A hónap “műtárgya”: kupolanapló
Húsz évvel ezelőtt kezdtük meg a Polaris kupolanaplóját, hogy legyen írásos nyoma az esti bemutatóknak, az esetleges technikai problémákat itt is jelezzük, ha pedig megoldottuk őket, örömmel nyugtázzuk.
A kupolanapló vezetése régi szokás, így volt ez a budapesti Urániában is, és még világszerte számos csillagvizsgálóban vezetnek efféle naplókat, nincs ebben semmi különleges. Legfeljebb a Polaris csapata számára érdekesek ezek a bejegyzések, a húsz év sem számít történelmi távlatnak (habár mai rohanó világunkban, ki tudja?), de talán azok is szívesen fellapoznák ezt a naplót, akik rendszeresen ellátogatnak hozzánk. Régi nagy bemutatások emlékét őrzi ez a napló, ritka égi jelenségekről szólnak a bejegyzések. És olyan prózai dolgokról, hogy már megint elromlott a rés, mit lehet vele kezdeni, mert ez már tényleg nem állapot! Egy 43 évvel ezelőtt gyártott kupolával igenis lehetnek bajok, de szerencsére ma is teszi dolgát a négyméteres fémkupola. Forog, nyílik, elvarázsolja a gyereknépet ez a technikai szenzáció… Több mint ezren látogattak el a Polarisba a Mars miatt, új távcső került a kupolába, jó volt a Szaturnusz-fedés, bevezették az internetet – ilyesféle eseményekről is szól a napló.
Íme a kupolanapló első bejegyzései 2002 júniusából. Bemutatások, észlelések. A 20 T alatt egy 20 cm-es fehér Dobson értendő (ma is szolgál), a 15 C pedig a 15 cm-es Cassegrain-távcsövet jelenti, amely akkor a kupolában lakott. Az ég derült, borult, felhők riogatnak, a szcintilláció ilyen is, meg olyan is. Változóészlelések, napészlelések emlékét őrzik ezek a sorok. Valójában nincs ebben az egészben semmi különös, semmi szenzációs. Olyan emberek bejegyzései, akik szeretik a csillagászatot.
