A Lábnyom-köd a Cygnusban

Távcsővel barangolva a nyári égbolton egy érdekes, lábnyomra emlékeztető halvány kis ködfoltra bukkanhatunk a Hattyú csillagképben, amelynek megpillantása és megfigyelése igazi kihívást jelenthet a mély-ég objektumok észlelőinek.

A Tejút csillagösvényén tett egyik távcsöves séta során egyszer csak elérkezünk a Cygnus vidékére és megcsodáljuk a látványos Albireo (béta Cygni) szép kettőscsillagot. Majd  ezután továbbfolytatva utunkat az Albireo-tól észak-kelet felé haladva alig két fokot, a látómezőbe kerül a mintegy 5,4 magnitúdójú 9 Cygni. Az Albireo és 9 Cygni környékén a jellegzetes csillag-csoportosulások, alakzatok segítségével eljutunk a mintegy 9,7 magnitúdójú BD+29°3662 csillaghoz, amelytől alig 30 ívmásodpercre keletre rábukkanhatunk egy nagyjából PA 130 fok irányában 8 ívmásodperc hosszan elnyújtott, mintegy 11,7 magnitúdó összfényességű kompakt kis ködfoltra. Jó légköri átlátszóság és nyugodtság esetén távcsőben a ködfolt szorosan egymás közelében lévő két kis ködfoltból álló részre fog felbomlani. A mellékelt kis keresőtérkép Antonin Bečvař  híres Atlas Eclipticalis csillagtérképe alapján  mintegy  9 magnitúdóig mutatja be az égterületet. A Lábnyom-köd ekvatoriális koordinátái J2000-re: R.A. 19h 36m 18,91s és Dekl. +29° 32′ 50,0″.


A Hattyú (Cygnus) csillagkép béta jelű csillaga, az Albireo a legjobb kiindulási pont az M1-92 Lábnyom-köd felkeresésére (balra). A Lábnyom-köd („x”-szel jelölve) keresőtérképe (jobbra). A térkép 9 mg-ig mutatja a csillagokat. A béta Cygni (Albireo) jelölve, illetve a fényes 9 Cygni az „x”-től  fél fokkal jobbra lefelé látszik (David Allen nyomán Szentmártoni Béla, ALBIREO 4. évf. 32. szám, 1974.  márc. 3. szám, 9. oldal és Wikipedia: Cygnus constellation map).

Ez a „Lábnyom”-köd néven is ismert kis planetáris köd, amely pontosan úgy néz ki, mint egy  égi „lábbeli”, leginkább egy „csizma-” vagy „cipőtalp” nyoma, amely magában foglal egy nagy fényes „talpat” mintegy 11 magnitúdóval s egy kisebb, halványabb „sarkot” a sötét „lábfej” által különítve el egymástól. A Cygnusnak ezt a mély-ég objektumát szak- és az amatőrcsillagászok a látványa alapján „Lábnyom”-köd, illetve angolul „Footprint Nebula” néven ismerik. Nem is oly régóta ismerjük ezt az égi „lábnyomot”, ugyanis az objektumot Rudolph Minkowski (1895-1976) fedezte fel, katalogizálta és az első (1-es számú) katalógusában, mint planetáris ködöt és tette közzé a felfedezést 1946-ban. Ennek alapján Minkowski 1-92 (röviden Minkowski 92), Min 1-92, illetve M1-92 a legjobban ismert és leggyakrabban előforduló jelölései. A Szentmártoni Béla (1931-1988) által alapított régi Albireo Amatőrcsillagász Klub (AAK, Kaposvár, 1971) és annak ő általa szerkesztett havi folyóirata, az ALBIREO 1974. évi márciusi 3. számában (4. évfolyam 32. szám) megjelent, és David Allen (1946-1994) cikkének Béla által készített fordításában találkoztam először ezzel a sejtelmes kis planetáris köddel. Sok hazai amatőrcsillagász, mély-ég észlelő is csak akkor szerezhetett először tudomást a Lábnyom-ködről, hiszen annak előtte magyar nyelven, magyar amatőrcsillagászok számára még nem jelent meg a Lábnyom-ködről ismertetés, észlelési felhívás és kereső térkép. Ez is mutatja, hogy mennyire jelentős, úttörő munkát végzett Szentmártoni Béla a hazai modern amatőrcsillagászat létrehozásában.


Az M1-92 Lábnyom-köd két kis elkülönült ködfoltnak látszik a kaliforniai Lick Obszervatórium 120 hüvelykes (3 méteres) tükrös távcsövével készült két fotografikus felvételén (észak felfelé). A bal oldalon 30 s expozícióval Kodak IIa-O emulzióra szűrő nélkül a 3800-500 ångström közötti tartományban 1960. július 28-án, a jobb oldalon Kodak I-N emulzióra RG-8 szűrővel a 6800-8800 ångström között 1960. szeptember 18-án. A képek jobb szélénl a 9,7 magnitúdójú BD+29°3662 csillag látható (forrás: G. H. Herbig, 1975).

Azonban az M1-92 planetáris köd megfigyelése nem egyszerű feladat. A mély-ég észlelő amatőrcsillagászok tapasztalata alapján legalább 15 cm-es távcső szükséges a Lábnyom-köd megfigyeléséhez, de a jó látványhoz nagyobb, 20-30 cm-es objektív átmérőjű műszer kell. Célszerű legalább 150x-es nagyítást alkalmazni, hogy többnek látsszon, mint egy halvány csillag és a „lábnyom” alakja, a két kis folt is megfigyelhető legyen. Sőt, az igazán jó megfigyelésekhez jó légköri viszonyok: sötét ég mellett jó átlátszóság és láthatóság szükséges – ez utóbbi biztosítja a jó felbontást és a köd két komponensének („talp” és „sarok”) különválasztását. Ez is mutatja, hogy bizony vannak olyan mély-ég objektumok, nevezetesen bizonyos planetáris ködök, amelyek megfigyeléséhez nagy nagyítások szükségesek.

Az M1-92 egy fiatal bipoláris proto-planetáris köd. E szerint a ködben van egy központi csillag, amely körüli egyenlítői korong mellett a bipoláris planetáris köd lényegét jelentő két „lebeny” (lobe) van, amelyek tulajdonképpen a megfigyelhető jellegzetes „talp” és „sarok”. Ezekben a központi csillag fénye szóródik, visszaverődik a porszemcsékről, tulajdonképpen egy bipoláris reflexiós ködről van szó. A por és gáz áramlik ki a csillagból a két lebeny irányába. Az M1-92 Lábnyom-köd hossztengelye a látóiránnyal mintegy 50 fokos szöget zár be.

A Hubble Űrtávcső (HST) Bolygókamera 2 képfelvevőjével 1996-ben készült részletes megfigyelések megmutatták a Lábnyom-köd bipoláris szerkezezének részleteit: a két kis korong („talp” és „sarok”) „virágsziromra” hasonló. A HST felvételeken a két “gombóc” (“talp”) szélei szálas finomabb szerkezete is láthatóvá vált, ráadásul nem kör alakúak a korongok, hanem nagyjából a hossztengelyük irányában megnyúltak.


Az M1-92 Lábnyom-köd a HST WFPC2 kamerájával négy színszűrővel készült több felvételéből összeállított kép. A színszűrők a következők voltak: ionizált oxigén F502N, zöld/sárga F547M, atomos oxigén F631N, ionizált kén F673N szűrő.. Az egyes szűrőkkel összesen rendre 2080 s, 960 s, 2080 s és 1980 s expozíciókkal készültek a felvételek. A kép átlója mintegy 36 ívmásodperces. A köd-pamacsok peremének szálas szerkezete is jól látszik az űrteleszkóppal (kép: NASA Űrteleszkóp Tudományos Intézet).

A legújabb vizsgálatok szerint egyébként a Lábnyom-köd mintegy ezerkétszáz évvel ezelőtt alakult ki egy rövid, legfeljebb 100-120 évig tartó heves anyagkiáramlási folyamatban, tehát egy fiatal bipoláris proto-planetáris ködről van szó. A központi csillag színképtípusa egyébként B0.5IV D.

A Lábnyom-köd Naptól való távolsága nem ismert pontosan, de annyi biztos, hogy jó messze mélyen bent van a Tejút fősíkja irányában („mély-ég” objektum) és éppen emiatt jelentős fényelnyelő csillagközi anyagon keresztül jut el hozzánk a fénye, vagyis eredetileg egy nagyon fényes planetáris köd fényéből a csillagközi por sok fényt nem enged át. Az M1-92  távolságának felső határát 1975-ben George H. Herbig 4,5 kiloparszekre, azaz mintegy 14700 fényévre becsülte, vagyis e szerint a Lábnyom-köd 15 ezer fényéven belül van. Azóta több kutatócsoport is meghatározta a Lábnyom-köd távolságát és eredményeik alapján ma azt lehet mondani, hogy a mintegy 3 kiloparszek, azaz kereken 9800 fényév távolság egy elfogadható érték a Lábnyom-köd távolságára. Gondoljuk csak meg, mekkora irdatlanul nagy távolság ez és milyen nagy abszolút fényességű objektumról van szó, hiszen annak ellenére, hogy a Lábnyom-köd a Galaxis fősíkja közelében van, ahol jelentős a csillagközi fényelnyelés s mégis akár kis távcsövekkel meg tudjuk figyelni az irtózatos messzeségből szűrődik át a fénye a Lábnyom-köd két fő részének, a  két kis „gombócnak”.

Itt a nyár, ragyognak a nyári égbolt csillagai és a Tejút ezüstös sávja. A nyári égbolt mély-ég objektumainak megfigyelésére jó alkalom lehet például a Meteor 2012-es Távcsöves Találkozója (Tarján, 2012. augusztus 16-20.). Keressük tehát fel a Cygnus csillagkép mély-ég objektumait is, köztük a titokzatos „égi lábnyomot”, a Lábnyom-ködöt, Minkowski első katalógusának 92-es számú objektumát is és észleléskor gondoljunk a régi klasszikus Albireo Amatőrcsillagász Klub észlelőire és alapítójára, Szentmártoni Bélára is.

A Lábnyom-ködről részletes cikk olvasható a Meteor 2012/7-8. július-augusztusi számában.

Források:

 

Kapcsolódó internetes oldalak:

Ajánljuk...