A különös égi jelenség 1975. augusztus végén volt. Időszerű erre emlékezni most, 50 évvel később! Még középiskolásként, 1967. augusztus 30-án pillantottam meg egyszerű Kepler-távcsövemmel a Hold krátereit. Pécs határában vidéki, zavaró fényektől mentes helyen laktam. Egyszerű, urániás csillagtérképemmel a kezemben a csillagképek és a fényesebb csillagok égi helyzetével 1967–1968-ban lassan,...
Magyar kutatók a szimuláció világában – az RR Lyrae csillagok tömegén keresztül értjük meg a Világegyetem felépítését. A csillagászat előrelépéséhez elengedhetetlen a technológiai fejlődése is, hiszen a csillagok életútját és pulzációját leíró szimulációk rendkívül számításigényesek a hatalmas méret- és időskálák miatt. Napjainkra azonban lehetővé vált olyan kulcsfontosságú szoftverek megjelenése, mint a MESA (Modules for Experiments
Folytatódik a Jövő csillagászai előadássorozat a Polaris Csillagvizsgálóban. A kedd esti előadások keretében frissen végzett hazai szakemberek mutatják be kutatásaikat, amit többségük a doktori fokozat megszerzése céljából vagy az után végez. Következő előadónk, Szilágyi Máté csillaghalmazokkal és a Naprendszer környezetével foglalkozik. Elsősorban a Gaia űrtávcső mérései alapján minden korábbinál pontosabb képünk lett kozmikus környezetünkről, jobban
Április 18-án a ragyogó Vénusztól jobbra lefelé, egy égi kisarasznyira sokak figyelmét magára vonta a hajszálvékony holdsarló, melynek kora 29 óra volt, vagyis ennyi idő telt el az újhold óta. Bánfi János, Szentes Ezen a kellemes tavaszi estén sokan látták a két feltűnő égitestet, és sokan is fényképezték. Facebook-oldalunkon közzétett felhívásunkra jó néhány szép felvételt
Immár 36 éve működik a Hubble-űrtávcső, bár az űrrepülőgép nyugdíjazása után javítása már nem lehetséges, így napjainkban már mindössze csak egyetlen giroszkóp gondoskodik a megfelelő irány tartásáról. Több mint három évtized elteltével is képes az űreszköz meglepő, látványos, és tudományos szempontból is érdekes eredményeket elérni, mint például nemrégiben, amikor egy hosszú periódusú, napközelpontján nemrégiben áthaladt
A Tintahal-köd (Ou4) egy rendkívül halvány, türkizkék színű bipoláris ködösség, amelyet 2011-ben fedezett fel Nicolas Outters francia amatőrcsillagász az Sh2-129 vörös emissziós köd belsejében. A mintegy 2300 fényévre található objektumot egy nagytömegű csillag kifúvása hozta létre, különleges formája miatt kapta a „kozmikus tintahal” nevet. Krizsán Bence, Érd Még tavaly nyárról maradt meg a projekt, és mostanára jutottam
