Égi kalendárium: 2014. június

Júniusban köszöntenek be az esztendő legrövidebb éjszakái. Idén a kellemes hőmérséklet mellett két látványos bolygó parádéjában gyönyörködhetünk, de ne feledkezzünk meg saját központi csillagunkról sem!

Bolygók

Merkúr: A hónap első harmadában megfigyelhető az esti nyugati égen. 1-jén még egy és háromnegyed órával nyugszik a Nap után. Láthatósága azonban gyorsan romlik, 10-én már alig háromnegyed órával nyugszik később, mint a Nap. Gyorsan eltűnik az esti szürkületben, 19-én alsó együttállásban van a Nappal. A hónap végén már kereshető napkelte előtt a keleti látóhatár közelében. Láthatósága elég rossz, és csak fél órával kel központi csillagunk előtt.

Vénusz:  A hajnali keleti égbolt ragyogó égiteste. Noha egyre közelebb látszik a Naphoz, láthatósága kissé javul a hónap folyamán, az ekliptika horizonthoz viszonyított hajlásszögének változásával. A hónap elején másfél, a végén két órával kel a Nap előtt. Fényessége -4,0^m-ról -3,9^m-ra, átmérője 13,9″-ről 12,0″-re csökken, fázisa 0,77-ről 0,85-ra nő.

Mars: Előretartó mozgást végez a Szűz csillagképben. Éjfél után nyugszik, az éjszaka első felében látható a délnyugati égen. Tovább halványodik, fényessége -0,5^m-ról 0,0^m-ra csökken, látszó átmérője 11,7″-ről 9,5″-re zsugorodik.

Jupiter: Előretartó mozgást végez az Ikrek csillagképben. Az esti égbolt feltűnő égiteste, késő este nyugszik. Fényessége -1,8^m, átmérője 32″.

Szaturnusz: Folytatja hátráló mozgását a Mérleg csillagképben. Az éjszaka első felében látható, hajnalban nyugszik. Fényessége 0,3^m, átmérője 18″.

Uránusz: Éjfél után kel, az éjszaka második felében látható a Halak csillagképben.

Neptunusz: Éjfél körül kel, az éjszaka második felében kereshető a Vízöntő csillagképben. 10-én előretartó mozgása hátrálóba vált.

Bár a legbelső és legfürgébben mozgó bolygó láthathatósága gyorsan romlik, érdemes a hónap első hetében jó nyugati horizonttal rendelkező észlelőhelyről felkeresni a legbelső bolygót – hiszen megfigyelésére igen ritkán nyílik alkalom, ugyanakkor megfelelő gyakorlattal meglepő részletek is láthatók a planétán.

A Merkúr Cseh Viktor rajzán (2014. május 29, 102/1000 akromatikus refraktor)

Külső bolygószomszédunk megfigyelésére továbbra is kiváló az igazi nyár első hónapja. A magasan járó, szabad szemmel is feltűnően vöröses színű korongja viszonylag alacsony kontrasztú alakzatokat mutat, így mindenképpen ajánlott a bemutatásokon minél tovább szoktatni szemünket a távcsőbe nézve. Észlelésekor gondoljunk arra, hogy ez a Földünkhöz képest fele akkora égitest nem csak a múltbeli fantasztikus regények (és teljesen komoly korabeli elméletek) szerint bővelkedik életben, de felszínén jelen pillanatban is több, emberkéz alkotta eszköz dolgozik, előkészítve a remélhetőlen nem túl távoli emberes Mars-utazásokat.

A Mars bolygó a Polaris Csillagvizsgáló 20 cm-es lencsés távcsövével fotózva (Molnár Péter, 2014. május 23)

Június 13: A Jupiter az NGC 2420 nyílthalmaz közelében

Az NGC 2420 egy sűrű, csillagokban gazdag nyílthalmaz, amelyet ezen az estén megközelít a Jupiter. A jelenség megpillantása nem lesz könnyű, hisz a csillagászati szürkületben, alig 5-7 fok magasan kell megkeresnünk a 8 magnitúdós halmazt, amihez egyetlen segítségünk éppen a Jupiter lesz. A megfigyeléshez jó nyugati horizont és fényszennyezés-mentes, tiszta ég elengedhetetlen fontosságú. Amennyiben ezen feltételek teljesülnek, akár fotózással is megpróbálkozhatunk: a Jupiter (valószínűleg beégő) korongja mellett a halmaz fényes csillagainál is ragyogóbban látszanak majd a Galilei-féle holdak.

Üstökösök

A májusi jelenségnaptárban említett C/2012 X1 (LINEAR) üstökös csökkenő deklinációja és fényessége miatt kikerül a közepes távcsövek hatóköréből, ezzel szemben a C/2014 E2 (Jacques) üstökös tovább fényesedik, miközben látszólag is rohamosan közeledik központi csillagunkhoz, az Ikrek és a Bika csillagképeken keresztül.  Június végén a várakozások szerint feltűnik majd a Napot figyelő SOHO szonda LASCO C3 kameráján is, majd egyre távolodva a Naptól, júliusban válik majd ismét megfigyelhetővé.

A Hattyú legszebb változócsillaga

Bár általában a változócsillagok nem tartoznak a látványos égi jelenségek közé, a Khí Cygni jelű, rendkívül nagy amplitudójú csillag szabad szemmel is láthatóvá válik június végén, július elején bekövetkező maximumakor. Az egyébként akár 14 magnitudó alá is halványodó csillag ilyen mérvű kifényesedése több, mint 10 ezerszeres fényváltozást jelent. A fényváltozás oka az 1686-ban Gottfried Kirch német csillagász által felfedezett csillag esetében (a névadó Mira csillaghoz hasonlóan) az idős vörös óriáscsillag periodikus felfúvódása, majd összehúzódása. A mintegy 3,5 naptömegnyi anyagot tartalmazó Khí Cygni felfúvódása során a Nap átmérőjének több, mint 300-szorosát éri el, így a Nap helyére helyezve majdnem a Mars bolygó pályájáig nyújtózkodna. Érdekes módon fényessége éppen ekkor a legalacsonyabb, azaz június végi maximumakor éppen összehúzódott, de igen fényes állapotában figyelhetjük meg a csillagot.

A Khi Cygni Mira-típusú változócsillag fényváltozása 2 évre visszamenően, magyar amatőrcsillagászok megfigyelései alapján (Forrás: MCSE Változócsillag-szakcsoport)

Az egyszerű látcsővel felkeresett csillagot szemlélve (illetve fényességét megbecsülve, és becsléseinket az MCSE Változócsillag Szakcsoportjához beküldve) gondoljunk arra, hogy saját Napunk jövőjét látjuk. Néhány milliárd év múlva saját csillagunk élete vége felé haladva szintén pulzáló vörös óriáscsillaggá válik majd. A Khí Cygnihez hasonlóan ebben az állapotban végül is külső rétegeit lassan leveti magáról, amelyek folyamatosan táguló burka planetáris ködként öleli majd körbe a valaha energiát termelő csillagmagot, amey fehér törpeként gerjeszti sugárzásra a köd anyagát. Napunk eme késői állapotát is megfigyelhetjük egy közepes méretű amatőrtávcsővel, ehhez elég a szomszédos Lant csillagkép népszerű M57-es jelű Gyűrűs-ködét felkeresni.

Június közepén sötétedés után a keleti látóhatár felé emelkedő Hattyú csillagkép, benne a Khi Cygni változóval. A tájékozódást nagyban megkönnyíti a nyári égbolt legfényesebb csillaga, a Vega.

Nap

Még van azonban néhány milliárd évünk központi csillagunkat stabil, barátságos, az élet számára elengedhetetlen csillagként megfigyelni (természetesen csak megfelelő minőségű, erre a célra kifejlesztett fénycsökkentő eszközzel! A Nap közvetlen távcsöves megfigyelése azonnal vakságot okozhat!). Az éppen zajló, bár igen enyhe naptevékenységi maximim erre jó lehetőséget ad, hiszen ezekben az időszakokban gyakoribbak és jellegzetesen nagyobbak a jól ismert napfoltok, illetve megfelelő speciális szűrőkkel a hurkokként megfigyelhető, hatalmas tömeget képviselő, a mágneses erővonalak mentén mozgó protuberanciák. A Nap ilyetén megfigyelésére kiváló alkalom:

Június 21: napforduló, Nap-észlelők találkozója, Múzeumok Éjszakája

az év leghosszabb napjának és legrövidebb éjszakájának idején, a nyári napforduló napján rendezzük meg a Nap-észlelők találkozóját az Óbudai Polaris Csillagvizsgálóban. A rendezvényen a Nap mefigyelésével, a vonatkozó kutatási eredményekkel foglalkozó előadások mellett természetesen a csillagda megfelelő műszereivel megfigyeléseket is végezhetünk. Naplemente után pedig a Múzeumok Éjszakájához kapcsolódóan hosszabb nyitva tartással várjuk a látogatókat távcsöves bemutatónkon, amelyen a fent felsorolt célpontok mellett távcsővégre kerülnek a nyári égbolt látványos kettőscsillagai, csillaghalmazai is.

Látványos napfoltcsoport Bánfalvy Zoltán felvételén (2014. május 25, 120/1000 akromatikus refraktor)