Arcok a Polarisból: Interjú Tóth Krisztiánnal
Az interjúsorozat első “áldozata” Tóth Krisztián, a sokak által TTK néven ismert amatőrcsillagász, asztrofotós. Legközelebb április 19-én este a Polaris Csillagvizsgálóban találkozhatunk vele, amikor is egy előadást fog tartani a gömbhalmazok világáról.
– Mikor kezdtél el a csillagászattal foglalkozni?
– Gyerekkoromban kezdett el érdekelni. Dunakeszin laktunk és nem messze tőlünk volt egy vasúti híd, ahova kisgyermekként sokszor kijártam édesapámmal, hogy nézzük a vonatokat. Ahogy besötétedett, elkezdtünk beszélgetni a csillagos égboltról, és hogy tulajdonképpen mit is látunk. Rengeteg kérdésem volt és egy ideig tudott is válaszolni rájuk, de aztán látszott, hogy az ő tudása is korlátos, ezért megkaptam szüleimtől Hédervári Péter Képes csillagvilág c. könyvét. Sokat olvastam, és egyre jobban kezdett érdekelni a csillagászat.
– Volt távcsöved is?
– Igen, 5.-es vagy 6.-os lehettem, amikor kaptam egy kisebb Galilei rendszerű távcsövet. A Holdat, a Jupitert, a Jupiter holdjait és fényesebb mélyég objektumokat lehetett vele észlelni. Érdekes, hogy a Holddal arányaiban keveset foglalkoztam amatőrcsillagászati szinten, de mégis ez volt az első égitest, amit észleltem, hiszen egy kisvárosból ez látszik a legjobban.
– Felmentél valamelyik közeli csillagvizsgálóba?
– Szüleim látták rajtam, hogy egyre komolyabban érdekel a csillagászat, ezért beírattak az Uránia Csillagvizsgáló szakkörébe. Orha Zoltán volt a szakkörvezető, és nagyon jó kis társaság verődött össze, amiből Kereszturi Ákossal és Sárneczky Krisztiánnal máig megmaradt az ismeretség. Mizser Attila eljött egyszer az egyik szakköre és mondta, hogy lesz nyári csillagász tábor Ráktanyán. Ez volt az első nagy tábor (1989), amin már fiatalabbak is részt vettek, ahogy én is, szóval innen indult az amatőrcsillagászati tevékenységem.
– Gimnázium alatt is megmaradt ez a hobbi?
– Persze, az Apáczai Gimnáziumba jártam, kollégista voltam. Itt tanult Bakos Gáspár is, és meglepő, hogy nem is az iskolából, hanem Ráktanyáról van az ismeretség, a közös érdeklődés hozott össze minket. Kiss Lacit is egyik tábor alkalmával ismertem meg.
– Tanultál csillagászatot az egyetemen?
– Igen, az ELTE-n tanultam, de végül nem lettem csillagász. A Fizika, Biológia és Geológia Tanszéknek volt egy közös informatikai projektje, amiben én is részt vettem. Az akkori ötödéves rendszergazda azt mondta, hogy tanuljak sokat, mert jövőre én leszek a rendszergazda. Ez így is lett és az akkor nagy teljesítményű számítógépeket adminisztráltam. Ahogy az informatika fejlődött, én is egyre jobban beletanultam a szakmába, és úgy alakult, hogy az egyik nagyvállalat, amivel az egyetem üzletelt, elcsábított magához. Szóval ezáltal elmentem az informatika irányába, a csillagász szakot nem fejeztem be.
– Mivel foglalkoztál/foglalkozol a munkád során?
– Nagyvállalati rendszerekkel, de ezen belül is főleg telekommunikációs rendszerekkel foglalkoztam különböző cégeknél. E mellett bankoknál, az iparban és államigazgatási területen is részt vettem több projektben, illetve közreműködtem az IT infrastruktúrájuk támogatásában. Nagy megbízhatóságú rendszerek támogatásával kezdtem, aztán pár évvel később már én terveztem és építettem ki ezeket. Jelenleg ugyanezt csinálom, csak egy kisebb cég alkalmazottjaként. Azért a tudomány egy ponton a munkámba is bekapcsolódott, mégpedig úgy, hogy egy cég felkérésére szuperszámítógépeket építettem, melyeket tudományos célokra használtak fel.
– Bánod, hogy nem lett belőled csillagász?
– A mai napig vívódom azon, hogy a tudomány tulajdonképpen egy nemes dolog. Az ember valamilyen szinten híres lesz, ha felfedez vagy kitalál új dolgokat. Igazából az informatika azon területén, ahol dolgoztam többnyire háttér embernek számítasz, még akkor is, ha roppant bonyolult újításokat csinálsz. Ezek általában csak abban nyilvánulnak meg, hogy például felveszed a telefont, és az működik. Megérkezik a számla, a banki utalások megtörténnek. Folyik az ipari termelés. A másik dolog pedig, hogy számomra sokkal fontosabb, hogy a családomnak most egy stabil életet tudok nyújtani, mint hogy hivatásszerűen foglalkozzak a tudománnyal. Azért nem annyira keserű ez a dolog, mert az informatika is a hobbim volt, végül jobban elmélyedtem benne, a csillagászat pedig háttérbe szorult.
– Mikor csatlakoztál a Polaris csapatához?
– 2004 körül kiszakadtam ebből az amatőrcsillagász közegből, de továbbra is MCSE tag voltam, olvastam az Egyesület dolgairól, nyomon követtem a tudományos híreket. Sok éven keresztül távcsövem sem volt. 2012-ben kapcsolódtam be újra az MCSE életébe, amikor is a feleségem javaslatára ismét belevágtam a távcsöves észlelésbe. Tudni kell rólam, hogy ha valamit elkezdek, akkor abban nagyon szeretek elmélyülni. Az életem nagy részét munkával töltöttem, most abból egy kicsit visszavettem, hogy a hobbimra is jusson időm, és talán elmondhatom, hogy ezáltal kiegyensúlyozottabbá váltam.
– A családod részt vesz a hobbidban?
– Erre nem tudok egyértelmű választ adni. Gyakran megmutatom nekik, amit a távcsővel nézek, de 1-2 alkalomnál tovább nem köti le őket. Bár a feleségemet, Katit egy ágasvári csillagász tábor alkalmával ismertem meg, így végül is mondhatjuk, hogy a közös érdeklődés hozott össze minket. Nyáron pár alkalommal elhoztam a nagyobbik fiamat ide a Polarisba, a bemutató távcsövezésekre, ahol én is aktívan részt vettem. Hallotta, hogy miket mesélek az érdeklődőknek, és látta, ahogy beállítom a távcsövet. Ezek gondolom rendkívül felkeltették az érdeklődését, mert azt mondta, hogy ő is szeretné megtanulni azokat a dolgokat, amiket én tudok, úgyhogy azóta jár a Polaris gyermekszakkörébe. Sajnos nem tudok elég időt tölteni a családommal, ezért örülök, ha vannak ilyen közös élmények.
– Milyen távcsövet, műszereket használsz?
– Egy 102/635-ös Gyulai Pál-féle apokromátom van. Többnyire a lakhelyemről, Gödről szoktam vele észlelni, mert sajnos nincs túl sok időm elmenni máshova a felszereléssel. Néha feljárok a Polaris távcsövét használni, hiszen az enyémnél lényegesen nagyobb az itteni műszer. Ezeken kívül időnként robottávcsövet bérlek Ausztráliában, hogy a déli égbolt objektumait is megtekinthessem. Fotózáshoz CCD kamerát használok.
– Miért kezdtél bele az asztrofotózásba?
– Közel 3 éve kezdtem, igazából csak ki akartam próbálni. Teljesen kezdőként vágtam bele a dologba, persze az alap fotográfiai ismeretekkel tisztában voltam. Nagyon szeretem a szép asztrofotókat, viszont elsősorban olyan objektumokat fotózok, amelyek számomra tudományos szempontból is érdekesek. Szeretek a dolgok mögé nézni, utána olvasni a tudományos hátterének, így mondhatjuk, hogy inkább digitális észlelő vagyok. Néha 1-2 objektumot csak azért fotózok meg színesben, mert színesben szokás, de amikor már megvan a formavilág, vagy már látom a struktúráját, akkor nem foglalkozok vele tovább. Ezek a soha nem publikált képeim. (Az alábbi képről további információ itt található.)
– Ki támogatott Téged az asztrofotózásban, kitől kértél segítséget?
– Sokan azt tanácsolták nekem, hogy töltsem fel az internetes galériába a képeimet. Ott a fórumon ismertem meg Szeri Lászlót, akivel azóta is tartom a kapcsolatot. Ő egy igazi műszaki érdeklődésű ember, a remek beszélgetéseken túl rengeteget segített nekem a műszerekkel kapcsolatos technikai problémák megoldásában.
– Hogyan jött az asztrofotós szakkör ötlete?
– Ha jól emlékszem Mizser Attila ötlete volt. Úgy gondolta, hogy a többi szakkör mellett erre is lenne igénye a közönségnek. Összehozott Csoknyai Attilával, hogy ketten vágjunk bele, havonta szervezzünk meg egy-egy alkalmat. Mizser Attila amúgy azóta is sokszor ad ötletet az előadókkal kapcsolatban. Én úgy látom, hogy van egy kisebb mag, akik minden hónapban eljönnek, és mindig vannak olyanok, akik teljesen laikusként ülnek be meghallgatni az előadásokat. Utóbbiak lehet soha nem is fognak asztrofotózni, de mégis érdekli őket a téma. Szerintem egy jó kis csapat jött össze a szakkörön.
– Mik a jövőbeni terveid?
– Sokat mesélt nekem a többi asztrofotós a namíbiai utazásokról, egyszer talán én is elmennék oda, de egyelőre sajnálom az időt a családomtól.
– Köszönöm az interjút, remélem Csoknyai Attilával továbbra is ilyen lelkesen szervezitek majd az asztrofotós szakköröket.
Kapcsolódó linkek:
Következő interjúalanyunk Csoknyai Attila lesz.