Szerző: Marton Géza · 2010. május 9, vasárnap
6500-02-000 BAJA, Árpád tér 1. fotó
6500-03-000 BAJA, Szegedi út (Csillagvizsgáló) fotó
6326-01-000 HARTA, Művelődési ház fotó
6237-01-000 KECEL, Polgármesteri Hivatal fotó
6237-02-000 KECEL, Fő tér fotó
6000-02-000 KECSKEMÉT, Piaristák tere fotó
6000-03-000 KECSKEMÉT, Barátok temploma fotó
A NASA Hubble-űrteleszkóp kutatói igazán forró hangulatban dolgozhatnak a különleges ultraforró jupiterek osztályába tartozó exobolygókat kutatva. Ezek a felfúvódott, Jupiter-méretű bolygók annyira közel keringenek a csillagukhoz, hogy 1600 °C-ot is meghaladó hőmérsékletek uralkodnak rajtuk. Ez elég forró ahhoz, hogy a legtöbb fémet elpárologtassa, még a titánt is. Az ilyen típusú bolygók rendelkeznek az eddig megfigyelt
Egy közeli csillag felfényesedése egy 3000 fényévre lévő új, rejtélyes rendszerre hívta fel az MIT csillagászainak figyelmét. Úgy tűnik, hogy a rendszer ritka objektum, egy „fekete özvegy pulzár” lehet: gyorsan forgó neutroncsillag, vagyis pulzár, amely lassan felemészti nála kisebb kísérőcsillagát – épp úgy, ahogy a hírhedt pók teszi társával. A csillagászok nagyjából két tucat „fekete
Szemtanút talált a Hubble-űrtávcső egy csillag robbanásszerű halálának helyszínén: egy másik csillagot, amely korábban megbújt a szupernóva fényében. A felfedezés egyedülálló egy bizonyos típusú szupernóva esetében: a lecsupaszított változatnál, amikor a csillagról a teljes külső gázburka leszakad, mielőtt felrobbanna. Az új adatok betekintést engednek a nagy tömegű kettőscsillagok világába, amelyek bizonyos feltételek mellett egyesülhetnek is.
A NASA Mars Odyssey keringőegység új adatainak segítségével magyarázhatják meg, hogy miért válhat szabad szemmel láthatatlanná a marsi dér és miért jelenhetnek meg porlavinák bizonyos lejtőkön. A keringőegység tavaly készített felvételeket a marsi napfelkelte idején, amiken meglepve tapasztalták, hogy a dér csak egy része volt látható szabad szemmel. A keringőegység hőérzékeny kamerájával vizsgálva ugyanis a
Kiderült, hogy a távoli galaxisnak vélt objektum valójában a valaha látott legfényesebb extragalaktikus pulzár. A felfedezéshez egy bizonyos típusú polarizált fénnyel dolgoztak, hasonlóan ahhoz, mint ha polarizált lencséjű napszemüvegen néznénk keresztül. Az alkalmazott technika más rejtett pulzárok felkutatására is hasznos lehet majd. A pulzárok erős mágneses terű, gyorsan forgó neutroncsillagok, amik szupernóva-robbanásokkor keletkeznek. Ahogyan a