November 12-13-án Jászberényben adtak találkozót egymásnak a hazai változócsillag-észlelők. A rendezvényről a Meteor 2022. januári számában közlünk cikket, azonban maguk az előadások megtekinthetők azok számára is, akik nem voltak jelen az eseményen. Köszönjük a vendéglátást, Jászberény! A találkozóról Molnár Péter készítette a videókat. Az előadások lejátszási listája az MCSE Youtube-csatornáján...
A változócsillag-észlelések iránt érdeklődők, továbbá a kezdő észlelők számára tartunk foglalkozást február 28-án a Polaris Csillagvizsgálóban. Az elhatározástól az észlelések beküldéséig. Itt a helyed, ha: érdekel a változózás, de túl bonyolultnak tartottad, esetleg már többször beletört a fogad régebben változóztál, de szeretnéd felfrissíteni az emlékeid, esetleg kérdésed van vagy csak...
Az MCSE Változócsillag Szakcsoportja soron következő találkozóját 2018. december 15-én tartja a Polaris Csillagvizsgálóban. A találkozó tervezett programja: 10:00-10:10 Kiss László-Mizser Attila: Köszöntő 10:10-10:40 Benkő József: Véget ért a Kepler-űrtávcső programja – eredmények és hatások 10:40-11:10 Marton Gábor: Fiatal eruptív csillagok és a Gaia űrobszervatórium 11:10-11:35 Pál András: CAMELOT: egy...
Az MCSE Változócsillag Szakcsoportja egyike a legaktívabb észlelői közösségeknek. Szakcsoportunk közvetlen előzménye a Pleione Változócsillag-észlelő Hálózat, amely 1979-től 1989-ig a Csillagászat Baráti Köre, majd 1989-től az MCSE égisze alatt működött. A hálózat 1991 októberében alakult át az MCSE Változócsillag Szakcsoportjává.
A Magyar Csillagászati Egyesület Változócsillag Szakcsoportja és az MTA CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet közös szervezésében változós találkozót tartunk 2017. november 11-én, szombaton, a Csillagászati Intézet budapesti telephelyén (1121 Budapest, Konkoly Thege Miklós út 15-17.).
Az MCSE Változócsillag Szakcsoportja október 3-án tartja találkozóját, ezúttal a tatai Posztoczky Károly Csillagvizsgálóban.
A csillagok izgalmas eseményekkel tarkított világa iránt érdeklődőket egri látogatásra invitáljuk 2014. október 4-én (szombaton). A találkozót az MCSE Változócsillag Szakcsoportja és az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontja szervezi.
A csillagbölcsődék és az azokat övező gáz vizsgálata mindig is két dimenzióban zajlott. Bár ezek az égboltfelmérések is rengeteg információval szolgáltak, az, hogy nem ismerjük a háromdimenziós képet, limitálta a csillagok születéséről szerzett ismereteinket. Egy kutatócsoport nemrég Michael Foley (Harvard & Smithsonian) vezetésével új háromdimenziós térképezési technikával vizsgálta az Orion-köd csillagkeletkezési régióját. A kutató az Amerikai
Az egyik legfiatalabb ismert neutroncsillagot fedezték fel a VLA Sky Survey (VLASS) égboltfelmérő program adatait elemző csillagászok. A felvételek arra utalnak, hogy a forgó pulzár mágneses tere által kibocsátott rádiósugárzás csak nemrég indult útnak egy szupernóva-robbanás sűrű törmelékéből. A VT 1137-0337 jelű égitest egy 395 millió fényévre lévő törpegalaxisban található, és 2018 januárjában fedezték fel
A csillagászok az Atacama Large Millimeter/submillimeter Array (ALMA) rádiótávcső-hálózat segítségével feltérképezték a 30 Doradus jelű csillagkeletkezési régió szövevényes részleteit. A régióról készült kiemelkedően részletes képet most tette közzé az Európai Déli Obszervatórium (European Southern Observatory – ESO). Az ALMA észlelési adataira is támaszkodó felvétel új megvilágításba helyezi a köddel kapcsolatos ismereteinket. A fátyolszerű gázfelhők a
Az ESO chilei La Silla Obszervatóriuma 3,6 méteres távcsövének új műszere, a NIRPS (Near InfraRed Planet Searcher) spektrográf sikeresen végrehajtotta első észleléseit. A műszer feladata új exobolygók keresése a Tejútrendszer leghűvösebb csillagai körül. „A NIRPS régóta készült, és nagyon boldog vagyok, hogy a projekt végül ilyen jól sikerült!” – kezdi René Doyon, a Montreáli Egyetem Exobolygó-kutató
Az észak-kanadai Axel Heiberg-sziget a Sarki Szigetív egyik legnagyobb tagja. Itt található az Arktisz eddig ismert leghidegebb és legsósabb forrása, a Lost-Hammer forrás. Az extrém magas sótartalmú, roppant hideg és oxigént szinte egyáltalán nem tartalmazó hely roppant hasonló a Mars bizonyos területeihez; emiatt, ha a Marson egykor esetleg létezett (vagy akár ma is létező) életformák
