Csillagtanyai köszönet

Nagy élmény volt a Csillagtanyán az egykori „Ráktanyai nyüzsgést” újra élni! Igaz, a résztvevők kicserélődtek, de most is akadt aki egyből megmutassa az aktuális (Lemmon) üstököst ahogy a kocsiból félvakon kiszálltam, amikor megérkeztem az Üstökösészlelők hosszú hétvégéjére.

És senki sem ordítozott, vagy reklamált amiért a beálló kocsim a lámpáival elvakította. Pedig jócskán szedhettem az áldozatokat, mert vagy 16 kocsit számoltam meg. Nyüzsgött a rét az izgő-mozgó távcsövektől és az emberektől. Az éjszakai látást lassan visszanyerve, kb. hajnali egyig élveztem a sötét, de csillagoktól ragyogó égboltot. Egy 20×80-as binokulárt és egy 200/1200- as Dobsont használtam. Mellettem boldogan kurjongattak a Lemmon és a Schwan élvezői. Persze volt aki csak csöndesen forgatta 150/1200- as Dobsonját. Az üstököst rajzolta. Nem kiáltozott…

A szállásom a frissen felújított kisházban volt, az utolsó szabad helyet én foglaltam el. Minden egyszerű, tiszta, és rendezett volt. A fűtést a hálózsák remekül pótolta. Volt aki kint sátorozott , és a hajnali +2°-kal sem volt semmi baja. (A főépületben folyamatosan ment a fűtés.)

Másnap 10- től előadásokat hallgattunk az üstökösökről a zsúfolásig megtelt 9 személyes előadóban/ étkezőben. De közben a Nap kibukkant néha a felhők közül, és ez olyan meghívó volt a rétre amit a legtartalmasabb előadások sem írhattak felül… Az egyig társunk naptávcsövét hosszan, újra és újra parazitálhattam: a csodálatos kontrasztú filamentekben hosszan gyönyörködhettem. Nemhogy kinéztek volna a távcső mellől mint valami potyázót, hanem széket is kaptam a nagyobb kényelem jegyében.

Nem mindenki észlelt, vagy gyönyörködött: Volt aki dolgozni jött, és egy régi szőlőprés lábát festegette, mert ha valaki magasabb növésű akarja használni azt a 25 cm-es dobsont kényelmesebb lesz, ha erre a lábazatra tesszük a távcső zsámolyát. Amíg a festék száradt, a „festő” megmutatta a „kincseskamrát” ahol egész sereg távcső várta az éjszakai észlelést, ha netán valaki távcső nélkül érkezett volna. Közben ugyanitt, több más távcső türelmesen várta, hogy a felújítók egyike „őket” is pártfogásába vegye…

A Csillagtanyába befektetett rengeteg önzetlen munka és pénz lassan kezd termőre fordulni. Az üstökösök hétvégéjén nyüzsgött a boldog fotósoktól, észlelőktől és nézelődőktől a rét. Bent a házban pedig egy új poszter várt: A Galaxisunk amatőr szemmel. Fantasztikus, plakát méretű munka! Egy tucat vizuális észlelés a Tejútrendszer „felülnézeti” vázlattérképére helyezve. Levehettem a falról, hosszan nézegettem: Minden objektum a megfelelő irányban és távolságra! Így látható és érthető, hogy a mi csillagvárosunk mekkora térrészét láthatjuk be, egy év alatt persze. Melyik objektum melyik spirálkarban van? Mintha csak egy ideális távcsöves bemutatón vennénk részt. A rajzoló az a csendes fiatalember volt, aki a 150/1200-as Dobsonnál dolgozott. (Kicsiben, a májusi Meteorban is ott van ez a rajz. De ott az újságban csak olyan mint egy kisautó egy valódi Ferrari mellett. A Csillagtanyán a poszter, a Meteorban a hozzá tartozó cikk szögezett a földhöz)

Aki nem hiszi járjon utána! Jöjjön el A Csillagtanyára nézze meg K. Marcell sajátkezű hatalmas Galaxis-portréját eredetiben, vagy derült ég esetén a valódi égboltot a hozott vagy a helyi távcsövekkel. Ha segítség kell, segítő is biztosan akad ezen a tanyán. Csak két feltétel van: lépj ki a derült ég alá és tiszteld a helyiek munkáját!

Becz Miklós