Arcok a Polarisból: Interjú Molnár Péterrel
Az interjúsorozat mostani részében Molnár Péter amatőrcsillagásszal beszélgettem. 10 éve aktívan segíti a Magyar Csillagászati Egyesület munkáját, legtöbbször a távcsöves bemutatók alkalmával találkozhatunk vele.
– Hogyan vált életed részévé a csillagászat?
– Körülbelül 10-12 éves lehettem, amikor kaptam apukámtól egy könyvet: Menzel Csillagászat című ismeretterjesztő művét. Nagyon szép képek voltak benne, persze az akkori technikai lehetőségekhez képest. A lényeg, hogy kellőképpen magával ragadott a dolog. Ezután sorra kaptam a csillagászati könyveket. A távcső világának 1980-as kiadása például egészen hamar szinte szétesett, hiszen Biblia-szerűen forgattam.
– Volt távcsöved?
– Nagy vágyam volt egy saját távcső, de sajnos gyerekként, fiatal kamaszként nem volt műszerem. A Jégbüfénél volt egy bolt, aminek a kirakatában állt egy lencsés távcső. Oda el kellett néha zarándokolni szüleimmel, hogy megcsodálhassam az üvegen keresztül. Egyszer felmerült, hogy megveszem a zsebpénzemből, de az valahogy mindig elköltődött. Az első saját főműszerem egy Tento 10×50-es binokulár volt, amit használtan vettem az akkori Tanács körúton levő Ofotértben.
– Iskolás korodban jártál valamilyen tudományos szakkörbe vagy csillagvizsgálóba?
– Igen, a Marczibányi téri Művelődési Házba jártam, ahol Rosta Zoltán bácsi tartott szakkört. Az ő nevét sokan ismerik a csillagász közösségben, hiszen rengeteg szakkört vezetett. Máig emlékszem egy óriási, kb. másfél méter átmérőjű planiszférára a szakköri helyiség falán – ennek beállítása szinte rituálé volt. Középiskolás koromban volt egy barátom, aki Máriaremetén lakott, ami az én akkori lakhelyemtől, Pasaréttől még kijjebb volt a városból, így sokkal jobb egek voltak arrafelé, kevésbé volt fényszennyezett az égbolt. A barátomnak volt egy kis tükrös távcsöve, ezért sokat jártam ki hozzá éjszakánként észlelni. Kalandos volt akkoriban az éjszaki járatokkal közlekedni, szolgálati buszok jártak, amikre hajnalban felkérezkedtünk, hogy haza tudjunk menni. Később néhányszor az Urániába is feljártunk.
– Egyetemi éveid alatt tanultál csillagászatot?
– Nem, bár egy ideig szerettem volna csillagász lenni, de aztán úgy alakult, hogy nem azt tanultam, és igazából nem is bánom. Más dolgok jobban érdekeltek, és rájöttem, hogy a matekkal nem vagyok annyira jóban, hogy megfelelő szinten műveljem. Mire eljutottam az érettségiig, már tudtam, hogy nem ilyen irányba szeretnék menni. Matematika-számítástechnika tanári szakra jártam az ELTE-re, de végül nem fejeztem be a munka, családalapítás és egyéb dolgok miatt. Később, pár év kihagyás után a Gábor Dénes Főiskolán szereztem informatikai diplomát. A munkám során szoftverfejlesztéssel foglalkozom.
Járdacsillagászat a Batthyány téren, 2014-ben.
– Hogyan kerültél bele az Egyesület életébe?
– Diploma után hosszú időre parkoló pályára került a hobbim, klasszikus „karosszék csillagásszá” váltam, aki sokat olvas és nyomon követi a tudományos eseményeket, de csak a háttérből. Akkoriban nem volt még elterjedt az Internet, és nem igazán éltem közösségi életet. Aztán 2005-ben elindult az MCSE csillagászati Hírportálja. Szükség volt néhány emberre, akik cikkeket fordítanak a portál részére, így belevágtam a dologba. Később Mizser Attila közzétett egy felhívást, miszerint bemutató csillagászokat keresnek a Polaris Csillagvizsgálóba, ahova szintén jelentkeztem. Ezután fokozatosan egyre inkább részt vettem többek között az Egyesület honlapjának feltöltésében, és végül itt ragadtam. Az akkor (is) aktív bemutatók közül máig példaképem Kárpáti Ádám, akinek nyugalma és türelme a látogatók felé szerintem végtelen, és Görgei Zoltán, akinek magával ragadó lelkesedése, Holddal kapcsolatos tudása lenyűgöző.
Távcsöves bemutató közben az MTA székháza előtt.
(2015. március 20., részleges napfogyatkozás)
– Tudnál mesélni az Észlelésfeltöltőről?
– 2010 környékén jött az ötlet, amit a finn mélyég-észlelők oldala ihletett, ahova szabadon be lehet küldeni a megfigyeléseket egy webes formanyomtatványt kitöltve. Mi is elkezdtünk gondolkozni egy ilyen rendszer kiépítésén. Az észlelésekkel a fő probléma az volt, hogy számtalan helyen jelentek/jelennek meg kiváló megfigyelések, de mindenfelé szétszórva, ráadásul rengeteg hiányosság volt és van bennük (például hiányzó a dátum, a helyszín, vagy a műszaki adatok). Így pedig rengeteg értékes, érdekes, szép észlelés nem kerülne bele a magyar amatőrmozgalom óriási munkájának közös tárházába. Az volt az álom, hogy összegyűjtjük és rendszerezzük ezeket egyetlen nagy, mindenki számára elérhető, könnyen kereshető adatbázisban. Azt hiszem, sikerült is megvalósítanunk, létrehoztuk az MCSE Észlelésfeltöltőjét. A finn oldaltól eltérően ez a rendszer mindenféle területre vonatkozó megfigyeléseket magában foglal, legyen az bolygó, kettőscsillag, vagy mélyég, a dokumentálás formáját tekintve pedig szöveges, rajzos, vagy fotós. A feltöltéshez csupán ki kell tölteni a webes nyomtatványt, ami jelzi, ha hiányosak az adatok és addig nem is folytatja a feltöltési folyamatot, amíg ezek nincsenek pótolva. Az aktuális Meteor-rovatvezetők pedig értesítést kapnak az új észlelések rögzítéséről, így az Ő dolgukat is megkönnyíti a folyamat.
– Milyen távcsövet használsz?
– Több távcsövem is van, de sokáig a már említett 10×50-es binokulár volt a főműszerem. A legelső nagyobb távcsőalkatrészem egy 170/1220-as tükör volt, amit ha jól emlékszem 1999-ben vettem és körülbelül 4 évig állt a szekrényben, mire távcsövet építettem belőle. 2003-ban vettem hozzá egy klasszikus Réti-mechanikát, és kaptam egy alumínium tubust a tükörhöz, amit meg kellett toldani, mert rövid volt. Ez volt az első igazi távcsövem, ezzel észleltem és rajzoltam az augusztusi Mars-közelség idején, majd ugyanezzel észleltem a Vénusz-átvonulást 2004-ben Pestszentlőrincről. Tulajdonképpen ezek voltak a hosszú kihagyás utáni visszatérés első észlelései.
Rajz a Mars-közelségről
2003. aug. 20-án.
(170/1220 Newton, 306X)
Utána lett egy 200/1000-es Newton távcsövem egy EQ5-ös mechanikán, amit rengeteget használok. Ebbe a távcsőbe a különféle bemutatókon, rendezvényeken, járdacsillagászati eseményeken szerintem már több ezren nézhettek bele. Egy időben engem is elkapott az apokromát-láz, mert könnyű, kicsi és szép a képalkotása, így 2008-ban vettem egy 72/432-es kis apót. Időnként használom a Polaris nagyrefraktorát is, de leginkább csak a bemutatások után. Ezt a távcsövet is nagyon kedvelem – megszámlálhatatlanul sokan szerezhették első élményeiket vele.
A Petavius-kráter és környezete
a Polaris Csillagvizsgáló 200/2470-es refraktorával.
(2012. jan. 27.)
– Milyen objektumokat észlelsz/észleltél?
– Régebben főleg változócsillagokat észleltem, mert úgy gondoltam, vagyis még most is úgy gondolom, hogy ez egy rendkívül izgalmas terület, amihez nincs szükség drága felszerelésre és mégis olyan adatokat tud szolgáltatni az ember, ami a szakemberek számára is releváns. Sajnos időhiány miatt jó pár éve a nullára redukálódott ezen észleléseim száma. 2003-ban észleltem a Mars-közelséget, akkor még bolygórajzokat is készítettem az ég alatt, így dokumentálva az eseményeket. A Holdat is lerajzoltam, de sajnos csak egyszer, legalábbis eddig. Máig egyik kedves észlelési területem a Nap, amihez a kis apokromátot és jelenleg egy 50 mm-es Lunt naptávcsövet használok.
– Kipróbáltad az asztrofotózást is?
– Igen, egy időben én is próbálkoztam fotózással, mert szerintem gyönyörűek a mély-ég objektumok, szerettem volna megörökíteni a látványukat. Csak aztán rá kellett jönnöm, hogy nem vagyok elég kitartó ahhoz, hogy összepakoljam azt a rengeteg felszerelést, autóval kiutazzak a városból, hogy fényszennyezettségtől mentes helyre vonulhassak, aztán mire odaérek, beboruljon az ég. Ha meg mégis derült lenne, akkor végig aggódjam, hogy jó-e a vezetés, megcsináljak tömérdek felvételt, és otthon feldolgozzam a fotókat… Egyszóval nem tartott túl sokáig az asztrofotós korszakom. De máig csodálom a hosszú expozíciós idejű felvételeken örvénylő ködösségeket, galaxisokat.
Meteorral a világ körül, a Jawaharlal Nehru Planetárium előtt.
(Bangalore, India, 2012. június)
– Melyik volt életed legkáprázatosabb csillagászati élménye?
– Igazából életem során két ilyen élményben volt részem, szeretném mindkettőt elmesélni. Az egyik az az M13 gömbhalmaz észlelése volt 2010. körül. Szöllősi Attila éppen átvett 30 cm-es Dobson-távcsövével az egyik Kiskun-táborban. Egyszerűen gyönyörű volt, faltól-falig kitöltötte a látómezőt a megszámlálhatatlan, tűéles, színes csillag. A másik pedig 2-3 éve történt, amikor én is bekerültem abba a szerencsés csapatba, aki felmehetett Piszkés-tetőre Mizser Attilával. Magyarország legnagyobb távcsövével a Gyűrűs-köd, valamint egy szép, kékes fényű, lapjáról látszó spirálgalaxis életre szóló élményt nyújtott.
– Egy ideig Te voltál a tükörcsiszoló szakkör vezetője. Mesélsz erről egy kicsit?
– 2009-ben részt vettem a tarjáni Meteor Távcsöves Találkozón az első tükörcsiszoló tanfolyamon, amit Zsámba István és Berente Béla vezetett. Abban az évben nem készültem el a tükörrel, de a következő tábor során befejeztem a 155/1551-es 92%-os Strehl-értékű tükröt. Egyelőre becsomagolva áll a polcon, de fejben már nagyon sokszor megterveztem belőle egy bolygózós Dobson távcsövet. Tehát a táborból jött az ötlet, hogy itt a Polarisban is szervezhetnénk ilyen tükörcsiszoló szakkört. Ha jól emlékszem, 4-5 ember csatlakozott és legalább 3 tükör készült el teljesen. Az indulásnál ott volt Zsámba István, valamint a régi nagy tükörcsiszoló, Csatlós Géza bácsi is, aki később is gyakran fellátogatott. Mindkettőjüknek nagy hálával tartozom a tanácsokért, a fogások bemutatásáért. A résztvevők között Tardos Zoltán volt az egyik leglelkesebb tükörcsiszoló, aki már az első tükör készítése közben egy kisebb, ajándékba szánt korongon is dolgozott egyidejűleg. Szerencsére elég lelkes, hogy folytassa a szakkör vezetését, mivel az én időmbe már sajnos nem fér bele. Ha bárki kedvet kapna a tükörcsiszoláshoz, jó szívvel ajánlom Zolit.
– Van bármilyen csillagászati terved a jövőre nézve?
– Van egy kis füzetem, amit Harmatta Jánossal és Sánta Gáborral 2014-ben a Halléban tett utunkon kezdtem vezetni, ebbe jegyzem fel a különféle utakon, más csillagvizsgálókban, planetáriumokban, múzeumokban látottakat, vagy saját ötleteinket. Ugyanebben az évben jártunk az MCSE szervezésében egy körúton Ondrejovban, Prágában és Brnoban, majd eljutottam Münchenbe és Berlinbe is. Mialatt végigjártuk az ottani planetáriumokat és bemutató csillagvizsgálókat, számtalan újdonsággal találkoztunk, és ellestünk pár ötletet, amivel fejlődhetne a Polaris Csillagvizsgáló. Ilyen ötletekkel van jórészt tele a füzet, azonban a megvalósítás sajnos lassan halad. A terv az, hogy készítünk jó pár egyszerű, olcsón kivitelezhető szemléltetőeszközt a látogatóknak, ami még közelebb hozza őket a tudományhoz, és még felejthetetlenebb élményt nyújt számukra. Sok újító ötletünk van, csak sajnos kevesen vagyunk és szűkös az idő ahhoz, hogy mindet megvalósítsuk, ezért minden segítségnek nagyon örülünk és szívesen fogadunk önkénteseket.
– Remélem, hogy sok lelkes amatőrhöz eljut majd ez az üzeneted. Köszönöm az interjút!
Interjú közben, a Polarisban.
Kapcsolódó linkek:
Következő interjúalanyunk Kárpáti Ádám lesz.
