Égi kalendárium: 2012. június

A bolygók júniusban

Merkúr: A hónap elején már kereshető az esti nyugati ég alján, ekkor fél órával nyugszik a Nap után. Láthatósága folyamatosan javul; június végén már másfél órával nyugszik a Nap után. A fényessége azonban lassan csökken, ami nehezíti a megtalálását.

Vénusz: 1-én még negyven perccel nyugszik a Nap után, kereshető a nyugati látóhatár közelében, 6-án azonban már alsó együttállásban van a Nappal, ekkor átvonul a napkorong előtt. A hónap közepén már újra kereshető, immár napkelte előtt a keleti látóhatár közelében. 27-én hátráló mozgása ismét előretartóba vált, a hó végén már több, mint másfél órával kel a Nap előtt. Fényessége -3,9^m-ról -3,6^m-ra csökken, majd -4,4^m-ra fényesedik vissza. Átmérője 57,1"-ről 57,8"-ra nő, majd 45,4"-re csökken. Fázisa 0,09-ról 0-ra csökken, majd 0,16-ra növekszik.

Mars: Előretartó mozgást végez az Oroszlán, majd a Szűz csillagképben. Éfjél után nyugszik, az éjszaka első felében kereshető a délnyugati égen. Lassan tovább halványodik, fényessége 0,5^m-ról 0,9^m-ra csökken, átmérője 7,8"-ről 6,6"-re zsugorodik.

Jupiter: Előretartó mozgást végez a Bika csillagképben. 10-e után már kereshető napkelte előtt a keleti ég alján, mint feltűnő égitest. Fényessége -2,2^m, átmérője 33".

Szaturnusz: Hátráló, majd 26-tól előretartó mozgást végez a Szűz csillagképben. Az éjszaka első felében látható, éfjél után nyugszik. Fényessége 0,6^m, átmérője 18".

Uránusz: Éjfél után kel, az éjszaka második felében látható a Cet csillagképben.

Neptunusz: Éjfél körül kel, az éjszaka második felében kereshető a Vízöntő csillagképben. 5-én előretartó mozgása hátrálóba vált.

Vénusz átvonulás

Nemcsak június, de az egész 2012-es év legjelentősebb eseménye lesz a Vénusz átvonulása a Nap korongja előtt június 6-án hajnalban. A jelenség észlelésére érdemes alaposan felkészülni, hiszen életünk utolsó Vénusz-átvonulásáról van szó, hiszen a következő hasonló jelenségre egészen 2125. decemberéig kellene várnunk. Az átvonulás biztonságos megfigyeléséhez az ország számos pontján szerveznek amatőrtársaink bemutatókat.

Az átvonulás során nem csak belső bolygótestvérünk éjszakai féltekéjét figyelhetjük meg, hanem a napkorong elől történő kilépéshez közeledő bolygókorong és a napperem között kialakuló, ún. sötét csepp jelenségét, valamint a részben a bolygó légköre által okozott, fénylő Lomonoszov-gyűrűt. Bár a kilépés után még látszólag rendkívül közel lesz a bolygó központi csillagunkhoz, néhány nappal később se feledkezzünk meg róla, a hajnali égen érdemes követni távolodását, miközben mérete fokozatosan csökken, hajszálvékony sarlója pedig hízásnak indul. Annál is inkább figyelemmel kísérnünk, hiszen az átvonulás jelenségétől függetlenül érdekes bolygóról van szó, melyen számos érdekes jelenséget figyelhetünk meg.

Éder Iván felvétele a 2004-es Vénusz-átvonulás alkalmával készült. Figyeljük meg a kilépő Vénusz napkorongon kívül eső részén látható fénylő ívet!

Világító felhők évadja

A tapasztalatok szerint a rövid nyári éjszakákon a leggyakoribbak a sejtelmes éjszakai világító felhők (NLC, noctilucent clouds). A teljes sötétség idején megfigyelhető, halványan derengő felhők általában az északi és déli 50. és 70. szélességi fokok között figyelhetők meg, amikor a Nap már mélyen a horizont alatt tartózkodik. Érdekességük, hogy ezek a legmagasabban elhelyezkedő, megfigyelhető felhők, amelyek 75-85 km magasságban, már a mezoszféra tartományában helyezkednek el, alkotóelemeik pedig parányi, 100 nm-es vagy kisebb jégkristályok, melyeket a horizont alatt elhelyezkedő Nap fénye világít meg. Mivel a Napból érkező ultraibolya sugárzás hatására a vízmolekulák szétesnek, így intenzívebb naptevékenység idején kevesebb jégkristály áll rendelkezésre a felhők létrejöttéhez. Bár idén a naptevékenység már felszálló ágban van a jövő nyáron esedékes maximum irányába, a modellek szerint a maximum viszonylag gyengének ígérkezik, így érdemes a kellemesen meleg, és rövid nyári éjszakákon világító felhők után is vadászni, és sikeres észlelés, fotó elkészítése esetén szakcsoportunknak beküldeni. Megfigyeléseinknek akár tudományos értéke is lehet: egyes modellek szerint ezen ritka felhőfajta megjelenésének gyakorisága valamiféle módon kapcsolatban van a klímaváltozás jelenségével. Az éjszakai világító felhőkkel kapcsolatban Landy-Gyebnár Mónika cikkéből tájékozódhatunk bővebben.

Berkó Ernő felvétele egy látványos világító felhőről

Múzeumok éjszakája

Magyarországon 2003 óta rendezik meg a Múzeumok Éjszakáját Szent Iván éjszakájához kapcsolódóan, amikor a leghosszabb a nappal és legrövidebb az éjszaka. Ezen az éjszakán az érdeklődők számos múzeum és más kulturális intézményt kereshetnek fel szerte az országban, rendezvényeikhez pedig hagyományosan az MCSE is csatlakozik, kihelyezett távcsöves bemutatókkal. Az idén június 16-án megrendezendő eseményen is számos helyszínen várják majd amatőrtársaink a csillagászat iránt érdeklődőket (pontos lista az MCSE honlapján lesz olvasható), illetve természetesen a Polaris Csillagvizsgáló is rendkívüli nyitvatartással várja az érdeklődőket.

Távcsövezők az Aquincumi Múzeumban 2008-ban

Napforduló

A Múzeumok Éjszakája idén alig 4 nappal a nyári napforduló előtt zajlik majd le. Ez az év négy jeles fordulópontjának egyike: ezen a napon emelkedik az északi féltekén nézve a legmagasabbra a Nap, ezen a napon a leghosszabb a nappal és legrövidebb az éjszaka (természetesen a déli féltekén éppen mindez fordítva történik). Ezen naptól kezdve a nappalok rövidülnek, az éjszakák hosszabbodnak, a Nap egyre alacsonyabban húzódó napi pályát fut be. Még éppen elegendő időnk van arra, hogy néhány egyszerű eszközzel elkészítsük saját lyukkameránkkal, amelyet ezen a napon kihelyezve, és hosszú hónapokat exponálva megörökíthetjük a Nap útjának egyre alacsonyabbra húzódását.

Kiss Szabolcs 3 hónapot átölelő felvétele

A rövid éjszakai égbolton pedig továbbra is szépen megfigyelhető a gyönyörű Szaturnusz, távolabbi célpontokra vágyók pedig felkereshetik az Uránusz apró korongját is, melynek érdekessége, hogy ez az első bolygó, amely nem volt ismert ősidők óta egészen 1781-es felfedezéséig. A nyári égbolt ezeken felül számos látványos csillaghalmazt, ködöt is tartogat, érdemes tehát a kellemes időjárást kihasználva felkeresni egy közeli bemutató csillagvizsgálót!