A hónap észlelése: a Jupiter hajnalban
A Naprendszer óriása, a Jupiter késő este kel, a nyári esték-éjszakák feltűnően ragyogó, szamlasárga színű, nyugodt fényű “csillagaként” figyelhető meg.
Az óriásbolygó felhőzetének vizuális megfigyelése egyike a leghálásabb bolygóészlelői feladatoknak. A sávok és zónák megfigyelése, minél több részlet megpillantása és a látottak lehető legpontosabb lerajzolása nem csekély feladat – habár ezt a feladatot a csillagászok, majd a műkedvelők évszázadok óta teljesítik. A ma digitális világban is vannak még olyanok, akik a hagyományos észlelési technikákkal élnek, szükség is van erre, ha össze szeretnénk hasonlítani megfigyeléseinket a letűnt korok megfigyelői által látottakkal.
Az egyik ilyen, hagyományos módon észlelő tagtársunk Kárpáti Ádám, aki a Jupitert vette célba 180/2700-as Makszutov-Cassegrain-távcsövével, amely kiváló bolygós műszer.
Minden további magyarázat helyett vegyük szemügyre pontosan kitöltött észlelőlapját és szépen kidolgozott, színes korongrajzát!
