Cikkek / Észlelési ajánlat

Az év mélyég-objektuma, az M33

Szerző: MCSE Admin · 2026. február 8, vasárnap

A múlt század elején nem volt egyértelmű, hogy a spirálködök közel vannak-e és a Tejútrendszerhez tartoznak, vagy pedig távoliak, és a galaxisunkon kívül találhatók.

1920. április 26-án tartották a csillagászat „nagy vitáját”, amelynek során Harlow Shapley (1885–1972) azt az álláspontot képviselte, hogy ezek a ködök közeliek, míg Heber D. Curtis (1872–1942) szerint önálló, a mienkhez hasonló és nagyon távoli objektumok. A vita nem hozott egyértelmű sikert egyik résztvevő számára se, Shapley nézetét általában elfogadták, de fenntartották az alternatív elmélet igazságának lehetőségét is. (A vitáról részletesen l. Horváth I.: A Shapley‒Curtis-vita, Meteor csillagászati évkönyv 2020, MCSE, Bp., 2019)

A Mt. Wilson Observatory 2,5 m-es távcsöve már fel tudta bontani az M31 (Andromeda-köd) és az M33 (Triangulum) galaxisok spirálkarjait csillagokra. Ebben az időben már ismert volt a cefeidák periódus-fényesség relációja, amelyet 1908-ban fedezett fel Henrietta Leavitt (1868–1921) (Edward C. Pickering: „Periods of 25 Variable Stars in the Small Magellanic Cloud”, Harvard College Observatory Circular 173, 1912). Így, ha a távcsővel dolgozó Edwin Hubble (1889–1953) találna ilyen változókat e ködökben, akár el is dönthetné a vitát.

1925-ben publikálta Hubble, hogy valóban talált cefeidákat az M33-ban („Cepheids in Spiral Nebulae”, Popular Astronomy 33, 252–255, 1925). Három feltevést fogalmazott meg: (1) a változók az adott galaxishoz tartoznak, (2) köztünk és a galaxis között nincs komoly intersztelláris abszorpció és (3) a cefeida változók természete azonos az általunk belátható univerzumban. Mivel ezeket igaznak feltételezte, a cefeidák periódusából meghatározta abszolút fényességüket a fenti reláció segítségével, és így megkapta az M33 távolságát. A részletes tanulmány 1926 májusában jelent meg az Astrophysical Journalben („A Spiral Nebula as a Stellar System. Messier 33”, Astrophysical Journal 63, 236–274, 1926).

A Hubble által megállapított távolság 263 kpc volt. A mai meghatározások ennél jóval távolabbra helyezik a galaxist (például 840±11 kpc, l. Louise Breuval et al.: „A 1.3% Distance to M33 from Hubble Space Telescope Cepheid Photometry”, Astrophysical Journal 951, 118, 2023). A nagy eltérés oka – a pontosabb méréseken kívül – az, hogy abban az időben még nem volt ismert a két csillagpopuláció létezése, amelyet csak az 1940-es években ismert fel Walter Baade (1893–1960).

(Zsoldos Endre)

A Messier 33 a tautenburgi 134 cm-es Schmidt-távcsővel készült felvételen.

Az M33 Tejútrendszerünk egyik galaxisszomszédja, a Lokális csoport harmadik legnagyobb tagja. Távolságát 2007 és 2020 közötti tanulmányok 0,75–0,93 Mpc közé tették. Sc típusú klasszikus spirál, átmérője fele-kétharmada a Tejútrendszerének. A spirálgalaxisok között inkább ez a jellemző méret.

Giovanni Battista Hodierna fedezte fel 1654-ben, Charles Messier tőle függetlenül talált rá 1764-ben.

Fényessége 5,7 magnitúdó, sötét, vidéki égen puszta szemmel is megpillantható, amikor elegendően magasan tartózkodik a horizont felett. Hiába a nagy összfényesség, ez a teliholdénál kétszer-háromszor nagyobb területen oszlik el. Az átlátszóságra és a fényszennyezésre különösen érzékeny, ezért megpillantásának nehézségeiről igen eltérő vélemények vannak. Városban vagy holdfény mellett próbálkozni sem érdemes, de sötét égen binokulárral is könnyen elérhető. Távcsővel könnyű átsiklani felette. A spirális szerkezet 15-20 cm távcsőátmérőnél kezd sejleni megfelelő körülmények között.

A nagyobb csillagkeletkezési régiói külön NGC- vagy IC-számot kaptak. A legnagyobb és legfényesebb az NGC 604, ez 11 cm-es távcsővel is látszik. Nagy műszerekben látható belőle egy-két apró részlet. Tanulmányozásához érdemes a nagyítást növelni, ekkor a háttér ködössége viszont el fog tűnni. OIII szűrővel is érdemes próbálkozni. Ez az egyik legnagyobb ismert csillagbölcső (ha nem a legnagyobb). Átmérője 470 pc, a Nagy-Magellán-felhő Tarantula-ködéhez (NGC 2070) hasonló méretű. A további csillagkeletkezési területek 20 cm-es távcsőátmérőtől válnak fokozatosan elérhetővé. 40 cm-es távcsőátmérő fölött egyéb mélyég-objektumokat is megpillanthatunk a galaxisban, például gömbhalmazt.

A B 324 jelű csillag egy sárga hiperóriás az M33-ban, IC 142 HII-régióban, fényessége 15 magnitúdó. A galaxis legfényesebb csillaga, 1 magnitúdóval fényesebb az M31 legfényesebb csillagánál. 1980-ban katalogizálták. Ez a legtávolabbi felbontható csillag, amely vizuálisan látható egy legalább 45 cm-es teleszkóppal.