Bolygók, merre jártok?

Itt a nyár, de az esték még egy ideig bolygók nélkül fognak telni, be kell érnünk a szokásos látnivalókkal, a halmazokkal, kettőscsillagokkal és a Holddal – ha éppen az esti égen jár. Éppenséggel ez se kevés!

A nyári időszak távcsöves bemutatói a gyűrűs Szaturnusz és az óriás Jupiter nélkül maradnak, már persze ha a kora esti, esti időszakot vesszük alapul. Nincs mit tenni, az emberiség nagy része továbbra is nappali életet él, az éjszaka a csillagászoké és más, nem szokványos tevékenységet folytatóké, de ezt itt most ne részletezzük. Ami tény, a látványos óriásbolygók fokozatosan eltűntek a tavaszi-nyári égről, most az őszi-téli időszakon a sor, ámbár a Jupiterrel még jövő tavasszal is találkozunk, hála annak, hogy egyre északabbra vándorol az ekliptikán. Na de a bolygók épp azért bolygók, mert – a Naptól való távolságuk függvényében – bolygonganak, vagyis körbe járnak az égen, az ekliptikán, vagyis a földpálya égi tükörképén. Időnként elbújdosnak, vagyis a Nap mögé kerülnek, nem véletlen, hogy a nyelvújítás korában a “bújdosók” nevet kapták (az üstökösök lettek a csapongók, a meteorok pedig a futócsillagok – egyik se vert gyökeret csillagászati nyelvünkben.

Lássuk, mit mond a Csillagászati évkönyv 2024. évi kötete a bolygók júliusi láthatóságáról!

Merkúr: A hónap első felében jól megfigyelhető napnyugta után az északnyugati ég alján, egy és negyed órával a Nap után nyugszik. 22-én van legnagyobb keleti  kitérésben, 27°-ra a Naptól. Láthatósága már romlik, egy órával a Nap után nyugszik. Láthatóságát tovább rontja, hogy az ekliptikától délre tartózkodik, a hónap végén már csak 40 perccel nyugszik a Nap után.
Vénusz: A hónap elején már kereshető napnyugta után az északnyugati ég alján. A hónap elején fél órával, a végén közel háromnegyed órával nyugszik a Nap után. Fényessége –3,9 magnitúdó, átmérője 9,7″-ről 10,2″-re nő, fázisa 0,99-ról 0,96-ra csökken.
Mars: Előretartó mozgást végez az Kosban, majd 11-étől a Bikában. Éjfél után kel, a hajnali keleti égen látható vöröses fényű égitestként. Fényessége 1,1m-ról 0,8m-ra, látszó átmérője 5,4″-ről 5,8″-re nő.
Jupiter: Előretartó mozgást végez a Bikában. Hajnalban kel, napkelte előtt látható a feltűnően fényes bolygó a délkeleti égen. Fényessége –2,1m, átmérője 34″.
Szaturnusz: Hátráló mozgást végez a Vízöntő csillagképben. Éjfél előtt kel, az éjszaka második felében megfigyelhető a délkeleti-déli égen. Fényessége 0,9m, átmérője 18″.
Uránusz: Éjfél után kel, az éjszaka második felében látható. Előretartó mozgása a Bika csillagképben egyre lassul.
Neptunusz: Éjfél előtt kel, az éjszaka második felében látható. Először előretartó, majd július 3-ától már hátráló mozgást végez a Halak csillagképben.

Habár a Vénusz elvileg már elérhető az esti szürkületben, azonban észlelhetősége nagyon rossz és rosszul is fog alakulni az előttünk álló hónapokban. Rendkívül alacsonyan látszik, megtalálása inkább sportteljesítmény, mint észlelési élmény, alaposabb távcsöves vizsgálata nem lehetséges. Ha valaki mostanában bolygót, sőt bolygókat akar nézni, akkor irány a hajnali ég! Július 30-án hajnalban például igen látványosan csoportosulnak az Aldebaran és a Fiastyúk vidékén (amely égi tájék bolygók nélkül kidekoráva is igen látványos, hát még így!). 

A Jupiter, a Mars és a vékony holdsarló július 30-án hajnali 4 órakor a Bika csillagképben, az Aldebaran és a Fiastyúk szomszédságában. Az Uránusz is ezen az égrészen tartózkodik, azonban szabad szemmel nem látható (illetve éppen megpillantható, ha pontosan ismerjük a csillagokhoz viszonyított helyzetét – de ez inkább az amatőrcsillagászok számára ajánlott feladat). (Térkép: Stellarium)

A Jupiter, a Mars és a holdsarló július 30-i hajnali együttállása meglehetősen “tág” lesz, azonban igen látványos égterületen következik be. Ami a bolygók felszíni részleteinek a megpillantását illeti, nos, ezzel nem állunk jól, mivel alacsonyan látszanak, ezért a földi légkör hullámzása eléggé elmossa a részleteket. Jó tudni, hogy a bolyók megfigyelésére legkedvezőbb időszak az, amikor delelnek, vagyis a lehető legmagasabban láthatók. Július végén, augusztus elején a Jupiter és a Mars is a nappali órákban delel. Megfigyelésükre az elkövetkező őszi-tavaszi hónapok azonban egyre kedvezőbb lehetőséget nyújtanak, tehát a későbbiekben érdemes őket célbavenni távcsövekkel, ráadásul mind korábban kelnek,  szeptember-október folyamán már a kora esti órákban. A Jupiter szinte mindig rengeteg részletet mutat, a Mars legkedvezőbb láthatósága januárban köszönt be, oppozíciója időszakában.

Ami a Hold-bolygó együttállásokat illeti, általában véve azok a látványosabbak, amikor vékony holdsarló közelében látszanak a bolygók. A holdsarló összfényessége jóval csekélyebb mint a teleholdé, amely szinte elnyomja a bolygók fényét. Tapasztalhattuk ezt legutóbb a Hold és a Szaturnusz július 24-i együttállásakor, amikor sokan észre se vették szabad szemmel a Szaturnuszt, csak miután elmagyaráztuk a helyzetét. 

Az Uránusz keresőtérképe. Binokulárral vagy keresőtávcsővel azonosíthatjuk a 6 magnitúdónál valamivel fényesebb óriásbolygót, amelyet jó szemű és türelmes észlelők szabad szemmel is megpillanthatnak halvány csillagkocskaként. Ehhez azonban sötét, holdfénytől és főleg fényszennyezéstől mentes helyről próbálkozzunk távol a településektől. az Uránusz az előttünk álló ősz és tél folyamán mindvégig igen kedvező égi helyzetben lesz, a Fiastyúktól néhány foknyira. A bolygó majd’ 4 ívmásodperces korongján még nagy távcsővel sem biztos, hogy látunk részleteket, az Uránusz meglehetősen “békés” bolygó (In-The-Sky.org)

Jelenleg a Szaturnusz a legizgalmasabb bolygó, gyűrűje “eltűnőben” van, vagyis egyre inkább éléről látunk rá, a gyűrű csak egy vékony vonalnak látszik. Habár nem láthatjuk igazi pompájában, mégis érdekes a látvány, mivel kevésbé takarja ki a bolygót, továbbá holdjai szinte egy vonalban sorakoznak, mintha csak a Jupitert néznénk, persze szerényebb kiadásban, hiszen felhőzete korántsem mutat olyan látványos sávokat. Késő este kel, azonban legalább két órát kell várni ahhoz, hogy eléggé magasra emelkedjen ahhoz, hogy látványa élvezhető legyen. Igazság szerint a Szaturnuszt is hajnalban kellene távcsövezni, mivel akkortájt delel. Szeptember közepén lesz oppozícióban, az ősz és a tél nagy részében jól észlelhető lesz. Deklinációja jelenleg -6 fok körüli, vagyis nagyjából olyan magasan delel, mint az Orion-köd.

A Szaturnusz gyűrűje egyre inkább összezárul, csaknem éléről látható. Szoboszlai Zoltán július 16-i felvételén a bolygó óriásholdja, a Titan is felfedezhető, sőt, a Szaturnusz felhőzetére vetett árnyéka is felsejlik, a bolygó alsó, déli részén.

Végül egy igazi csemege, amihez azonban komoly távcső szükséges: a Neptunusz észlelése! A 8 magnitúdós bolygó kisebb nagyítással teljesen csillagszerű, nagyobb nagyítással is leginkább korongját és annak peremsötétedését vesszük észre. A Neptunusz láthatósága hasonló a Szaturnuszéhoz, a gyűrűs bolygó jövő nyárra fogja “utolérni” a legkülső bolygót, nagyjából 1 fokra lesznek egymástól.

A Neptunusz legnagyobb holdját, a Tritont 25-30 cm-es távcsővel azonban már azonosíthatjuk. A látvány valószínűleg nem lesz annyira pazar, mint Kereszty Zsolt felvételén, aki egy egészen aktív Neptunuszt örökített meg: