Ágasvári nyár
Magam is vidáman éltem a táborlakók kemény életét, reggel keltem a vezetők sztentori hangjára: „Házlakók, reggeli!” Ágasvár népe ugyanis két „kasztra” oszlik: a „házasok” és a „füvesek” közül előbb a turistaház lakói kelnek, reggeliznek, és csak ezután a „fűlakók”, azaz a sátrasok.
Már a megérkezés estéjén Horvai Ferenc megtartotta "Ha leszáll az éj…" című előadását, amely egészen jól sikerült, éreztük a planetárium-effektust a szabad ég alatt a zöld lézer halhatatlan fényénél. Ezután Feri legnagyobb sajnálatunkra elutazott Amerikába.
Délelőttönként voltak a kiscsoportos foglalkozások keretében tartott Wall-E c. film felének megtekintése, kihozott polifoamon ülős üstökösvadászat Sárneczky-módra, és teremtettünk egy saját univerzumot, amely leginkább a mienkre hasonlított, majd szörnyű végeket jósoltunk a létezőnek.
Délutánonként különböző csillaghalmazokról, galaxisokról s kvazárokról hallottunk, magyarán feltérképeztünk minden lehetséges csillagcsoportosulási formát. Az idei abszolút győztes a Mars volt, őróla kettő (vagy három?) előadást tartott Boros-Oláh Mónika. Egyik a nagy marsi korszakokról szólt, óceánok elsivatagosodásáról, légkörszökésről. A másik és egyben a legérdekesebb talán Móni élménybeszámolója volt a(z?) Utahi Mars-szimulációról. Az lehetett ám a kemény világ! Hatan voltak összezárva, egy kis "lakóegység"-ben, az utahi sivatagban, egy csillagvizsgálóval, és Wendyvel, a rendetlen és öreg aggregátorral. Egy küldetést szimuláltak, mindenestül, két hétig. Majd 3D-s képeket nézegettünk, melyek igen nagy része a Marsot ábrázolta. Előadták titkaikat azok is, akik ingyen jöttek Ágasvárra, ugyanis pályázaton nyerték el a tábori részvételt.
Idén az időjárás kegyes volt hozzánk, végig szinte felhőtlen éjszakákat észlelhettünk át. Egyszer ugyan volt egy vihar, ahhoz hasonló, mint amelyik idén szerencsétlenül villámmal sújtotta az ágasvári aggregátort, de mivel előre bejelentették, annak tudatában érezhettük a süvítő szelet kitárt karjaink fölött, hogy távcsövünk biztonságban van a sátor mélyén vagy a ház előterében. Ez az éjszaka barátkozással telt.
Nem szabad megfeledkeznünk a kirándulásokról sem. Idén a hagyományosnak mondható „csillagdalátogatások” keretében Egerbe mentünk, ahol Hell Miksa obszervatóriumát jártuk be. Furcsa kémlelő-sötétkamra, Foucault-inga, mini Csodák Palotája, fali kvadráns, elveszett optikájú távcső, régi, gyönyörű csillagászati műszerek, egri meridián és déltáblázat… a teljesség igénye nélkül. Még az oda-vissza buszút sem volt olyan kegyetlen, mivel egy kissé borult volt az idő.
S persze, a tábor kitartóbbik fele eljutott Piszkés-tetőre is, hogy tiszteletét tegye Magyarország legnagyobb távcsövénél, illetve a 60cm-es Schmidt-teleszkópnál. Mivel sokan aludtak keveset az éjjel, ezért idén külön megtiszteltetésben lehetett részük mindazoknak, akik ennek ellenére rászánták magukat az útra: „vezérünk”, Sárneczky Krisztián (röviden, ágasváriasan: Sirály) megnyitotta nekünk az 50cm-s Cassegrain kupoláját. E távcsövet le akarják szerelni, ki tudja, tán utoljára láttuk életünkben… A közösségi szervezések mellett persze voltak magánkirándulások is. A Foton-rétet sajnos benőtte a gaz, jövőre hozzuk a kaszát és a bozótvágó kést is! De a Newton-szikláról megfigyelt napkeltének nincs párja!
Ahogy az idén is megtartott csillagászati vetélkedőnek sincs! A „dolgozat” megírása után körbejárjuk a vidéket, különböző feladatok (activity, körülírás, etc.) megoldását keresve. De a csúcspont egyértelműen a színdarab, melyet kihúzott témáról maguk írnak és rendeznek a résztvevők. Ez az esemény mindig nevetésbe torkollik. Idén sem volt mosolyszünet e téren.
A tábor záróakkordja idén is az „űrdiszkó” (zenés diavetítés) volt, Vangelis Atlantica-js kísért lélegzetelállító asztrofotókat.
Mindezt összevetvén Ágasvár volt a legjobb tábor… mindig is az lesz. S ha majd egyszer meghalunk, találkozunk az égi Ágason, a kisbolygón, melyet szeretett Krisztiánunk fedezett fel.
