Egyike a legkiválóbb amatőrcsillagász célpontoknak, észlelése minden éjszakán ajánlott, fényváltozása kiszámíthatatlan. Az R CrB ismét halványodik! R Coronae Borealis változók nem túl népes típus (jelölése: RCB), hiszen Galaxisunkban kevesebb mint 100 képviselőjéről van biztos tudomásunk. Hidrogénben szegény, de héliumban és szénben igen gazdag csillagok. B és R színképtípus között szinte...
2011 után ismét szupernóva robbant az M101-ben. Az extragalaktikus vendégcsillag kis-közepes amatőrcsillagász távcsövekkel könnyen megfigyelhető – csak tudjuk, hol keressük szülőgalaxisát és benne a csillagrobbanást. Fidrich Róbert beszámolója: Május 20-án, szombat kora délelőtt, amikor épp sétálni voltunk a kisfiammal, jött egy üzenet Bartek Luca Svájcban élő magyar amatőrcsillagász ismerősömtől, hogy...
Csukás Mátyás 2023-ra is elkészítette a fedési változók minimum-előrejelzéseit. A táblázatokban a fedési változók előrejelzett minimum időpontjai szerepelnek UT-ben. A táblázat elején szerepel az év és a hónap. Az oszlopok az adott hónap éjszakáit tartalmazzák ma / holnap formátumban, valamint hogy mely időpontban van fedés, ha van. Csak azok...
Csukás Mátyás ismét elkészítette a hosszú periódusú változók (mirák és SRa típusú változók) előrejelzéseit, amelyek megkönnyítik az észlelések tervezését. Az alábbi szövegfájl táblázatosan, csillagképek szerinti csoportosításban mutatja az egyes változócsillagok észlelhetőségét. A táblázatban M betű jelöli a maximum, m pedig a minimum időpontját. A “+” jelek sorozata azt mutatja, amikor...
Megjelent Tekler Vilmos Változócsillag-észlelők receptkönyve című műve. A könyv elsősorban azon, a változócsillagok megfigyelésével foglalkozó amatőröknek szól, akik a megfigyeléseken túl saját, illetve különböző adatbázisokból letöltött adatok feldolgozásával is szeretnének foglalkozni. Egyszerű, könnyen érthető és azonnal használható Python nyelvű programokon és számos gyakorlati, valódi adatokon alapuló példán keresztül vezeti be...
Október 8-án változós találkozót tartunk Debrecenben, az Atommagkutató Intézet, ATOMKI) nagyelőadójában. Szervezők: Magyar Csillagászati Egyesület Változócsillag Szakcsoportja, ELKH CSFK Csillagászati Intézete és a Magnitúdó Csillagászati Egyesület Debrecen (MACSED). A találkozón előadásokat hallhatunk a régió változócsillagászati tevékenységéről, az 50 éves MACSED-ről és a hazai és nemzetközi változócsillagászat legfrissebb eredményeiről, trendjeiről. A...
Csukás Mátyás ismét elkészítette a hosszú periódusú változók (mirák és SRa típusú változók) előrejelzéseit, amelyek megkönnyítik az észlelések tervezését. Az alábbi szövegfájl táblázatosan, csillagképek szerinti csopotosításban mutatja az egyes változócsillagok észlelhetőségét. A táblázatban M betű jelöli a maximum, m pedig a minimum időpontját. A “+” jelek sorozata azt mutatják, amikor...
November 12-13-án Jászberényben adtak találkozót egymásnak a hazai változócsillag-észlelők. A rendezvényről a Meteor 2022. januári számában közlünk cikket, azonban maguk az előadások megtekinthetők azok számára is, akik nem voltak jelen az eseményen. Köszönjük a vendéglátást, Jászberény! A találkozóról Molnár Péter készítette a videókat. Az előadások lejátszási listája az MCSE Youtube-csatornáján...
Csodálatos változócsillagok – MCSE-találkozó Jászberényben! Bő tíz év után ismét Jászberénybe hívjuk a változócsillagok világa iránt érdeklődőket, ezúttal egy kétnapos rendezvényre 2021. november 12-13. között (péntek délutántól szombat délutánig). A találkozó helyszíne: a Jászberényi Városi Könyvtár. Étkezést a teljes programban résztvevőknek tudjuk biztosítani, lehetőség van kedvezményes, önellátó kollégiumi elhelyezést igényelni...
Az Ophiuchus csillagképben található RS Oph egyike a legismertebb visszatérő nóváknak. A magyar amatőrök először 1958-ban észlelték a csillag kitörését, az elmúlt évtizedek során több mint 4 ezer fényességadat gyűlt össze az MCSE VCSSZ adatbankjában. A Kígyótartó (Ophiuchus) csillagkép egyik különleges csillaga az RS Ophiuchi visszatérő nóva. Ezt a csillagot...
A történelmi korok legismertebb, rendszeresen visszatérő üstököse, a Halley-üstökös december 9-én 2 órakor kerül legtávolabb a Naptól. Ezután már a Naphoz közeledő szakaszon tart a Naprendszer belső térségei felé, és majd 2061-ben kerül ismét napközelbe. A nevezetes Halley-üstökös legutóbb 1986. február 8-án volt napközelben, amikor 0,547 CSE-re közelítette meg központi csillagunkat. A NASA JPL (Sugárhajtómű
Egy égboltfelmérő program, az UNIONS (Ultraviolet Near Infrared Optical Northern Survey – északi ultraibolya, közeli infravörös és optikai felmérés) képeinek elemzése során egy nemzetközi csillagászcsoport felfedezte, hogy a Tejútrendszernek van egy apró kísérője, amely az Ursa Major III/UNIONS 1 jelölést kapta. A felfedezett objektumról kiderült, hogy a Tejútrendszer leghalványabb ismert kísérője. Az eredményeket ismertető szakcikket
Az asztrofizikusok régóta gyanították, hogy a bolygókeletkezési folyamat csíráit a bolygókeletkezési korongban összeálló, jégkéreggel bevont kődarabok jelentik. Ezek a szilárd, jeges magok a számítások szerint a korongbeli súrlódás miatt a hideg külső régiókból befelé, a központi csillag irányába sodródnak. Amikor a jeges szemcsék elérik a csillaghoz közelebbi belső, melegebb régiókat, jelentős mennyiségű hideg vízpára szublimál
A tudósok neonjeleket követve keresik az egyik bolygórendszer jövőjét, egyúttal a saját Naprendszerünk múltját is. A NASA előző infravörös zászlóshajója, a már nem üzemelő Spitzer-űrteleszkóp különös eredményét követve a James Webb-űrtávcső a neon nemesgáz egyértelmű nyomait észlelte a fiatal, Naphoz hasonló csillag, az SZ Chamaeleontist (SZ Cha) körülvevő porkorongban. A Spitzer és Webb közötti neonértékek
A Hold sötét lávasíkságainak “vizes” neveket adtak eleink, abban a hiszemben, hogy ezeken a területeken víz található. Így kerültek a Holdra tengerek, öblök, mocsarak, sőt egy óceán is. A Mare Imbrium (Esők Tengere) “partján” elhelyezkedő Sinus Iridum (Szivárvány-öböl) még a Hold fekete-fehér világában is izgalmas, érdekes, mi több: színes látvány. Balázs Gábor, Budapest Szeptember 10-én