A hónap (mű)tárgya: Első felvételek a Hold túlsó oldaláról
Nem vagyunk múzeum, nincs komoly gyűjteményünk, azonban vannak érdekes és nekünk kedves csillagászati-űrkutatási vonatkozású tárgyaink, amelyeket szívesen bemutatunk a hozzánk látogatóknak.
Hatvan évvel ezelőtt óriási szenzációnak számítottak a Hold túlsó oldaláról készített legelső felvételek. Az Akadémiai Kiadó 1960-ban jelentette meg azt a vékonyka, 38 oldalas kötetet, amely “Első felvételek a Hold túlsó oldaláról” címet viseli. A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának közleményét Dienes Gedeon fordításában olvashatták az érdeklődők. A kiadvány mindössze 3000 példányban jelent meg, ám jó minőségű papírra nyomtatták, ezért az illusztrációk a lehető legjobb minőségűek.
“1959. október 4-én a Szovjetunió sikeresen fellőtte a harmadik kozmikus rakétát. Ennek célja az volt, hogy feleletet kapjunk a kozmikus tér tanulmányozásával kapcsolatos számos problémára, s hogy lefényképezzük a Hold földünkről láthatatlan oldalát és a felénk forduló félgömb szélső részeit. A Hold tőlünk elfordult oldalának fényképezésére készült különleges önműködő bolygóközi laboratórium pontosan a számítások szerint haladt el a Hold közelében, majd elhagyva azt, a Hold általunk nem látható félgömbjének jelentős részét lefényképezte a megadott program szerint. A bolygóközi laboratórium televíziós készülék segítségével több százezer kilométer távolságból, földi irányítás mellett képeket adott a Holdról.
Új korszak kezdődött a csillagászat történetében. Bebizonyosodott, hogy nemcsak a kozmikus térnek valamint az égitestek különböző sugárzásainak fizikai jellemzőit nem lehet olyan zavaró hatások nélkül tanulmányozni, amelyek a Föld felszínéről történő megfigyelés esetén kiküszöbölhetetlenek, hanem távoli égitestekről azokat műszeres testtel megközelítve is tudunk fényképfelvételeket készíteni. A csillagászoknak most már nem kell bevárniok a Mars 15-17 évenként bekövetkező nagy oppozícióit, amikor a Mars és a Föld közötti távolság 56-60 millió kilométerre csökken. Ma már megvan annak az elvi lehetősége, hogy a bolygók közelébe készülékeket juttassunk felületük fényképezése végett.” Részlet A. N. Nyeszmejanov akadémikus (a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának elnöke) előszavából.
Hallatlanul érdekes az akkori szaknyelv. “Kozmikus rakéta” alatt a Luna 1, és 2 és 3 indítását kell érteni, tehát olyan űreszközökét, amelyek elhagyták Földünk térségét. Úgy látszik, akkor még nem létezett sem űrszonda, sem pedig holdszonda szavunk, hiszen egy bolygóközi laboratórium közelítette meg a Holdat. Az akadémikus bizakodó, hiszen lehetetlen nem kiolvasni a soraiból, hogy a Szovjetunió hamarosan a Mars felé is küld “műszeres testet”.
Az önműködő bolygóközi laboratórium 1959. október 6-án sikeresen megközelítette a Holdat, majd annak túlsó oldaláról számos felvételt készített. Ezek minősége mai szemmel természetesen sok kívánnivalót hagy maga után, azonban a kor technikai színvonalának megfelelőek voltak. A képeken nem látszik túl sok részlet, mintha szabad szemmel néznénk a Hold túloldalát: nagy világos felületen néhány sötét foltot vehetünk észre. Ne feledjük, hogy ezek voltak a legelső képek a Hold számunkra láthatatlan oldaláról, azelőtt semmit nem tudtunk erről a féltekéről.
A bolygóközi laboratórium nézőpontjából nagyjából telehold fázist lehetett megörökíteni (a Földről nézve október 2-án volt újhold).
A Luna-3 egyik felvétele a hozzá tartozó magyarázattal, és az új, a szovjet űrkutatók által adott elnevezésekkel.
Az érdekes kis kötet megtekinthető a Polaris Csillagvizsgáló előterében. Akinek felkeltette érdeklődését, bele is lapozhat!
