Meteor 50

Csaknem fél évszázada, 1971 kora tavaszán jelent meg a Meteor első száma, címlapfelirata szerint: „Kézirat gyanánt, csak belső használatra” – „A TIT Csillagászat Baráti Körei-nek időszakos észlelési tájékoztatója”. Szerény füzetke volt (A5 méretben, puha borítóval együtt 16 oldalon) de nagy reményekkel. Ezek a „remények”, ha talán még nem is teljes egészükben, az elmúlt 50 év alatt megvalósultak.
Majd’ egy évszázadon át, mintha valami „rossz csillag” alatt indultak volna a magyar csillagászati folyóiratok, szép kezdet után sorra elhaltak. Az 1884-ben, két fiatal tanárjelölt. Bártfay József és J. Jankovics György kezdeményezte Urania mindössze két számot ért meg. Sokáig nem is jelent meg csillagászati folyóirat. (Egy évtizedig a Meteorológiai Intézet által támogatott Az Időjárás adott teret a csillagászatnak is.) A XX. sz. első felében, szépen induló folyóiratok: a Stella (1926–31), majd a Csillagászati Lapok (1938–44) sem jutott el a tizedik évfolyamig. Emellett ezek a lapok színvonalas ismeretterjesztő, ill. szakmai írásokat közöltek, de nem adtak tájékoztatást azoknak a műkedvelőknek, akik saját szemükkel, pontosabban távcsövükkel szerettek volna megismerkedni az égitestek világával.

A csillagászat iránt érdeklődő olvasótábort végül is a Kulin György által 1944-ben szerkesztett Csillagok Világa szólította meg. A háromszor is ilyen címmel induló (1944-ben, 1948-ban, 1956-ban), amatőröknek szóló folyóiratot hol a háborús pusztítás, hol a diktatúra (1948–49), majd pedig a kiadó más irányú gazdasági tervei szüntették meg.

A széleskörű érdeklődés, és nem utolsó sorban a „űrkorszak” beköszöntének hatására végül is 1966-ban indított, kezdetben kéthavi, majd 1979-től havonkénti megjelenéssel és utcai terjesztéssel is a TIT Csillagászati-Űrhajózási, és a Földrajzi Szakosztályának közös folyóirata a Föld és Ég. Nem volt szerencsés szimbiózis, de mégis széles körben olvasták. A lapnak volt amatőrcsillagászati rovata (nem is kis terjedelemben), és itt kezdődött a Meteor szerepe.

 

 

 

 

 

 

 

 

A Meteor legelső számának címlapja, az 1974-86 közötti szabvány-címlap, az első fotós címlap 1987-ből és a 2020/1. szám címlapja

A Föld és Ég amatőrcsillagász rovatát Kulin György szinte teljes egészében lefoglalta a távcsőkészítés leírására, és műkedvelő távcsövek bemutatása. Az indokolás, részben helytállóan, az volt, hogy először el kell látni távcsövekkel a műkedvelőket és csillagász szakköröket. Csupán néhány jelentősebb égi esemény észlelési leírása kapott – többnyire szűk – terjedelmet. Magam azonban úgy véltem, hogy a távcsöves amatőröknek értelmes tájékoztatást kell adni a lehetséges, tudományosan is hasznos munkaterületekről. Máskülönben sokan beleunnak a sokszor látott objektumok nézegetésébe.
Ezért álltam elő a Csillagászat Baráti Köre 1970. évi zalaegerszegi országos találkozóján azzal a javaslattal – a CSBK vezetőségével előzetesen megbeszélve -, hogy meg kellene jelentetni egy amatőrök számára szóló folyóiratot, amely tartalmazhatná a különböző megfigyelések útmutatását és a műkedvelők észleléseit. Közrejátszott az elgondolásban, hogy akkoriban már több külföldi csillagászati klubbal és társasággal volt kapcsolatom, és láthattam, hogy szinte minden nagyobb városnak van ilyen jellegű kiadványa. Meglepő módon Kulin nem túl lelkesen fogadta elgondolásomat. Igaz, hogy utóbb, látva a Meteor sikerét, maga vált a legszorgosabb terjesztőjévé, sőt az első számoknál maga ült neki a borítékok címezgetésének! A gondolatot a szakosztályi titkár, Róka Gedeon karolta fel. Tőle származik a lap címe is (a fél tucat javaslatból): arra hivatkozhatott, hogy a TIT-nek már korábban volt ilyen című folyóirata, ami jogfolytonosságot biztosít a kiadásra.
Magam is meghökkentem azonban, amikor az első felhívásra rövid időn belül 300-nál több, majd hamarosan közel 500 előfizető jelentkezett! A harmadik évfolyam (1973) már 700 példányban jelent meg.

A beszámolók pedig szépen érkeztek. Nem kis gondot okozott kezdetben, hogy sok észlelő kézírásos közlései olykor több oldalra is terjedtek, és ezeknek tömörítése (néha még olvasása is) eléggé nagy feladatot jelentett. A lapot egymagam szerkesztettem, sőt az akkor még csak vonalas ábrák egy részét is magam rajzoltam.

Már az induláskor is összeállt a rovatvezetők csapata. A változócsillagok adatait Baján Nagy Sándor, a meteorészleléseket Pécsett Keszthelyi Sándor és Mezősi Csaba, a fogyatkozásokat, Hold-okkultációkat Ponori Thewrewk Aurél, a Nap-észleléseket Szolnokon Kancsura Árpád, az üstökösadatokat pedig magam dolgoztam fel.
Az indulástól kezdve a lap legszorgosabb munkatársa (napjainkig!) Keszthelyi Sándor. De talán a legnagyobb tisztelettel és megbecsüléssel Nagy Sándorra (1945–2011) kell emlékeznünk, aki akkor – már hivatásos csillagászként – erős elfoglaltsága mellett is a legnagyobb gondossággal végezte az egyre növekvő számú változóészlelések feldolgozását. Mivel szerettem volna, hogy a Meteor révén a külföldi csillagász körök is megismerjék a hazai eredményeket, a közleményekről rövid angol, utóbb német nyelvű kivonatok is helyet kaptak, amelyeket néhai dr. Tóth Géza – a Meteorológiai Intézet egykori igazgatója – készített el. Valóban kaptunk cikkeket külföldről is.

Attól azonban tartózkodtam, hogy a nyugat-európai és USA-beli megfigyelési útmutatásokat átvegyem. A külföldi műkedvelők általában gyári műszereket használnak, míg a magyar amatőrök többsége az 1970-es, 80-as években még maga barkácsolta a távcsöveit. A legtöbb hazai műszer nem érte el a nyugati távcsövek színvonalát, ezért az észlelései tanácsok néha nem feleltek meg a hazai képességeknek. (Az 1990-es évektől, amikor már nálunk is elérhetőké váltak a jó színvonalú gyári távcsövek, ez a helyzet már megváltozott.)
A Meteor közvetett hatása is érezhető a hazai amatőr mozgalomban. Idővel egyre több vidéki szakkör adott ki saját hatókörén belüli időszakos kiadványt. Közülük néhány, pl. a szombathelyi Egyesületi Híradó, vagy a zalaegerszegi Vega ma is folyamatosan megjelenik. (A finn Ursa egyesület Ursa Minor c. lapja számára pedig a Meteor volt a minta. – a szerk.)
Nagy örömömre a Meteor iránti érdeklődés egyre nőtt, a beküldött észlelések száma gyorsan gyarapodott. De ezzel egyre nőtt a gond is, annál inkább, mivel a rovatok összeállítói sem mindig tartották be a határidőket. Leginkább azonban más irányú munkám lassította a szerkesztést.

Ennek ellenére váratlanul érintett, amikor Kulin György, mint a kiadásért felelős, 1973 végén, minden előzetes bejelentés nélkül váratlanul megszüntette a szerkesztői megbízásomat és egy „szerkesztő bizottságot” bízott meg a lap összeállításával.

A következő néhány évben azután a Meteor fokozatosan ellaposodott. Szerencsére néhány régi munkatárs szorgos közreműködése mégis életben tartotta. Fellendülést hozott azonban egy új nemzedék belépése az adatközlők (és rovatvezetők) sorába – közülük többen még ma is aktívak -, és ennek is köszönhető, hogy 1982-től a kéthavi megjelenésből havi folyóirattá vált. Ekkor már terjedelme is megnőtt, képanyaga is javult. Az igazi fellendülést azonban az jelentette, hogy az Uránia Csillagvizsgálótól átkerült az újjáalakult Magyar Csillagászati Egyesülethez. A nagyon tevékeny szerkesztők érdeme, hogy immár színesedve, bő és változatos terjedelemben juthat a csillagászat barátaihoz. (A méltatlan mellőzésért azonban sohasem „rehabilitáltak”, mint annyian másokat sem.) A legjelentősebb profilváltozást az hozta, hogy a Föld és Ég váratlan, szinte puccsszerű megszűnésével a Meteor vált az egyetlen magyar csillagászati folyóirattá. Ezzel voltaképpen kettős feladatot lát el, mivel egyszerre szolgálja a magyar nyelvű csillagászati ismeretterjesztést és az észlelő amatőrök munkáját. Ehhez a nem könnyű feladathoz kíván sok sikert:

Bartha Lajos

Ajánljuk...