A hónap (mű)tárgya: Az ég

Nem vagyunk múzeum, nincs komoly gyűjteményünk, azonban vannak érdekes és nekünk kedves csillagászati-űrkutatási vonatkozású tárgyaink, amelyeket szívesen bemutatunk a hozzánk látogatóknak.

Könyvtárunkban egy érdekes, házi készítésű csillagtérképet őrzünk, amelynek tasakján csak ennyi áll szerényen: Az ég. Az égbolt házi készítésű térképe – a XIX. század végéről. Az elmésen elkészített, kb. 40 cm átmérőjű csillagtérkép két félből áll, az egyik korong az északi, a másik a déli eget ábrázolja. A csillagokat, a feliratokat, a csillagképek határait mind-mind szabad kézzel rajzolta Pekár Dezső (1873-1953), mert hiszen szerencsére, az egykori csillagtérképező akkurátusan feltüntette a nevét. Pekár Dezső geofizikusként írta be magát a magyar tudomány történetébe, ez a csillagtérkép azonban csillagászati érdeklődéséről tanúskodik. Úgy gondolom, diákként készíthette ezt a szép alkotást, talán valamilyen csillagkatalógus alapján. A csillagképek határa még girbegurba, ami arra utal, hogy jóval a ma ismert határok meghúzása, az 1928-as IAU közgyűlés előtt vagyunk. Különösen érdekes a déli égbolt térképe, amelyen még egyben látjuk a hatalmas Argo Navis csillagképet, amit később daraboltak három részre (Carina, Puppis, Vela).

A következőket írja Pekár Dezsőről a KFKI Tudósnaptára:

(Arad, 1873. nov. 17. – Budapest, 1953. júl. 4.)

Szülővárosában tanult, majd felsőfokú tanulmányait a budapesti Tudományegyetemen folytatta, a fizika, a kémia, matematika és az ásványtan érdekelte. 1893-tól 1895-ig Than Károly professzor mellett az Egyetem 1. sz. chémiai intézetében gyakornokoskodik. Ekkor kezd a kapilláris problémákkal foglalkozni és igyekszik kiterjeszteni a folyadékok felületi feszültségére vonatkozó Eötvös-törvényt az oldatokra is (“Oldatok molekuláris felületi energiája”). A méréseket Eötvös módszerével végzi, aki 1895-ben meghívja tanársegédjének. Ekkor már folytak a gravitációs kutatások és az Eötvös-ingával a laboratóriumi mérések. Az észleléseket Eötvös két tanársegédje, a nappaliakat Tangl Károly, az éjszakaiakat pedig P. D. végezte. Eötvös buzdítására ismeretterjesztő előadásokat is tartott, ezek között említést érdemel az, hogy Magyarországon a spektroszkópokról és a rádiumról ő beszélt először. 1901-től az MTA Semsey-alapítvány ösztöndíjasaként részt vett Steiner Lajossal a Fruska Gora vidék földtani felépítésének gravitációs és mágneses méréseiben. 1903-ban méréseket végeztek a befagyott Balatonon Eötvös mellett P. D. és Steiner. A következő években az ő feladata volt a szabadban végzett mérések szervezése és ellátása. Évente újabb és újabb területeken vizsgálták a nehézségi erőteret egyidejűleg a mágnesség mérésével. (1903-1909 között főleg a dél-magyarországi területeken, 1910-ben Tirolban.) 1911-ben a Kecskemét környékén kipattant földrengés területét is felmérték, majd a kissármási fúrások nyomán kitört földgáz az Erdélyi medence, a Maros völgye felé fordította a mérőcsoport figyelmét. Az 1912-1914-es években itt is mértek, 1914-ben már Szatmárnémetin, 1915-1916-ban a Kiskárpátokban, Egbell környékén kerestek olajat gravitációs mérésekkel. 1915-től kinevezik állami főgeofizikusnak. 1917-ben földgázt keresnek a Hortobágy környékén, majd 1918-ban Újvidék és Titel körül mérnek a torziós ingával.

Még 1906-ban a göttingeni egyetem filozófiai fakultásának pályázatán “Ars longa, vita brevis” jelige alatt Eötvös Loránd, P. D. és Fekete Jenő nyerte el az első díjat. A bírálat megemlíti, hogy “.. a Newton-féle törvény rendkívül messzemenő érvényességi tartományát mutatta ki, alapot szolgáltatva minden elméleti spekulációnak”.

Eötvös Loránd halála után a geofizikai méréseket P. D. irányította tovább mint főgeofizikus, majd miniszteri tanácsos. 1922-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. Az általa vezetett geofizikai intézet a világháború után egyre nagyobb hírnévre tett szert, az alkalmazott mérési módszereket tanfolyamokon oktatták a külföldiek számára is, műszereiket külföldön is értékesítették. P. D. több ízben járt Indiában, ahol geofizikai méréseket végzett (1923-1926). 1927-ben a francia szakminiszter felkérésére a Limagne síkságon kutat torziós ingával olajlelőhelyeket. A sok utazás során nyert tapasztalatokat felhasználta a nehéz terepviszonyokon is jól szállítható, kisebb méretű Eötvös-Pekár-inga megvalósításánál.

Az 1930-as években Szatmár megyében folytak földtani kutatások az Eötvös-ingával. 1934 júniusában helyezték nyugállományba.

Ajánljuk...