2012. december: A csillagok élete
Milyen életút vár a különböző tömegű csillagokra? Milyen életpálya vár a mi Napunkra? Mi az a HRD? Ezekre a kérdésekre próbálunk meg választ adni decemberben.
Milyen életút vár a különböző tömegű csillagokra? Milyen életpálya vár a mi Napunkra? Mi az a HRD? Ezekre a kérdésekre próbálunk meg választ adni decemberben.
A
Tejútrendszerhez
legközelebbi
spirálgalaxis
sok éven
át
a kutatások
középpontjában
volt. Nézzük
át,
mit is rejteget magában
a szomszéd
csillagváros.
Sajnálatos esemény indokolja e cikk megjelenését: augusztus 25-én Neil Armstrong eltávozott közülünk. Erre emlékezve áttekintjük az Apollo-programban elért legnagyobb eredményeket.
Az, hogy a geocentrikus világkép volt az általánosan elfogadott rendszer több mint ezer évig, talán mindenki számára ismert tény. De miért ezt a rendszert fogadták el, és miért volt szükség ennyi időre, hogy feltörjék Ptolemaiosz rendszerét?
Találkozzunk a Szaturnusszal a júliusi estéken, és ismerkedjünk meg a vele "szomszédos" csillagokkal, a Spicával és a Porrimával!
Hogyan látták eleink a Föld nővérét, a Vénusz bolygót a XIX. század végén? Van-e élet a Vénuszon? Ha van, milyen lehet?
A június 6-i Vénusz-átvonulásra való felkészülésként tartjuk meg a Vénusz hónapját a Polarisban.
A magyar irodalom egyik ismert csillagászati versét Vajda János írta. Azt is tudjuk, hogy hol, és azt is tudjuk, hogy melyik üstökös volt ihletője.
Minden évben március utolsó vasárnapjának hajnalán óráinkat kettő
óráról három órára, október utolsó vasárnapján pedig hajnali három
óráról kettő órára kell állítani. Miért kell az idő „természetes múlásába” beleavatkozni?
A történelmi korok legismertebb, rendszeresen visszatérő üstököse, a Halley-üstökös december 9-én 2 órakor kerül legtávolabb a Naptól. Ezután már a Naphoz közeledő szakaszon tart a Naprendszer belső térségei felé, és majd 2061-ben kerül ismét napközelbe. A nevezetes Halley-üstökös legutóbb 1986. február 8-án volt napközelben, amikor 0,547 CSE-re közelítette meg központi csillagunkat. A NASA JPL (Sugárhajtómű
Egy égboltfelmérő program, az UNIONS (Ultraviolet Near Infrared Optical Northern Survey – északi ultraibolya, közeli infravörös és optikai felmérés) képeinek elemzése során egy nemzetközi csillagászcsoport felfedezte, hogy a Tejútrendszernek van egy apró kísérője, amely az Ursa Major III/UNIONS 1 jelölést kapta. A felfedezett objektumról kiderült, hogy a Tejútrendszer leghalványabb ismert kísérője. Az eredményeket ismertető szakcikket
Az asztrofizikusok régóta gyanították, hogy a bolygókeletkezési folyamat csíráit a bolygókeletkezési korongban összeálló, jégkéreggel bevont kődarabok jelentik. Ezek a szilárd, jeges magok a számítások szerint a korongbeli súrlódás miatt a hideg külső régiókból befelé, a központi csillag irányába sodródnak. Amikor a jeges szemcsék elérik a csillaghoz közelebbi belső, melegebb régiókat, jelentős mennyiségű hideg vízpára szublimál
A tudósok neonjeleket követve keresik az egyik bolygórendszer jövőjét, egyúttal a saját Naprendszerünk múltját is. A NASA előző infravörös zászlóshajója, a már nem üzemelő Spitzer-űrteleszkóp különös eredményét követve a James Webb-űrtávcső a neon nemesgáz egyértelmű nyomait észlelte a fiatal, Naphoz hasonló csillag, az SZ Chamaeleontist (SZ Cha) körülvevő porkorongban. A Spitzer és Webb közötti neonértékek
A Hold sötét lávasíkságainak “vizes” neveket adtak eleink, abban a hiszemben, hogy ezeken a területeken víz található. Így kerültek a Holdra tengerek, öblök, mocsarak, sőt egy óceán is. A Mare Imbrium (Esők Tengere) “partján” elhelyezkedő Sinus Iridum (Szivárvány-öböl) még a Hold fekete-fehér világában is izgalmas, érdekes, mi több: színes látvány. Balázs Gábor, Budapest Szeptember 10-én