyűrű alakú terület, amiről a több hullámhosszon végzett megfigyelés kiderítette, hogy egy különálló szerkezet. Az University of Arizona munkatársai felfedezték, hogy az elszigetelt anyagtömeg középpontja nem esik egybe a galaxiséval. Feltételezésük az, hogy Androméda galaxis (M31) jóval kisebb kísérő-galaxisa (M32) – asztronómiai mérce szerint – a közelmúltban áthaladt az anyagalaxis fősíkján, és az ezt követő gravitációs háborgások idézhették elő az itt zajló aktív csillagkeletkezést.
{mosimage}
Következtetésüket a számítógépes modellek is igazolják, amelyek alapján az excentrikus gyűrűalakot formázó terület kialakulása néhány millió éve történhetett.
A kutatók már évek óta tudják, hogy ez nem egyedi eset a világegyetemben és egyre valószínűbb, hogy az óriás galaxisok tovább növekedve, előbb-utóbb bekebelezik kísérőiket. Előfordulhat, hogy a jövőben ez vár Tejútrendszerünk két kísérő-galaxisára, a kis és nagy Magellán felhőkre, amelynek eredményeként a keveredő gáztömegek újabb csillagkeletkezési folyamatot generálhatnak.
