Merkúr-átvonulás a Polarisban

Az idei év ugyan nem bővelkedett a Magyarországról látható különleges csillagászati jelenségekben, de sok panaszra sem lehet igazán okunk. Elég, ha a január 21-i hajnali holdfogyatkozásra gondolunk, vagy felidézzük a nyári MCSE-tábor egét átszelő tűzgömböket, mely emlékek hatására még mindig megborzong az egyszeri amatőrcsillagász a gyönyörtől. E kellemes események után várhattuk a Merkúr Nap előtti elvonulását, mely reményeink szerint újabb élményekkel gazdagíthat bennünket, mintegy lezárva az évet.

Azt azonban tudtuk, hogy a remény nem elég, az időjárásnak is kegyesnek kell lennie – ezzel kapcsolatban még friss emlékekkel bírtunk tavalyról, a Mars-közelség idejéből. És az igazat megvallva sokan egy lyukas fillért nem adtunk volna azért, hogy látva az előző napok időjárási körülményeit, akár csak egy pillanatig részesei lehetünk a november 11-i csodának.

Észlelők a teraszon. Máté Ajsa felvétele.

Vegyes érzelmekkel és változó hangulattal készült hát a Polaris csapata a ritka égi jelenség megfigyelésére és bemutatására, és az önkéntesek annak reményében vették ki munkahelyeiken a szabadságot, hogy lesz értelme meghozni ezt a kis áldozatot. Nos, az Univerzum kegyes volt a kis csapathoz, és szó szerint ránk mosolygott a jeles napon, hiszen már reggeltől verőfényben pompázott az észlelőterasz, és a felhők ritka vendégként tébláboltak a magasban, gondosan kerülve, hogy a Napot érdemben eltakarják előlünk.

Elindult hát a készülődés, alapos takarítás a kupolában, és a távcsövek kipakolása vette kezdetét, miközben egyre több szaktársunk érkezett, hogy segítségre legyen majd a meghirdetett bemutatókon. A tervezett nyitás délután egyre lett meghirdetve, de néhány lelkes érdeklődő már ezt megelőzően megérkezett, így a látogatók nagyobb része már kisebb, otthonosan beszélgető csoportokat talált a teraszon.

Egy óra után már mintegy fél tucat távcső meredt a Nap irányába, és az érdeklődők különböző nagyításokkal és technológiák segítségével figyelhették, ahogy a Merkúr korongja fél kettőkor megjelent a napkorong peremén, majd jól látható sietséggel kezdte meg az átvonulást. Előkerültek a napfogyatkozáskor használatos szemüvegek, felkerültek a távcsövekre a napfóliák, Herschel-prizmák, a látványt fokozó szűrők, de még különleges „hintaló-projektorunk” és a tagjaink adakozásából vásárolt Lunt naptávcső is munkába állt. A kupolában pedig főműszerünk képének kivetítése mellett a fél évszázados szakmai múlttal rendelkező Bán András bemutatózott így a látogatók igen széles spektrumban figyelhették meg a ritka látványosságot.

A Merkúr-átvonulásokról Mizser Attila tartott előadást. Máté Ajsa felvétele.

Bár hétköznap kora délután volt az esemény, és a Polaris adottságai miatt csak bő egy órán keresztül figyelhettük meg, több mint ötven látogató – köztük számos gyerek is – megcsodálhatta a jelenséget és találkozhatott a távcső világával. Az igazi hardcore-látogatók pedig a Nap hegyek és erdők mögé történő letűnése után, még egy izgalmas előadást is meghallgathattak a történelmi átvonulásokról Mizser Attila főtitkár tolmácsolásában, a Polaris előadótermében.

Lelkes kis csapatunk tagjai örömmel nyugtázták, hogy ismét sokaknak sikerült kellemes élményt szerezni, és bár az újabb hasonló eseményre még jó tizenhárom évet várnunk kell, a Polaris önkéntesei addig is várják az új és visszatérő érdeklődőket, hiszen az ég csodái kimeríthetetlenek, és mindig van mit megmutatni…

Máté Attila

Ajánljuk...