A hónap észlelése: holdbéli kard

“Kevés izgalmasabb hely található a Holdon, mint a Rupes Recta, vagyis az Egyenes Fal és környéke. A Mare Nubium keleti pereméhez közel találjuk ezt a különös alakzatot, amely már a legkisebb távcsövekkel is könnyedén látható. Az első feljegyzés és rajz Christian Huygenstől származik, aki 1686. májusában észlelte a Rupes Rectát. Egészen 1925-ig azonban a világ úgy tudta, hogy a Rupes Recta-t elsőként Johann Hieronymus Schröter írta le, az 1791-ben kiadott Selenographische Fragmente című művében. 1925-ben előkerültek és publikálásra kerültek Huygens összegyűjtött munkái, amiben többek között szerepelt a szóban forgó alakzat is. A Rupes Recta egy 120 km hosszú vetődés, iránya nagyjából észak/déli, és nyugatra lejt. A magasságadatokban és a „szakadék” lejtési szögének mértékében igen eltérő értékeket találhatunk a különböző szerzők munkáiban. Elger (1895) megjegyzi, hogy ugyan a vetődés magassága helyről-helyre változhat, de sehol sem alacsonyabb 500 lábnál (kb. 160 méter). Az 1960-as években Joseph Ashbrook 1200 lábban (kb. 380 méter) határozza meg a vetődés legmagasabb pontját. Cherringon (1969) mérésének eredménye 300 méter, ami pontos összhangban áll a Rükl-féle holdatlaszban szereplő adatokkal. A lejtési szög adataiban még komolyabbak az eltérések. A legalacsonyabb értékkel a Rükl-atlaszban találkozhatunk (7º), míg a legnagyobb értékkel Ashbrook munkájában (41°). Az újabb mérések (elsősorban Charles Wood, 2003 és a GLR-group, 2006 adatai) igen tekintélyes, 450-490 méteres maximális magasságot adnak, a lejtési szöget pedig 20-21º-ban határozzák meg. A vetődés szélességére a régebbi irodalom általában 2500 métert adott meg, innen a kisebb lejtési szög, de az újabb mérések szerint ez az érték maximálisan 1280 méter. A Rupes Recta egy hatalmas, 200 kilométer átmérőjű, névtelen szellemkráter közepét szeli ketté. Ennek a szellemkráternek a keleti sánca, ha romos állapotban is, de megmaradt. A sánc dísze az 57 kilométeres Thebit-kráter, amely önmagában is érdekes alakzat. A sánc nyugati felét azonban csak alacsony hegyhátak jelzik, amiket csakis súroló fényben láthatunk. Chuck Wood szerint az „Ancient Thebit”, vagyis Ősi Thebit, ahogyan viccesen hívja ezt a szellemkrátert, hasonlóan keletkezett, mint például a Sinus Iridum, vagy a Fracastorius-kráter. A keletkezési mechanizmus a következő lehetett: Valamikor a pre-nectari korszakban megszületett a Nubium-medence. Nem sokkal ezután egy jókora aszteroida becsapódás létrehozta a szellemkráterünket, a Nubium-medence keleti szélén. Év tíz-, vagy év százmilliókkal ezután a medencét szép lassan feltöltő bazalt súlya alatt megsüllyedt a talaj, és vele együtt a szellemkráter nyugati fele. Újabb lávaömlések teljesen elöntötték az egész medencét, eltüntetve az eredeti Nubium-medencét az „Ősi Thebittel” együtt. Egy újabb süllyedés hatására feszültség keletkezett a szellemkráterben, aminek következményeként létrejött egy hatalmas vetődés, a Rupes Recta.” – írja Görgei Zoltán a Meteor 2020/4. számában.

Az Egyenes Fal tökéletes elnevezés erre a vetődésre. A képen látható napállásnál azonban akad egy sokkal találóbb név: Kard. Még markolata is van!