Égi kalendárium: 2015. január
Ha az égbolt állapota is úgy akarja, a Quadrantidák meteorzáporával heverhetjük ki a szilveszteri fáradalmakat. A Merkúr igen kedvező esti láthatósága mellett Jupiterhold-jelenségek sorát és észlelhetjük. Fényes üstökös az esti égen: Terry Lovejoy ötödik felfedezése.
Bolygók
Merkúr: A hónap nagy részében jól megfigyelhető az esti délnyugati ég alján. 1-jén még egy órával nyugszik a Nap után. 14-én kerül legnagyobb keleti kitérésbe, 18,9°-ra a Naptól, ekkor másfél órával utána nyugszik, idei első kitűnő esti láthatóságát adva. Láthatósága hamar romlani kezd, 26-a után eltűnik a Nap fényében, 30-án már alsó együttállásban van a Nappal.
Vénusz: Az esti délnyugati égbolt ragyogó fényű égiteste. A hónap elején egy, a végén két órával nyugszik a Nap után. Fényessége -3,9m, átmérője 10,4″-ről 11,1″-re nő. Fázisa 0,96-ról 0,92-re csökken. A Vénusz és a Merkúr látványos együttállása lesz 10-én, ekkor 39′-re lesz egymástól a két bolygó!
Mars: Előretartó mozgást végez a Bak, majd a Vízöntő csillagképben. Késő este nyugszik, az esti órákban látszik a délnyugati égen. Fényessége 1,1m-ról 1,2 m-ra, látszó átmérője 4,8″-ről 4,4″-re csökken.
Jupiter: Hátráló mozgást végez az Oroszlán csillagképben. Az esti órákban kel, az éjszaka nagy részében látható ragyogó fényű égitestként. Fényessége -2,5m, átmérője 45″.
Szaturnusz: Előretartó mozgást végez a Mérleg, majd 17-től a Skorpió csillagképben. Kora hajnalban kel, alacsonyan látszik a hajnali délkeleti ég alján. Fényessége 0,6m, átmérője 16″.
Uránusz: Az éjszaka első felében figyelhető meg a Halak csillagképben. Éjfél előtt nyugszik.
Neptunusz: A hónap első felében még kereshető az esti szürkületben, a Vízöntő csillagképben.
Quadrantidák meteorraj
Az új esztendő első nevezetesebb meteorrajának maximuma az előrejelzések szerint január 4-én 2 óra UT-kor következik be. Az észlelést erősen befolyásolja a holdfény, hiszen másnap január 5-én telehold lesz. A ZHR 120 körül alakul, de az előbb említett okokból a többnyire halvány rajtagokat nehezen lehet majd megfigyelni. Az aktivitási időszak december 28-tól január 12-ig tart, azonban a maximum igen éles, mindössze pár órás csak. Ennek ellenére derült idő esetén érdemes hullócsillagokra vadászni, hiszen több maximumot észleltünk már kedvezőtlen holdfázis mellett (1992-es Perseida-maximum, 2002-es Leonida-maximum) és a Quadrantidák az év leggazdagabb meteoráramlata a Geminidák mellett. Célszerű a Holdnak háttal észlelni, elsősorban a Sarkcsillag környékét megfigyelve az éjfél utáni órákban. A rádiós meteorészlelők előnyben lesznek, hiszen ezen észlelési ágban nem zavar a borultság, a holdfény és a fényszennyezettség sem.
A Merkúr esti láthatósága
A Merkúr kedvező keleti elongációban figyelhető meg az esti égen. 1-én a bolygó már 14°-ra található a Naptól, egy órával nyugszik utána. A majdnem telimerkúr fázisa 0,90, átmérője 5,3”, fényessége -0,8m (CM=19°). Fázisa lassan csökken, láthatósága javul. Legnagyobb keleti kitérését 14-én éri el 18,9°-nál, ekkor másfél órával nyugszik a Nap után. Dichotómiája 16-án következik be 7,2”-es átmérő és -0,4m-s fényesség mellett (CM=90°). A sarló ezután gyorsan fogy és halványodik, de január 22-én még jó esélyünk lehet a jókora, 8,7”-es, 0,21 fázisú, 0,9m-s bolygó megtalálására majdnem 15°-os elongációban, amikor 1 óra 20 perccel nyugszik a Nap után (CM=125°).
Újabb Lovejoy-üstökös az égen!
C/2014 Q2 (Lovejoy). Az ausztrál Terry Lovejoy korunk egyik legsikeresebb amatőr üstökösvadásza, aki előbb teleobjektívekkel és DSLR gépekkel, majd egy mindössze 20 cm-es távcsővel és a hozzákapcsolt CCD-vel eddig öt üstököst fedezett fel. Eleddig utolsó vándora egy 14,8 magnitúdós, fél ívperces kométa volt, melyet 2014. augusztus 17-ei felvételein talált a Puppis csillagkép déli részén. A számítások szerint napközelségét csak idén január 30-án éri el 1,3 CSE-re központi csillagunktól. Ez nem különösebben jelentős, ám szerencsés helyzete folytán a hónap elején 0,475 CSE-re megközelíti bolygónkat, fényessége az újabb észlelések szerint elérheti a 4 magnitúdót, mindezt ideális láthatóság, szembenállás közeli helyzet mellett.
Az üstökös megtalálását az alábbi térkép segíti:
50 éve hunyt el Antonín Bečvář
(1901. június 10., Stará Boleslav – 1965. január 10., Brandýs nad Labem)
Antonín Bečvář észlelési programjaival és az azokból készült részletes atlaszokkal, katalógusokkal meghatározó személyiségévé vált a XX. század obszervációs csillagászatának. 1927-ben kezdte az éjszakai égbolt rendszeres észlelését a családi kertben felépített szerény obszervatóriumából. A prágai Károly Egyetemen megkezdett tanulmányait félbeszakította, egészen 1934-ig nem is fejezte be. Meteorológiából szerzett PhD-fokozatot a Meteorológiai Intézetben, amely egyben első munkahelye is volt.
Betegsége miatt – egész életén át ortopédiai elváltozásban szenvedett – került a Magas Tátrába, csillagászati karrierjének legfontosabb helyszínére. Bečvářt elbűvölte a Tátra egyedi klímája és időjárása – és még inkább a hegy körül kialakuló különböző felhőtípusok. 1937-ben klimatológus állást fogadott el a Csorba-tónál. Az összegyűjtött napi meteorológiai adatokból felismerte, hogy a táj adta feltételek optimálisak a csillagászati kutatásokhoz. Megépítette első távcsövét, amellyel főképp a Napot figyelte meg, ezenkívül megtervezett és elkészített egy üstökösök és meteorok fotózásához használható kamerarendszert.
1941-ben megalapította a Skalnaté Pleso Obszervatóriumot, amelynek igazgatója volt (1943-1950). A hely Bečvář vezetése alatt napmegfigyeléseiről, üstökösök felfedezéseiről, meteorok fotózásáról vált ismertté. Itt állította össze híres égi atlaszait, amelyeket a Skalnaté Pleso-i üstökösészlelések motiváltak. 1948-ban befejezte az Atlas Coeli-t, amely 35000 objektumot tartalmaz 1°=0,75 cm léptékben, 7,75 vizuális magnitúdóig. Vizuális kettősök, spektroszkópiai kettősök, nóvák, szupernóvák, Tejút-izofóták, számos nyílt- és gömbhalmaz, diffúz és sötét ködök, valamint galaxisok alkotják a térkép alapján azonosítható objektumok körét. 1958-tól 1964-ig három fontos spektroszkópiai atlaszt készített (1°=20 cm): az Atlas Borealis, az Atlas Eclipticalis és az Atlas Australis lapjain a csillagok 9,0 magnitúdóig, hat különböző színnel vannak felrajzolva, reprezentálva azok spektráltípusát.
1951-ben visszatért a családi házba, ahol leginkább katalógusainak, atlaszainak pontosítására szentelte idejét. Munkája elismeréséül a Holdon krátert, valamint a főövben egy kisbolygót neveztek el róla. Különös megtiszteltetés, hogy John Cage, az avantgard zene „fenegyereke” számos véletlen kompozícióját az Atlas Coeli alapján készítette, öt vonal közé helyezve a csillagokat.
Kezdődik a Fény Éve
Az ENSZ és az UNESCO a 2015-ös évet a Fény Nemzetközi Évének nyilvánította. A Fény Évében emlékezünk Einstein általános relativitáselméletének 100., és a kozmikus háttérsugárzás felfedezésének 50. évfordulójára is. A Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) a Fény Éve alprogramjaként meghirdette a Kozmikus Fény Évét. Az IAU által javasolt 2015-ös programok részben hasonlítanak a Csillagászat Éve 2009-es programjaihoz. Bővebben…
A részletesebb előrejelzések (naptár, fedések, okkultációk stb.) a Meteor csillagászati évkönyv 2015. évi kötetében találhatóak. Kérjük, támogassa az évkönyv megjelentetését azzal, hogy a kötetet megvásárolja. Kapható a kiadónál, a Polaris Csillagvizsgálóban a távcsőboltokban és a könyvesboltokban. MCSE-tagok illetményként kapják!