Égi kalendárium: 2022. február
Egyre rövidülnek az éjszakák, de a tél még sok meglepetéssel szolgálhat, amint azt a január végi viharok alkalmával is tapasztaltuk. Ilyenkor szinte lehetetlenség észlelni, a szél a lelket is kifújja az észlelőből, a legmasszívabb távcsöveket is úgy rázza, hogy nem lehet velük dolgozni. Kupolából, letolható tetős csillagvizsgálóból persze más a helyzet, azonban reménykedjünk a szélcsendes, nyugodt éjszakákban!
A bolygók járása
Merkúr: A hónap folyamán napkelte előtt kereshető a délkeleti ég alján. 1-én bő egy órával a Nap előtt kel, láthatósága lassan javul. 16-án van legnagyobb nyugati kitérésben, 26,3°-ra a Naptól, de az ekliptika látóhatárhoz viszonyított helyzete miatt csak 1 óra 10 perccel kel a Nap előtt, megfigyelésre nincs ideális helyzetben. Ezután láthatósága lassan romlani kezd, a hónap
végén már csak háromnegyed órával kel a Nap előtt.
Vénusz: Feltűnő, fehér fényű égitestként látszik a hajnali délkeleti égen. Láthatósága a hónap első felében kissé javul, 10-én két és fél órával kel a Nap előtt. Ezután, mivel az ekliptika látóhatárhoz viszonyított hajlásszöge fokozatosan csökken, láthatósága is ennek megfelelően változik. A hónap végén két és negyed órával kel a Nap előtt, továbbra is kitűnően megfigyelhető. Fényessége –4,9m-ról –4,7m-ra, átmérője 49,2″-ről 32″-re csökken, fázisa 0,15-ról 0,37-ra nő.
Mars: Előretartó mozgást végez a Nyilas csillagképben. Láthatósága nem javul, továbbra is hajnalban kel, és napkelte előtt kereshető a délkeleti égen. Lassan fényesedik 1,5m-ról 1,3m-ra, látszó átmérője 4,3″-ről 4,7″-re nő.
Jupiter: Előretartó mozgást végez a Vízöntő csillagképben. A hónap első felében még felkereshető napnyugta után a délnyugati ég alján. Utána erős fénye ellenére is fokozatosan elvész az
egyre közelebb látszó Nap alkonyati fényében. Fényessége –2,0m, átmérője 33″.
Szaturnusz: Előretartó mozgást végez a Bak csillagképben. A Nap közelsége miatt nem figyelhető meg. 4-én van együttállásban a Nappal. Fényessége 0,8m, átmérője 15″.
Uránusz: Sötétedés után kereshető a Kos csillagképben a nyugati égen. Folytatja előretartó mozgását. Késő éjszaka nyugszik.
Neptunusz: Előretartó mozgást végez a Vízöntő csillagképben. A hónap elején még kereshető az esti szürkületben.
Csóvás égi vándorok
Mint minden hónapban, a mostani ajánlónkban is azokat a csóvás, vagy csóva nélküli vándorokat emeljük ki, amelyeket akár kis, közepes távcsövekkel vizuálisan és/vagy fotografikusan valószínűleg meg lehet figyelni.
19P/Borrelly
Előző havi ajánlónkban részletesen írtunk az üstökösről, így most csak a havi láthatóságára szorítkozunk vele kapcsolatban.
Az üstökös 1,306 CSE-es napközelpontja február 1-ére esik, amikor a Halak (Pisces) csillagkép déli határánál tartózkodik. Innen a hónap végére a Kos (Aries) csillagkép közepéig jut északra és keletre mozogva. A hónap elején még 1,267 CSE-re lesz a Földtől, ami a hónap végére már 1,428 CSE-re fog növekedni. Ugyanakkor a Naptól is távolodik, mégis fényessége az eddigi tapasztalatok alapján várhatóan lassan és egyenletesen fog csökkenni mintegy 0,5 magnitúdót. A várakozások szerint így a 9 magnitúdós üstököst még eben a hónapban is kis és közepes távcsövekkel is meg lehet majd figyelni az esti órákban.
Február 3-án az üstököst könnyű megtalálni a μ Psc (fényesség: 4,8 magnitúdó) kettőscsillag mellett 36 ívmásodpercre keleti irányban. Nehéz, de nem lehetetlen észrevenni a várhatóan 9 magnitúdós kométát miközben 1 fokon belül elhalad az első negyed utáni Hold mellett. 7-én este az omikron ο Psc (fényesség: 4,25 magnitúdó) közelében kell keresni az üstököst. Sajnos majdnem telehold idején, február 15-én közelíti meg az IC 195-196 (fényesség: 13,0 és 12,9 magnitúdó; átmérő: 1,5×0,5 illetve 2,8×1,8 ívperc) kölcsönható galaxis párost már magasan az Kos (Aries) csillagképben. A hónap további részében még elhalad több halványabb galaxis közelében, majd 27-én napnyugta után a nű ν Ari (fényessége 5,45 magnitúdó) csillagtól nyugatra 21 ívmásodpercre lehet felkeresni.
104P/Kowal
A hónap során szintén napnyugta után a nyugati horizont felett és az éjszaka első felében nem messze a 19P/Borrelly üstököstől kereshető fel a 104P/Kowal üstökös. Február elején a Cet csillagkép fejének nyugati oldalán található a körülbelül 10 magnitúdós vándor. Az üstökös már túljutott napközelpontján és a Földtől is távolodik, így fényessége a hónap során a várakozások szerint 1 magnitúdót fog csökkenni. A hónap elején még akár kisebb távcsövekkel sem lehetetlen vizuálisan a megpillantása a kompakt kométának, de a hónap vége felé már inkább közepes távcső ajánlott a felkereséséhez. Megtalálása akkor kissé könnyebb, mert a Hyadoktól délre kell majd keresni.
3-án a nű ν Cet kettőscsillag (A: 4,97 illetve B: 9,08 magnitúdó) mellett halad el az üstökös, 20 ívpercre megközelítve azokat. A fényes kettős miatt viszonylag könnyű a helyet megtalálni, de pont ez miatt az üstököst nehéz is lehet észrevenni. Ezt követően már csillagszegényebb környezetben kereshető fel. Ha a megadott pozícióban egy kis ködös objektumot látunk, akkor biztosak lehetünk benne, hogy az üstököst találtuk meg, mert útja ebben a hónapban nem halad el mélyég objektumok, különösen galaxisok közelében.
4P/Faye
A 4P/Faye üstökös 2021.09.09-én bekövetkezett napközelpontja után továbbra is távolodik a Naptól és a Földtől is. A rövid keringésidejű üstökös az előző hónapban ennek ellenére nem halványodott a várakozásoknak megfelelően, tartotta a 11 magnitúdó körüli fényességét. Az előrejelzések szerint ennek kellene ebben a hónapban 1 magnitúdóval csökkennie. Emiatt felkeresésével vizuálisan már csak közepes, vagy nagyobb távcsövekkel érdemes megpróbálkozni, míg fotografikus módon még elérhető marad a közepes távcsövek számára is. Sajnos mivel öreg üstökösről beszélünk, ezért megjelenése elég kompakt, inkább csillagszerű, vagy kis korongszerű, enyhe diffúz kómával. Cserébe szinte egész éjszaka megfigyelhető az Orion – Egyszarvú (Monoceros) – Ikrek (Gemini) csillagképek határán, ahogy nyugatról lassan kelet felé halad az égbolton. Azonosításával azonban körültekintően kell eljárni. Mivel olyan vidéken jár, ahol sok a csillag és kinézete is inkább csillagszerű, ezért mindenképpen érdemes rá az éjszaka során visszatérni, hogy az elmozdulása alapján biztosak lehessünk abba, hogy az 4P/Faye-t találtuk meg. A hónap utolsó napjaiban 26-28-án halad el az LDN 1601 (átlátszatlanság 5; átmérő: 8,7 ívperc) és LDN 1600 (átlátszatlanság 3; átmérő: 21,31 ívperc) sötét ködök előtt, így a csillagszegényebb környezet miatt talán könnyebb észrevenni, azonosítani.
C/2019 L3 (ATLAS)
Az üstökös 2022.01.09-én haladt át napközelpontján és már távolodik mind a Naptól, mind a Földtől. Ennek ellenére a Naptól 3,57 CSE-re levő kométa fényessége várhatóan csak 0,3 magnitúdót fog halványodni a jelenlegi majdnem 9 magnitúdós fényességről, így kisebb távcsövekkel vizuálisan is megfigyelhető marad.
Egész éjszaka felkereshető az Ikrek (Gemini) csillagképben, ahogy lassan mozog dél-délnyugati irányban annak csillagai között. Február első napjaiban (1-2) még az NGC 2266 (fényesség: 9,5 magnitúdó; átmérő: 5 ívperc) jelű nyílthalmaz közelében figyelhető meg, majd a hónap hátralevő részében elkerüli a mélyég objektumokat és „csak” gazdag csillagmezőkön halad keresztül.
67P/Churyumov-Gerasimenko
Február 2-án lesz három hónapja, hogy a 67P/Churyumov-Gerasimenko üstökös áthaladt napközelpontján, azóta távolodik központi égitestünktől. De hasonlóan a 4P/Faye üstököshöz a 67P/Churyumov-Gerasimenko fényessége sem csökkent januárban a várakozásoknak megfelelően, hanem tartotta 9,2 magnitúdós értékét. Az előrejelzések 1,5 magnitúdós fényességcsökkenést írnak, így a hónap végére a jelenlegi 9,2 magnitúdós fényesség várhatóan 11 magnitúdóig fog csökkenni. Ezért vizuálisan inkább közepes, fotografikusan akár kisebb távcsövekkel is meg lehet figyelni a csóvás vándort.
A hónap során még mindig a Rák (Cancer) csillagkép északi részén mozog lassan nyugati, délnyugati irányba, elkerülve minden fényesebb mélyég objektumot, így szinte összekeverhetetlen lesz azokkal.
C/2017 K2 (PANSTARRS)
A C/2017 K2 (PANSTARRS) tovább közeledik a Naphoz központi csillagunkhoz miközben a közte és a Föld közti távolság is jelentősen csökken. Az előrejelzésekben a januárra ígért 0,5 magnitúdó fényességnövekedés elmaradt. Az üstökös tartotta 12,6 magnitúdós fényességét. A statisztikai adatokon alapuló előrejelzések erre a hónapra is várhatóan 0,5 magnitúdós fényességnövekedést ígértek, ezért vizuálisan inkább közepes, vagy nagyobb, fotografikusan közepes, de akár kisebb távcsövekkel is elérhető az üstökös. Megjelenésében valószínűleg továbbra is a bolyhos kompaktság lesz a jellemző.
Felkeresésével az éjszaka második felében érdemes próbálkozni. Február során lassan mozog keleti irányba a Kígyótartó (Ophiuchus) csillagkép északkeleti, csillagokban gazdag részén.
Aki a teljes lista iránt érdeklődik, amit egy maximum 200/800-as Newton távcsővel fotografikusan érdemes lehet megkeresni, azok forduljanak a rovatvezetőhöz az ustokoseszleles@gmail.com e-mail címen, vagy jelentkezzenek a Facebook Üstökös (Üstökös | Facebook ) csoportba, ahol a teljes lista elérhető. Természetesen az ott feltüntetett objektumok megkeresését kisebb távcsövekkel is eredményesen meg lehet próbálni.
A hónap változócsillaga: SU Ursae Majoris
A SU UMa az U Geminorum (UG) típusú törpenóvák legnépesebb alcsoportjának névadója (UGSU). A típusra jellemző, hogy a „normál”, 2-3m-s kitöréseken felül időszakosan ún. szupermaximumokat is produkál. Ilyenkor a kitörések amplitúdója megközelítheti az 5m-t, azok lefolyása pedig akár több hétig is tarthat. Szupermaximum idején többségük, fotometrikus módszerekkel kimutatható „szuperpúpokat” mutat, ezek pár tized magnitúdós hullámzásként rakódnak rá a fénygörbére.
A SU Ursae Majorist 1908-ban fedezte fel a Moszkvai obszervatórium munkatársa, Lidia Ceraszkaja. A csillagról 1926 óta végeznek rendszeres és folyamatos észleléseket, ami az északi megfigyelők számára kedvező, cirkumpoláris pozíciójának is köszönhető. Több UGSU-csillagnál megfigyelték, hogy a szupermaximumokat megelőzően a normál maximumok sűrűsödnek, mintegy előkészítve a nagyobb kitöréseket. Ám további anomáliák is előfordulhatnak, még kiszámíthatatlanabbá téve e változók viselkedését. 2020-ban a SU UMa két szupermaximumot produkált, ezek között szokatlan inaktivitást mutatott, mivel mindössze két normál kitörése volt, szemben az általában megszokott, kb. havonta jelentkező kisebb kitörésekkel. Ezt követően „visszaállt a rend”, ám továbbra sem működik óramű pontossággal. Napi rendszerességű megfigyelése a vizuális és fotometrikus lehetőségekkel rendelkező változósok számára is izgalmas feladat, sajnos a hazai mezőnyből jelenleg csak két-három aktív észlelőjét tarthatjuk számon.
A csillagot az omikron UMa, valamint az OS UMa, egy igen kis amplitúdójú fedési változó segítségével kereshetjük fel, melyeket a mellékelt keresőtérképen is feltüntettünk.