Égi kalendárium: 2020. május

Rohamosan rövidülnek az éjszakák, egyre később és később sötétedik. Használjuk ki a májusi estéket-éjszakákat is csillagászkodásra! A hónap első napjaiban magasan jár a Hold, kora este egyre izgalmasabb távcsöves célpont a Vénusz vékonyodó sarlója.

A bolygók járása

Merkúr: A hónap első napjaiban a Nap közelsége miatt nem figyelhető meg, 4-én felső együttállásban van a Nappal. Hamar megjelenik az esti ég alján, 9-én már kereshető a nyugati látóhatár közelében, fél órával nyugszik a Nap után. Láthatósága gyorsan javul, a hónap végén már két órával nyugszik a Napot követően.
Vénusz: Napnyugta után látható a nyugati égen mint ragyogó fehér fényű égitest. 1-jén még három és fél órával nyugszik a Napot követően. Láthatósága a hónap utolsó harmadában rohamosan romlik, 25-én már csak egy órával nyugszik a Nap után, 31-ére már elvész az alkonyati fényben. Fényessége –4,7m-ról –4,1m-ra, fázisa 0,25-ről 0,005-re csökken, átmérője 38,9”-ről 57,4”-re nő.

A Vénusz fázisváltozása március-április során, Kereszty Zsolt felvételein. A bolygót május nagy részében még megfigyelhetjük a kora esti égen, fázisváltozását azonban csak távcsővel lehet megfigyelni.

Mars: Előretartó mozgást végez a Capricornus, majd 9-től az Aquarius csillagképben. Éjfél után kel, az éjszaka második felében látható a délkeleti-déli égen mint fényes, vörös színű égitest. Fényessége 0,4m-ról 0,0m-ra, látszó átmérője 7,6”-ről 9,2”-re nő.
Jupiter: Előretartó, majd 14-étől hátráló mozgást végez a Sagittariusban. Éjfél körül kel, az éjszaka második felében megfigyelhető a déli égen mint ragyogó fényű égitest. Fényessége –2,5m, átmérője 43”.
Szaturnusz: Kezdetben előretartó, majd 11-étől hátráló mozgást végez a Bak csillagképben. Éjfél körül kel, az éjszaka második részében figyelhető meg alacsonyan a déli égen. Fényessége 0,5m, átmérője 17”.
Uránusz: A hónap legvégén újra kereshető, hajnalban kel. Napkelte előtt a délkeleti ég alján, közel a látóhatárhoz látszik. Előretartó mozgást végez az Aries csillagképben.
Neptunusz: Hajnalban kel. A szürkületben kereshető a Vízöntő csillagképben, a délkeleti látóhatár közelében. Előretartó mozgása lassulni kezd.

A Vénusz és a Merkúr együttállása május 22-én

A két belső bolygó (Merkúr és Vénusz) viszonylag szoros, 1,2°-os közelítését észlelhetjük ezen az estén 19:05 UT körül. A páros két tagja a horizonthra merőlegesen helyezkedik majd el,
ekkor az alacsonyabban lévő -0,6m-s Merkúr 7,9°, a -4,2m-s Vénusz pedig 9,3° magasan lesz. A Nap ekkor még csak alig 6,5°-kal lesz a horizont alatt, ezért célszerű binokulárt használni a kereséshez.

A Hell-kráter

A Hell Miksáról elnevezett holdkráter ideális helyen van ahhoz, hogy könnyedén megtaláljuk és megfigyelhessük. Szelenografikus koordinátái: déli szélesség 32,4°, nyugati hosszúság 7,8°. Ez
utóbbi érték azt jelenti, hogy igen közel fekszik a Hold meridiánjához, vagyis első negyed után figyelhetjük meg. A Hell a Hold déli krátermezejének északi határán, egy hatalmas, 234 km átmérőjű, sima aljzatú romkráter belsejében fekszik. Ez a romkráter a Deslandres, egyike a Hold legnagyobb krátereinek. Szerencsés elhelyezkedése miatt a Hell-krátert el sem lehet téveszteni,
egy kezdő holdészlelő is könnyedén megtalálja. Átmérője 33 km, mélysége 2200 méter. Már egy kis binokulárral is megpillanthatjuk, de ahhoz, hogy a morfológiáját részleteiben tanulmányozhassuk, legalább 7-8 cm-es refraktorra szükséges. Egy ekkora távcső már feltárja a kráter belsejében található omlásnyomokat és a központi csúcsot is. A Hell a kráterek fősorozatán a komplex kráterek közé tartozik. A komplex kráterek teraszos falszerkezettel és központi csúccsal jellemezhetők, a krátertalaj pedig általában sima, egyenletes. Egy hazai amatőr csillagász számára felemelő érzés egy magyar csillagászról elnevezett krátert észlelni, és a Hell-kráter látványa igazán megkapó. Közepes és nagyobb átmérőjű műszerekkel, legalább 150-200x-os nagyítással lélegzetelállítóan szép látványt nyújt fi atalos megjelenésével, amit a Deslandres sima talaja még inkább kihangsúlyoz.

A Hell-kráter Stefan Buda 2012. január 15-i felvételén. A kép 405/6500-as Dall-Kirkham-távcsővel és DMK21AU04 kamerával készült

Letölthető holdtérkép

Cseh Viktor tagtársunk egyszerű, jól áttekinthető holdtérképet tett elérhetővé blogján. Kiknek ajánlja?

A térkép elérhető Cseh Viktor blogján, ahol számos további, érdekes, a Holddal foglalkozó anyagot is találunk.

Csóvás égi vándorok

Májusban is ugyanazokat a fényes üstökösöket lehet megfigyelni kis, közepes távcsövekkel, mint áprilisban. Egy kis különbség mégis csak lesz az előző hónaphoz képest. A korábbi három kométához jött még egy az 5,8 év keringésidejű 210P/Christensen. Mint minden üstökös, így ez is a Naphoz közeledve egyre látványosabb, attól távolodva veszít aktivitásából. De nem mindegy, hogy ez a napközelség milyen közel történik a Naphoz. A 210P/Christensen esetében ez a napközelség 2020.04.07. napján következett be, amikor az üstökös 0,53 CSE távolságra megközelítette központi csillagunkat, vagyis még a Vénusznál is közelebb került hozzá. Most már távolodik a Naptól, így aktivitása is csökkenni fog, de a geometriai helyzetéből adódóan megfigyelhetősége javul. Igaz közben halványodik is. A hónap elején nem messze a Vénusztól a Szekeres (Auriga) csillagkép déli részén kell keresni a gyorsan mozgó égtestet. A hónap közepén már az Ikrek (Gemini) és a május végén pedig a Rák (Cancer) területén lehet a nyomába eredni. Ahogy kelet felé halad, egyre később nyugszik és egyre sötétebb égbolton lehet próbálkozni a felkeresésével. Sajnos ehhez egyre nagyobb távcsövek kellenek. Amíg a hónap elején még közepes távcső is elég lehet a 12 magnitúdós üstökös megpillantásához, addig a hónap végére már igazán nagy műszerrel, vagy fotografikusan lehet csak elérni az addigra várhatóan 14,7 magnitúdóig halványodó égitestet.

210P/Christensen. 2020-04-21 18:58-19:07 (UT), 200/800 Newton, Canon EOS 750D, ISO 1600, 9 x 50 s, Bosta-Szalánta között, Nagy Mélykuti Ákos

Aki a hónap elején a Sarkcsillagot megkeresi, attól nem messze megtalálhatja a C/2019 Y1 (ATLAS) üstököst is. Ez a kométa már március közepétől távolodik a Naptól, de a várakozásokkal ellentétben még mindig fényes. Április végi megfigyelések szerint 9 magnitúdós, és vékony csóvája is megörökíthető a fényképeken. Mostanra már 2-3 fényrenddel halványabb értéket vártak tőle. A nem várt fényessége miatt kisebb távcsövekkel is még könnyen megkereshető, ráadásul egész hónapban egész éjszak látszik, mivel cirkumpoláris. A hónap elején a Sarkcsillag közelében található meg, de május során dél felé mozog. A Zsiráf (Camelorpardalis) és a Sárkány (Draco) csillagképek érintésével a hónap közepétől a Nagy Medve (Ursa Major) közepén kereshető meg. Május 21-én lesz a legkönnyebb megtalálni az égbolton, ugyanis ekkor egyharmad holdátmérőnél (8 perc) jobban megközelíti a Göncölszekér „hátsó-felső” kerekét a Dubhét. Egy héten belül, pontosabban május 25-én este, a fotósok készíthetnek szép képeket az üstökös és az M 97 planetáris köd (fényesség: 9,9 magnitúdó; átmérő: 2,83 perc), valamint az M108 galaxis (fényesség: 10 magnitúdó; átmérő: 8,6 x 2,4 perc) hármasáról. Május 27-én este az üstökös elhalad az NGC 3631 galaxis (fényesség: 10,4 magnitúdó; átmérő: 5 x 3,7 perc) mellett, ismét csak jó fotótémát kínálva. Ekkor várhatóan fényessége a jelenleginél 2 magnitúdóval halványabb (11 magnitúdó) lesz, de még erre az értékre is így-vagy úgy rácáfolhat.

C/2019 Y1 (ATLAS), 2020-04-21 19:27-20:35 (UT), 280/1764 Schmidt-Cassegrain, Canon EOS 600D, ISO 3200, 114 x 30 s, Neded, Molnár Iván.

Még megfigyelhető az idei év nagy csodájának várt üstökös a C/2019 Y4 (ATLAS), ami egyrészt csalódást, másrészt nem várt izgalmakat is hozott. Csalódás volt az üstökös, mert az év elejétől március közepéig tartó fényességnövekedése március végére abbamaradt, sőt csökkent. Ez a várt szép látvány elmaradása miatt sokakban csalódást okozott. Azonban a csillagászok számára ekkor kezdődött az izgalom, mert a fényességváltozásának hátterében az üstökös nem várt szétdarabolódása állt. A szétszakadt üstökös darabjait fotografikus úton hazai amatőrök is megörökítették. Az üstökösök ilyen jellegű aprózódása általában az égitest gyors eltűnésével szokott járni, de az alól kivétel a C/2019 Y4 (ATLAS). A maradványokból több is egészben maradt, és az eredeti égitest pályájától kissé eltérően, de mindegyik halad a maga útján. Még elég közel vannak egymáshoz ahhoz, hogy a most intenzíven felszabaduló gázokról és porrészecskékről visszaverődő napfény elegendő legyen ahhoz, hogy kisebb, de inkább közepes távcsövekkel meg lehessen figyelni az üstököst, mint egy kis homályos foltot az égbolton. Az előrejelzések szerint az üstökös maradványaiból akár kettő is túlélheti a 2020.05.31-én bekövetkező 0,25 CSE naptávolságú perihéliumát, azonban ekkor a napközelsége miatt már nem fogjuk tudni megfigyelni. Az üstökös május közepéig cirkumpoláris, vagyis jó eséllyel egész éjszaka megfigyelhető, bár az éjszaka nagy részében a horizonthoz közel kell keresni. Ezért érdemes még május elején megpróbálkozni felkeresésével a Zsiráf (Camelopardalis) csillagkép déli részén. Innen gyorsan halad tovább dél felé a Perseus csillagképben és május utolsó harmadában már olyan közel kerül a Naphoz, hogy felkeresésére nagyon kicsi lehet az esély. Május 10-12 között a Zsiráf csillagkép sötét ködöktől tarkított háttere előtt halad el az üstökös, majd 15-én elhalad az NGC 1545 nyílthalmaz (fényesség: 6,2 magnitúdó; átmérő: 12 perc) előtt.

C/2019 Y4 (ATLAS), 2020-04-26 21:40-21:55, 200/800 Newton; Canon EOS 1300D; ISO 1600; 5×180 s; Tápióbicske, Majzik Lionel.

Egész májusban cirkumpoláris lesz a perihéliumát 2020.05.04-én elérő C/2017 T2 (PANSTARRS) üstökös. A 8,8 magnitúdó körüli fényességét várhatóan egész hónapban meg fogja tartani, mert ugyan távolodni kezd a Naptól, de a Földhöz közelebb kerül a lepelszerű csóvával rendelkező vándor. A májust ez az üstökös is a Zsiráf (Camelopardalis) csillagképben kezdi és innen halad lassan dél felé. A hónap közepétől már a Nagy Medve (Ursa Major) csillagképben lesz felkereshető, akár kisebb távcsövekkel is. Május 22-24 között érdemes fotótémául választani az üstököst és környezetét, mivel ekkor viszonylag közel halad el a sokak kedvencének tekintett galaxis páros az M 81 (fényesség: 6,9 magnitúdó; átmérő: 24,9 x 11,5 perc) és M 82 (fényesség: 8,4 magnitúdó; átmérő: 11,2 x 4,3 perc) mellett. Pár nappal később május 26-án pedig majdnem telibe találja az IC 2574 galaxist (fényesség: 10,4 magnitúdó; átmérő: 14,8 x 13,2 perc).

C/2017 T2 (PANSTARRS), 2020-04-23 20:54-21:10 (UT), 200/800 Newton, Canon EOS 750D, ISO 1600, 18 x 50 s, Bosta-Szalánta között, Nagy Mélykuti Ákos.

Ne feledjük! Észlelések feltöltése: https://eszlelesek.mcse.hu/

Széncsillag Kisgöncöl szekerén

A Z Ursae Minoris – immár- az egyik legismertebb RCB-típusú változó. 1934-es felfedezését követően ugyanis évtizedekig feltételezett miraként, majd 1985-től mira típusú változásokat mutató széncsillagként tartották számon. Fényváltozását csekély érdeklődés övezte, míg 1992-ben fényessége hirtelen 6 magnitúdót zuhant, ami nyomban ráirányította a figyelmet. Szénben gazdag, hidrogénben szegény spektruma, valamint rapszodikus fényváltozásai révén egyértelművé vált valódi természete és besorolása.

A Z UMi fénygörbéje az MCSE Változócsillag Szakcsoport adatai alapján 1994-től napjainkig.

Felfedezése óta a csillag szinte soha nem volt nyugalomban, maximumai általában jóval rövidebbek, mint ahogy típusának más képviselőinél megszokhattuk. (Így a csoport névadójánál, az R Coronae Borealisnál is, amely az utóbbi 13 évben mutatott különleges aktivitását leszámítva néha akár 5-10 évig is maximumban marad.) Így, bár a viszonylag rövid ideje rendelkezésre álló adatsorokból korainak tűnhet a megállapítás, igazi meglepetést okozott a csillag elmúlt évtized során mutatott két hosszabb maximuma, melyek közül az utóbbi “minden idők” leghosszabb, 2 és fél évig tartó nyugalmi időszaka volt. Legutolsó elhalványodása, amely tavaly júniusban kezdődött ezúttal nem jelentette az extrém halvány, akár a 18 magnitúdót is túllépő minimumainak egyikét, így még éppen végigészlelhető volt vizuálisan a legnagyobb  (változócsillag-megfigyelésre is használt) amatőrtávcsövekkel. A Z UMi ezekben a hetekben tér vissza maximumba, esetleg éppen meglepni készül bennünket egy, a csillagra jellemző váratlan visszahalványodással. Előrejelezhetetlen fényváltozásai révén a Z UMi minden bizonnyal az egyik legizgalmasabb célpontja mind a kistávcsöves, mind a nagyobb műszerekkel rendelkező amatőrök “repertoárjának”. Gyors változásai miatt, különösen fel- és leszálló ágában akár  két-három naponta is érdemes észlelnünk.

Kalendáriumunk összeállításában Bagó Balázs, Nagy Mélykuti Ákos, Kaposvári Zoltán és Görgei Zoltán működött közre. Köszönet Cseh Viktornak a holdtérképért!

Kedves csillagászatot kedvelők, barátaink!

Tudjuk, hogy a jelenlegi helyzet mindenkit súlyosan érint, minden szervezetnek, egyesületnek gondot okoz a talpon maradás.

A Polaris Csillagvizsgáló belépődíjai segítettek állandó költségeink fedezésében, ám ezek a bevételek most elmaradnak, ugyanakkor a Polaris bérleti díjait továbbra is fizetnünk kell.

Ennek ellenére virtuálisan megpróbáljuk folytatni ismeretterjesztő munkánkat, hogy minél több embernek juttathassuk el az égbolt csodáit. Mindenkit arra buzdítunk, hogy nézzen fel az égre, ne maradjon le az aktuális látnivalókról. Érdekességeket hozunk el a csillagászat világából, visszaemlékszünk a nagy elődökre a csillagászat, asztrofizika, űrkutatás világából, kitekintünk a jövőben tervezett űrmissziókra, kutatási területekre.

Működésünk eddig sem volt elképzelhető támogatásotok nélkül, amire most nagyobb szükség van, mint valaha. Ha arra érdemesnek találtátok keddi előadásainkat, virtuális bemutatóinkat, kérjük támogassátok egyesületünket legalább egy belépő árával. Köszönjük!

Magyar Csillagászati Egyesület
Banszámlaszámunk: 62900177-16700448