A hónap (mű)tárgya: „Newton távcsöve”
Nem vagyunk múzeum, nincs komoly gyűjteményünk, azonban vannak érdekes és nekünk kedves csillagászati-űrkutatási vonatkozású tárgyaink, amelyeket szívesen bemutatunk a hozzánk látogatóknak.
Sokan ismerik Newton híres távcsövét (legalább is képről), hiszen ez volt az első, valóban használható tükrös elrendezés, amelyet 1668-ban mutatott be kigondolója. A Newton-félre elrendezés ma is rendkívül népszerű, sőt népszerűbb, mint a XVII. században, hiszen manapság nem fémötvözetből, hanem üvegből készülnek az optikai elemek, amelyek bevonata sokkal jobb visszaverő-képességű, mint a Newton idejében használt fémfelületek.
Newton híres távcsöve meglepően kicsi. Legelső műszerének mindössze 1,3 hüvelyk volt a tükörátmérője, és második távcsövének sem volt nagyobb az átmérője 2 hüvelyknél.
Az itt bemutatott „Newton-távcsövet” valamikor 2006 őszén kaptuk ajándékba egy amatőrtársunktól. Egy jó nevű novoszibirszki optikai cég termékéről van szó, amely Newton legelső távcsövének egyszerűsített replikáját készítette el. A 35/150-es Newton-távcső nagyítása 35x-ös. Keresőtávcső híján még a Holdat is nehéz megtalálni vele, de ha sikerült, szépen mutatja a krátereket. Aki még a Jupitert is eltalálja ezzel a kis távcsővel, az észreveheti a bolygó lapultságát és a négy, nagyon halvány holdját. A legkitartóbbak még az M11-et és az M13-at is meg tudják találni, apró, bolyhos csillagoknak fognak mutatkozni. Az optikák természetesen korszerű üvegből készültek, alumíniumbevonattal, de a kis átmérő miatt a távcső nagyon kevés fényt gyűjt össze.
Mindenesetre működik a Newton-elrendezés, magának Isaac Newtonnak se volt több célja ezzel, mint bebizonyítani, hogy tükrös távcsövekkel is lehetséges csillagászati megfigyeléseket végezni.
A mi Newton-távcsövünk 2006. szeptember 26-án készült az „Instruction Manual”-ba pecsételt dátum szerint, ezért lett a hónap (mű)tárgya a Polaris Csillagvizsgálóban, 2019 szeptemberében.