Amikor két Deneb látszott a Hattyú csillagképben

A különös égi jelenség 1975. augusztus végén volt. Időszerű erre emlékezni most, 50 évvel később!

Még középiskolásként, 1967. augusztus 30-án pillantottam meg egyszerű Kepler-távcsövemmel a Hold krátereit. Pécs határában vidéki, zavaró fényektől mentes helyen laktam. Egyszerű, urániás csillagtérképemmel a kezemben a csillagképek és a fényesebb csillagok égi helyzetével 1967–1968-ban lassan, de biztosan haladtam. A csillagos éggel való kapcsolatom még szorosabbá vált, amikor 1969. január 1-től kezdve elkezdtem változócsillagok fényességét becsülni. Először a szabad szemes változókat. 1969 nyarától már egy 45 mm-es, őszétől egy 68 mm-es lencsés távcsövet is használtam. Pontosan meg kellett ismernem az eget, az adott csillagképet, és megkeresni annak a sarkában megbújó változócsillagot. Így megismerkedtem a csillagok fényrendjével is, ráadásul a magnitúdók megállapításának módszerével is, hiszen a fényességeket 0,1 magnitúdóra kellett vizuálisan megállapítani és beküldeni.

A teljes cikk pdf formátumban: 20250708-92-99.

Megjelent a Meteor 2025/7-8. számában