Az idei év ugyan nem bővelkedett a Magyarországról látható különleges csillagászati jelenségekben, de sok panaszra sem lehet igazán okunk. Elég, ha a január 21-i hajnali holdfogyatkozásra gondolunk, vagy felidézzük a nyári MCSE-tábor egét átszelő tűzgömböket, mely emlékek hatására még mindig megborzong az egyszeri amatőrcsillagász a gyönyörtől. E kellemes események után...
November 11-én (hétfőn) ritka természeti jelenségnek lehetünk szemtanúi (amennyiben az időjárás is úgy akarja). A Naprendszer legbelső bolygója áthalad a napkorong előtt. A Merkúr ugyan évente háromszor is “lekőrözi” Földünket, az átvonuások ennél lényegesen ritkábbak. A két égitest keringési síkja ugyanis kissé eltér, így legtöbbször a napkorong altt vagy fellett...
Május 9-én Merkúr-átvonulást figyelhetünk meg hazánk teljes területéről. A jelenséget a Merkúr csekély látszó mérete miatt szabad szemmel nem lehet megfigyelni, csak biztonságos napszűrővel ellátott, legalább 10x-es nagyítású távcsővel.
A tejútrendszerbeli csillagok mozgásának pontos meghatározására szakosodott Gaia-űrtávcső nemrég talált egy különlegesen nagy csillagtömegű fekete lyukat, amely ráadásul Földünk közelében rejtőzik. A csillagtömegű fekete lyukak a legnagyobb kezdeti tömegű csillagok magjának összeomlásakor jönnek létre, így tehát nem összekeverendők a galaxisok középpontjában található, ezeknél jóval nagyobb szupernagy tömegű fekete lyukakkal. Utóbbi típusú fekete lyukak nagy tömegű
A HD 148937 jelű rendszer a Földtől körülbelül 3800 fényévnyire található, a Szögmérő (Norma) csillagkép irányában. Két, a Napnál sokkal nagyobb tömegű csillagból áll, és egy gyönyörű köd, azaz gáz- és porfelhő veszi körül. „Nagy tömegű kettőscsillagot körülvevő köd ritkaságszámba megy, és igazából olyan érzést keltett bennünk, hogy valami különleges dolognak kellett történnie ebben a
Kutatók egy csoportja különleges részecskét azonosított egy ősi meteorit belsejében, amely nagy valószínűséggel egy közeli csillag halálakor bekövetkező szupernóva-robbanásából származik. A meteoritok belsejébe zárt aprócska porrészecskék felfedik a kutatók előtt egy csillag életének, halálának és az utána keletkező új csillag(ok) születésének folyamatát, ami szinte felöleli a kozmosz 13,8 milliárd éves történelmét. A kőzetdarabkák vizsgálatával bepillantást
Régóta terveztem már „a tűz és jég országát”, Izlandot megnézni. Sok gyönyörű képet láttam kék vizű vízesésekkel, zöld mohával ellepett fekete vulkáni sziklákkal, jégdarabokról a fekete fövenyen, a szilaj, érintetlen felföldi részekről – fotósként a táj engem is megbabonázott. Martin Ferenc, Izland Rég vágytam újra látni a sarki fényt is. Aki már látta, tudja: a
Körülbelül nyolc és fél évszázada, 1181-ben egy csillag halála különösen fényes szupernóva-robbanással gyönyörködtette meg az akkori észlelőket. A csillagászoknak azóta sikerült beazonosítani az abból visszamaradt, tűzijáték kinézetét imitáló szupernóva-maradványt a Cassiopeia csillagképben, és részletes képet készíteni róla különböző hullámhossztartományokon. A NASA Chandra röntgenobszervatóriuma nemrégiben egy új kompozitképet tett közzé a szupernóva-maradványról, amely az elektromágneses spektrum