A hónap napórája (2010 szeptember)
A lányomtól kaptam egy érdekes szimbólumot a
Napról. Ez a kis kerámia Szicília jelképe is egyben, gondoltam jó lesz
díszítésül. Tavaly megvalósítottam egy másik, évtizedekig halogatott álmomat,
egy magán csillagvizsgálót. Nem
mindennapi megoldás ez sem, aki kíváncsi rá, az egyesületünk honlapján, vagy a
Csillagváros oldalán a csillagdaépítők csoportjában is megtalálhatja (www.NAE.hu).
Nos,
először a csillagvizsgáló oldalára akartam tenni, de rájöttem, hogy a tetőmozgatásom
miatt nyáron túl sok részt fed el a tető széle, ezért a mellette lévő faház
oldalára szorult.
Időjárásálló
anyag sokféle van, én égetett kerámia mellett döntöttem. Egy pestkörnyéki keramikus
hajlandó volt 500 mm méretű korongot készíteni fagyásálló kerámiából,
vastagsága 18-20 mm, színe világos vöröses, téglaszín.
Ezen
elég jól látható az árnyék, gondoltam.
A
napóra tervező programok közül választottam egyet, a francia eredetűt, amivel a
vertikális, meridián napórát 400 mm hosszú függőleges meridián vonalra,
analemmával megrajzoltattam. A program hozzárendeli az árnyékvető helyét, miután
megválasztottam az árnyékvető magasságát. Megrajzoltattam az óravonalakat és a
hónapvonalakat is 10- naponként.
A program hajlandó az eredeti méretben kiadni
a nyomtatási parancsot, amit több lapra elosztva el is végez a nyomtató.
Háttérrácsot is nyomtattam, hátha jó segítségül szolgál a résznyomtatványok
összeragasztásához.
Úgy
terveztem, hogy az összeragasztott, 1:1 méretarányú ábrát egyszerűen átmásolom
a kerámia korongra. Mivel a papír nem átlátszó, pontozóval igyekeztem finoman
átjelölni néhány száz pontot, amit aztán filctollal, jobb híján szabad kézzel,
összekötök majd.
A
filctollak közül használtam alkoholosat is és olyat is, ami kerámiára és enyhe
kiégetésre alkalmas. A kiégetésről aztán le kellett mondanom, mert nem fért a
bele a korong a sütőnkbe. Védelemül még akril színtelen lakkot is ráfújtam. Hát
ez nem sikerült túl jól, foltos lett. Még nem tudom az okát és nincs bátorságom
leszedni az egészet, hátha más is lejön vele együtt. Majd követem az életútját,
hová fejlődik az állaga.
A képekről látszik, hogyan oldottam meg azt, hogy
a napórát minden irányban tudjam mozgatni, hogy függőleges tengely körül, K-Ny
irányba elforgatható legyen.
További
problémát okozott, hogy milyen legyen az árnyékvető alakja és főleg, hogy
térben hogyan fogom a helyére rögzíteni.
A
napórát ezen a házfalon is ki kellett emelnem kicsit a faltól messzebb, hogy
nyáron is teljesen meg legyen világítva.
Szerencsére tetettem a korongba néhány furatot még kiégetés előtt, ami
most jó szolgálatot tett. Egy tartó rudat építettem be a legfelső furatba,
amire állítható módon, lemezből, először egy lyukvetítőt, egy fénypontot
készítettem. Azért fénnyel és nem árnyékkal dolgozom, mert a kontrasztot jobban
kiemeli. (A lakkozás után elég sötét lett a felület)
A fénypont egyébként nem Camera obscura elven
készült, hanem egyszerűen próbálgatással, hogy jól látható legyen. A C.o. ilyen rövid, kb. 500 mm-es távolságban igen
kis Nap képet adna, továbbá a vetítő lemezemet nem kívánnám az évszakoknak
megfelelő napállás szerint is még döntögetni, hogy a lehető legélesebb fénypontot kapjam a függőleges
(ill. kissé domborúra sikerült) kerámialapon.
Aztán, a képen látható eredmények után úgy
döntöttem, hogy mégsem fénypont, hanem fénykereszt legyen az „árnyék”. Talán
jobban kijelöli a kereszt alakú forma a látni kívánt pontot. (a kereszt rése
3mm, és 10mm hosszú)
Összegzés:
–
meglepett, hogy a napóratervező program által megrajzolt, kinyomtatott
részletek nem passzoltak tökéletesen. Pici eltolódás a hálózat vonalaiban
néhány mm eltérést okoztak a görbék helyében. Ehhez persze hozzá járult a
szabadkézi rajz pontatlansága is és maga az átpontozás pontatlansága is. Sebaj.
Ilyen a szabadfogású művészet az én stílusomban.
–
kíváncsian nyomon követem a festési technológia életképességét. Meddig marad
jól látható az alkoholos filc és a kerámiafilc színe?
–
meddig véd az akril lakk? Lesz bőven terheléspróbája: tűző nap, eső, hőfok és
páraingadozás.
