Részleges holdfogyatkozás augusztus 7-én

Augusztus 7-én napnyugta előtt már gyülekeztek az amatőrök a Guckler Károly kilátónál. Azért választottuk ezt az észlelőhelyet, mert a Polarisból nincs megfelelő kilátásunk a keleti horizontra, ahol a megfogyatkozott Holdnak kellett kelnie…

A hidegfront okozta megkönnyebbülés után kellemes simogató időben indultunk a Hármashatár-hegyre augusztus 7-én. Az idő azért nem volt tökéletes, az egész napos borús égboltból azért pont a keleti horizontra jutott még egy felhősáv – bár nem volt túl széles, de azért elég ahhoz, hogy zavarjon.

Amikor felértünk, már jó pár észlelő tartózkodott a Guckler Károly kilátón és kicsivel alatta, egy alkalmas “észlelőplaccon”. Jó páran fittyet hányva a meredek kaptatónak és a gravitációnak, Dobson-állványt vagy akár az ABC minden betűjét felvonultató EQX mechanikát, fotóállványt és Newton, lencsés vagy MC távcsöveiket cipelték fel. Minden tiszteletem nekik!

Csapatunk a kilátó alsó teraszán – a fogyatkozó Holddal.

Holdfogyatkozók a kilátó teraszán.

Én, a lustább fajta, csak egy binokulárral vágtam neki a hegyoldalnak. Pár perces kellemes séta után elfoglaltuk helyünket kilátón, és tekintetünk a keleti horizontot pásztázta. Reménykedtünk, hogy az a kellemetlen felhősáv vagy feloszlik, vagy marad a helyén, és a felkelő Hold hamar felülemelkedik rajta.

Ferihegy felé tartó légcsavaros repülőgép a Hold előtt Benei Balázs felvételén.

A holdfogyatkozás 19:15 UT-kor Benei Balázs felvételén.

Így is lett. Valaki hamar észrevette a kelő telihold fényét a felhők között, és „ott a Hold!” felkiáltással mindenki tudomására is hozta. A hatalmas, narancssárga korong utat vágott magának a felhők között, és lassan kiemelkedett.  A távcsövekben és binokulárban is jól látszott a beharapott alsó és a légkör okozta hullámzó perem. Ahogy egyre magasabbra hágott égi lámpásunk, beköszöntött a legnagyobb fogyatkozás is.  Meglepő volt, hogy a Föld árnyékának széle nem volt annyira éles, mint vártam. A félárnyék nem tette egyértelművé a határokat, és így, amikor Mizser Attila házi feladatot adott nekünk, vagyis, hogy mérjünk kontaktusokat, számomra kihívásnak tűnt a feladat.

Közben több észlelő is érkezett a kilátóhoz, akik érdeklődéssel nézték a felállított távcsöveket, binokulárokat. Nagyon szívesen néztek bele és hallgatták a magyarázatokat az eseményről. Talán a legjobb észlelőtávcső egy Vixen-refraktor volt binokulár-benézővel, Bánfalvy Zoltán tagtársunk jóvoltából. Ezt a távcsövet használtam a kontaktusok mérésére is.

Benei Balázs és 72/500-as, magyar gyártmányú Unioptik-refraktora. Mobiltelefonnal is kiváló képek készültek a jelenségről.

Az augusztus 7-i részleges holdfogyatkozás a budapesti Guckler Károly-kilátóból. Bánfalvy Zoltán felvétele EOS M3 fényképezőgéppel készült, Canon EF-S 18-135 mm f3.5-5.6 IS STM objektívvel, állvány nélkül, kézből tartva (1/160 s expozíciós idő, 91 mm-es fókusz, f/5,6).

Az első feladat az volt, hogy mérjük meg azt, hogy mikor halad át Föld árnyéka a Tycho-kráteren. Ennek időpontja 18:44:10 UT-nak adódott. A második feladat annak megmérése volt, hogy mikor lép ki a Hold a teljes árnyékból. Ez volt a legnehezebb, mert átvonuló felhők zavarták meg az észlelést. 19:21:41 UT értéket állapítottunk meg, ami  pár perccel eltér az előrejelzéstől. A felhők jöttek-mentek, de azért az utolsó kontaktus is megmérettetett, az időpont lejegyzésre került. A Hold teljesen visszanyerte szokásos kövér alakját, én pedig kezdtem megfagyni a 40 fokos kánikula után érkező 15 fokos hegyi levegőn. Még egy utolsó, elismerő pillantást vetettem a számomra szinte tökéletes horizontra, a Skorpió csillagkép fehér hollónak számító csillagaira, majd összepakoltunk. Már teljes sötétségben botorkáltunk le a kilátóról.

Hazafelé menet a kövér Hold végig ott mosolygott ránk.

Szöveg: Török Tünde