Égi kalendárium – 2010. május

Merkúr: Május elején nincs megfigyelésre alkalmas helyzetben. A hónap közepétől már kereshető napkelte előtt a keleti horizont közelében, de láthatósága nagyon kedvezőtlen. 26-án van legnagyobb nyugati kitérésben, 25,1°-ra a Naptól. Azonban ekkor is csak háromnegyed órával kel a Nap előtt.

Vénusz: Feltűnően látszik az esti nyugati égen, magasan a látóhatár felett. Egész hónapban bő két és fél órával nyugszik a Nap után. Fényessége -3,9 magnitúdóól -4,0 magnitúdóra, átmérője 11,4”-ről 12,9”-re nő, fázisa 0,89-ról 0,81-ra csökken.

Mars: Előretartó mozgást végez a Rák, majd az Oroszlán csillagképben. Az éjszaka első felében látható, éjfél után nyugszik. Fényessége 0,7 magnitúdóról 1,1 magnitúdóra, átmérője 7,3”-ről 6,0”-re csökken.

Jupiter: Előretartó mozgást végez a Vízöntő, majd a Halak csillagképben. Hajnalban kel, feltűnően látszik a délkeleti ég alján. Fényessége -2,2 magnitúdó, átmérője 36”.

Szaturnusz: Az éjszaka első felében látható a Szűz csillagképben, hajnalban nyugszik. Egyre lassuló hátráló mozgást végez, mely 31-én fordul előretartó mozgásba. Fényessége 0,7 magnitúdó, átmérője 19”.

Uránusz: Kora hajnalban kel. A hajnali délkeleti ég alján, közel a látóhatárhoz kereshető a Halak csillagképben.

Neptunusz: Éjfél után kel. Hajnalban kereshető a Vízöntő csillagképben.
 

A Vénusz és a Hold tánca az esti égen

Az esti égen feltűnően látszó Vénusz és a hónap közepén megérkező Hold több látványos együttállását figyelhetjük meg. Május 14-én az esti szürkületben a vékony, 17 óra 45 perc korú holdsarló figyelhető meg a nyugati égen, 2,5º magasan.  A Fiastyúk a holdsarlótól 3,0º-kal nyugatra lesz látható, bár csillagai inkább csak távcsőben lesznek láthatók. Két nappal később, május 16-án 9:20 UT-kor holdsarló és a Vénusz szoros együttállása figyelhető meg a nappali égen. Napnyugta idejére a két égitest már jelentősen eltávolodik egymástól, de az esti szürkületben látványos fotók készíthetők róluk. A sorozat lezárásaként május 21-én este a Vénusz  jelentősen megközelíti az M35 jelű nyílthalmazt. Sajnos a hosszú májusi esték nem kínálnak kedvező megfigyelési lehetőséget. Amikorra ugyanis a Nap kellően mélyre süllyed a horizont alá, hogy a halmaztagokat megfigyelhessük, már rendkívül alacsonyan lesz látható a két égitest. Ennek ellenére a Vénuszt követve távcsövünkkel néhány távoli csillagot biztosan be tudunk azonosítani. Fotón a jelenség szépen megörökíthető, csak arra kell vigyáznunk, hogy a tereptárgyak ne takarják el a párost.

 Éder Iván klasszikus nappali felvétele a Hold és a Vénusz 2004. május 21-ei együttállásáról

A bolygók közül mindenképpen figyelmet érdemel még a hajnali égen újra látható Jupiter! A láthatóság első megfigyelései szerint teljesen eltűnt a Nagy Vörös Foltot is körülölelő Déli Egyenlítői Sáv (SEB), így a bolygónak csak egy sávja látható. A SEB elhalványodása rendszeres jelenség, de ilyen mértékű eltűnés csak ritkán fordul elő. Használjuk ki az alkalmat, hogy egy sávval láthatjuk a Naprendszer királyát!

Holdfényes Éta Aquaridák maximum május 6-án hajnalban

Aki látta már az Éta Aquaridák meteorraj maximumát, az elmondhatja
magáról, hogy nem kocameteoros, hanem igazi észlelő. Az Aquarius
ugyanis május elején igencsak hajnali csillagkép, így az innen érkező
meteorok is csak az éjszaka utolsó óráiban, a hajnali pirkadatot
megelőzően látszanak. A látvány azonban megéri a fáradtságot, mivel az
alacsony radiánsmagasság miatt a meteorok nagyon hosszan, több
másodpercig repülnek a légkörben, és sokáig látszó maradandó nyomot
hagynak. A raj története 1863-ban kezdődött, amikor Hubert A. Newton
ősi rajok adatait vizsgálta. Ekkor figyelt fel az április végi, május
eleji aktív periódusra, ami megérdemelné a figyelmet. Egészen Kr.u.
401-ig visszamenően talált feljegyzéseket a raj jelentkezéséről.
Hivatalosan 1870-ben fedezte fel G.L. Tupman, majd 1876-ban Alexander
S. Herchel felismerte, hogy a raj kapcsolatban van a Halley-üstökössel.
Ezért lehet megfigyelni olyan régóta, ezért annyira komplex a
szerkezete és ezért tart a jelentkezése egy hónapon át. Egy öreg
meteorrajjal van dolgunk. A legújabb elemzések szerint a maximum
időpontja május 3-a és 10-e között bárhol lehet, az idén május 6-án
hajnalra várható. Sajnos az idén az utolsó negyedben lévő Hold zavarni fogja a megfigyelést, de a tapasztalatok szerint ekkora holdfázis mellett már érdemes vizuális észleléseket folytatni, csak ne a Hold felé nézzünk, hanem mondjuk észak-északkelet felé.

A raj aktivitása igen változó, de 12 éves periodicitást
mutat, ami a Jupiter perturbációs hatásainak tudható be. A 2008-2010-es
években éppen a maximum környékén leszünk, így 85-ös ZHR sem
elképzelhetetlen. Az alacsony radiánsmagasság miatt mi óránként 10-15
meteornál nem láthatunk többet, ám azok látványa mindenképpen megéri,
hogy május elején egy-két hajnalt az ég alatt töltsünk. A
vizuális megfigyeléseket kérjük az IMO módszere alapján végezni, melyről a csillagvaros.hu meteoros fórumában találunk részletes leírást.

Az Éta Aquaridák radiánsa a hajnali égen, és a meteorok radiánhoz viszonyított megjelenési helye (Astronomy.com)

Kistávcsöves üstökösök májusban

Szerencsés esetben akár négy kistávcsöves, 5-10 cm-es műszerekkel is megfigyelhető üstököst láthatunk májusban, melyek közül kettő binokulárokkal is elérhető lesz.,
természetesen csak fényszennyezéstől és holdfénytől mentes, tiszta
égbolton. A C/2009 K5 (McNaught)
már túl van maximális fényességén, ám a 9-10 magnitúdó között halványuló üstökös könnyen megfigyelhető, ráadásul a hónap közepén 7 fokra megközelíti az északi pólust, így helyzetére igazán nem lehet panaszunk. Az üstökös a Cepheus, majd a Camelopardalis csillagképben kereshető az esti égen, 10-én hajnalban néhány ívpercre lesz látható a Rho1 és Rho2 Cephei csillagok párosától.

Nagy-nagy érdeklődéssel figyeljük a C/2009 R1 (McNaught) közeledését, amely júniusban szabad szemmel is látható üstökössé válhat. Az égitest nemrég tűnt fel a hajnali égen, és a déli féltekéről végzett becslések szerint a vártnál fényesebb, 10 magnitúdó körüli. Májusban már a mi szélességünkről is látható lesz, bár megfigyeléséhez jó keleti horizontra lesz szükség.  A várhatóan 9-7 magnitúdó között fényesedő vándor a Pegasus, majd a Pisces, és néhány napig az Andromeda csillagképben lesz látható, a hónap végén már 1,8 fokot fog megtenni naponta.

A régóta ismert 10P/Tempel 2-üstökös folytatja gyors, előretartó mozgást az Aquarius és részben a Capricornus csillagképben. Földtávolsága a hónap végén 1 CsE alá csökken, napi elmozdulása eléri a háromnegyed fokot, fényessége pedig átlépi a 10 magnitúdót. A korábbi visszatérések alkalmával az észlelők szinte
mindig azt tapasztalták, hogy az üstökös a napközelség előtti
hónapokban az átlagosnál sokkal gyorsabban fényesedik, ám az abszolút
fényesség két egymást követő visszatérés alkalmával is jelentősen,
0,5-1 magnitúdóval különbözhet.A hónap végén már binokulárokkal is könnyű célpontnak ígérkezik ez a hajnali üstökös. Az égitestet felfedező Ernst Wilhelm Liebrecht Tempel (1821-1889) német csillagász volt, ám előbb Franciaországban, majd Itáliában dolgozott. Vizuális munkája során 12 üstököst és öt kisbolygót fedezett fel, nevét a (3808) Tempel kisbolygó és egy 45 km-es holdkráter viseli.

Nagyon könnyen megfigyelhető lesz a 81P/Wild
2-üstökös, mivel a nyugati stacionárius pontjában forduló égitest
csak 1,3 fokot mozdul
el az égen egy hónap alatt, így nem minden este máshol keresnünk. A
Virgo csillagkép keleti felében tartózkodó égitest gyorsan halványodik
10 és 11 magnitúdó között, miközben hátráló mozgása előretartóba vált.

Mélyég és változócsillag ajánlat

Mélyég rovatunk
erre a hónapra az Ursa Maior egyik kevésbé ismert, de látványos objektumát, az NGC 4051 jelű galaxist ajánlja. A 80 millió fényéves távolságban lévő galaxis azért is érdekes, mert április 10-én Vitali Nievski, fehérorosz amatőrcsillagász egy 17,7 magnitúdós szupernóvát fedeztek fel a magjától 25"-re délkeletre.
Korábban már 1983-ban és és 2003-ban is megfigyeltek egy-egy szupernóvát a galaxisban. A 10,5 magnitúdós csillagváros vizuálisan kb. 4×2,5 ívperc kiterjedésű felületét már kis távcsövekkel nézve is egyértelműen uralja a küllő látványa, benne egy fényesebb központi tartománnyal. A küllő végeiből indulnak a ki az ultraibolya fényben fényes, de vizuálisan is látványos spirálkarok, melyek megpillantásához 25 cm körüli átmérő ajánlott. A karok elég szorosan fel vannak tekeredve, ezért fotókon úgy látszik, mintha a küllő végeiből két-két kar indulna ki.

Az SN 2010br felfedezését eredményező felvételen szépen látszanak a küllős spirál összetett szerkezetű karjai. Az alig észrevehető szupernóvát vonalak jelölik (Vitali Nevski)

Változócsillagok rovatunk egy igen érdekes csillagot ajánl nekünk a hajnalban látszó Cygnus csillagképből.  A V409 Cygni a szimbiotikus változócsillagok ritka osztályába tartozik. Ezek az égitestek egy hideg vörös óriás és egy forró fehér törpe kölcsönható rendszere. A legtöbb szimbiotikus rendszer  vörös óriása kis amplitúdóval pulzáló félszabályos változó (l. pl. CH Cyg); a V407 Cygni az amúgy sem túl népes változótípus azon ritka alfajához tartozik, amelyben a vörös óriás egy nagy amplitúdójú mira csillag. A V407 Cyg esetében konkrétan kb. 740-760 napos periódussal pulzál az óriás, ami alatt a rendszer vizuális összfényessége 12,5-13 és 15-16 magnitúdó között változik. Mindeddig két szimbiotikus kitöréséről tudtunk: az 1936-os kitörést C. Hoffmeister fedezte fel 1949-ben (archív fotólemezeken), a második pedig 62 évvel később, 1998-ban történt. Utóbbi alkalommal a maximum 12,0 körül következett be, ami nem jelentett drámai változást a mira típusú komponens alapból látványos pulzációjához képest. Ilyen előélettel igazi meglepetés volt a március 10,797 UT-kor K. Nishiyama (Fukuoka) és F. Kabashima (Saga) japán amatőrcsillagászok által felfedezett fényes kitörés: a 105 mm-es teleobjektívvel készült szűrő nélküli digitális képeken 7,0 körül látszott a csillag, míg vizuális észlelők 2-3 nappal később 8 magnitúdós váratlan vendégként észlelték a V407 Cygnit.  A spektroszkópiai mérések szerint egy klasszikus nóvakitöréssel van dolgunk. Mindez arra utal, hogy az elmúlt évtizedben a szimbiotikus rendszer fehér törpéjének felszínén elegendő anyag gyűlt össze egy nukleáris megszaladáshoz, ami azt is valószínűsíti, hogy a V407 Cygni valójában a visszatérő (rekurrens) nóvák alosztályának is tagja, olyan nevezetes változókkal együtt, mint pl. az RS Oph és a T CrB, mindkettőben vörös óriás másodkomponenssel.  A csillag egzotikussága mindenképpen indokolja a folyamatos nyomon követést, amihez az AAVSO
térképkészítő oldalán gyárthatunk magunknak észlelőtérképet , tetszés szerint.

Még több esemény, előrejelzés: Meteor csillagászati évkönyv 2010

Észlelések beküldése a Meteor rovataihoz: meteor.mcse.hu

Támogassa tagdíjával a Magyar Csillagászati Egyesületet! http://www.mcse.hu/mcse_belepes_info