Égi kalendárium: 2022. január

Az év első, egyben legérdekesebb viselkedésű meteorraja látogat el hozzánk január 3/4-én. Keressük a holdsarlót 4-én este, egyben vessünk egy búcsúpillantást az esti Vénuszra, amely távcsővel nézve hajszálvékony sarlót mutat. Vadásszunk az állatövi fényre, észleljük az RS Cancrit!

Merkúr: A hónap első felében napnyugta után figyelhető meg. 7-én van legnagyobb keleti kitérésben, 19,2°-ra a Naptól. Ekkor másfél órával a Nap után nyugszik, ez évi első kedvező esti megfigyelhetőségét adva. Láthatósága 15-e után gyorsan romlik, majd átkerül a hajnali égre, 31-én már egy órával kel hamarabb, mint a Nap.
Vénusz: A hónap legelején még megfi gyelhető napnyugta után. Láthatósága azonban gyorsan romlik, 8-án alsó együttállásban van a Nappal. 11-én már újra kereshető napkelte előtt a délkeleti ég alján, ekkor majdnem háromnegyed órával kel a Nap előtt. Gyorsan javul a láthatósága, a hónap végén két és negyed órával kel a Nap előtt. Fényessége –4,2m-ról –4,8m-ra nő, átmérője 61˝-ről 62,8˝-re nő, majd 50˝-re csökken, fázisa 0,02-ról 0,003-re csökken, majd 0,14-ra nő.
Mars: Előretartó mozgást végez a Kígyótartó, majd 19-étől a Nyilas csillagképben. Hajnalban kel, napkelte előtt kereshető a délkeleti ég alján. Fényessége 1,5m, átmérője 4,0˝-ről 4,3˝-re nő.
Jupiter: A Vízöntő csillagképben végez előretartó mozgást. Napnyugta után kereshető a délnyugati ég alján mint fényes égitest. Az esti órákban nyugszik. Fényessége –2,1m, átmérője 34˝.
Szaturnusz: Előretartó mozgást végez a Bak csillagképben. 1-én még másfél órával a Nap után nyugszik, a hónap első napjaiban még kereshető a délnyugati ég alján. Ezután elvész az egyre közelebb látszó Nap sugaraiban. Fényessége 0,8m, átmérője 15˝.
Uránusz: Az éjszaka első felében fi gyelhető meg a Kos csillagképben, éjfél után nyugszik. Előbb hátráló, majd 18-ától előretartó mozgást végez.
Neptunusz: Az esti órákban fi gyelhető meg, előretartó mozgást végez a Vízöntő csillagképben. Késő este nyugszik.

Január 4-én az esti szürkületben észlelhetjük a 46 órás holdsarló, a Szaturnusz és a Merkúr háromszögét, kevéssel a látóhatár fölött.

Jönnek a Quadrantidák!

A ma már nem létező Falikvadráns (Quadrans Muralis) csillagkép területén (a mai Ökörhajcsár (Bootes) csillagkép északi részén) levő radiáns irányából érkező meteorraj 2022-es maximuma rendkívül kedvező időpontban, szinte pontosan újholdnál következik be. A december 26. és január 16. között aktív raj szülőégiteste a 2003 EH1 jelű kisbolygó, amely a kutatók szerint a kínai, koreai és japán csillagászok által megfigyelt C/1490 Y1 üstökössel lehetett kapcsolatban a régmúltban. Az alfa UMa-val és az Arcturusszal szinte egyenlő szárú derékszögű háromszöget alkotó radiáns (ez található a háromszög derékszögénél) cirkumpoláris, 2022. január 3-án este 8 óra körül alsó delelésben van, 4-én hajnali 3 órára 60 fok körüli magasságba emelkedik. A mintegy 40 km/s sebességgel érkező rajtagok jellemzően halványabbak (3–6 magnitúdósak), így megfigyelésükhöz sötét égbolt ajánlott. Nyomot nem hagynak, de gyakoriak a viszonylag fényes tűzgömbök.
Az IMO 2022-es meteorraj-kalendáriuma szerint a Quadrantidák maximuma január 3-án 20:40 UT-ra várható, a ZHR előrejelzett értéke 120 körüli, a valóságban a radiáns helyzetét figyelembe véve ennél jóval kevesebb meteor várható, azonban érdekesség, hogy gyakoriak lehetnek a rendkívül hosszú utat befutó rajtagok. A Quadrantidák észlelése mindenkor érdekes feladat Különösen érdekessé és fontossá teszi a raj követését a maximum rendkívül éles volta, ez akár csak néhány órán át tart. Észleljük az év első meteorraját akár egyénileg, akár csoportosan, a hagyományos vizuális módszer mellett fotografikusan, videós és rádiós módszerrel is!

A Quadrantidák 2010-ben (Morvai József montázsa).

Az állatövi fény

Az év első negyedében, napnyugta után, amikor az ekliptika meredek szögben hajlik a látóhatárhoz, nyugati irányban széles, a horizonttól felfelé keskenyedő háromszög alakú területen
sokkal fényesebb az égbolt, mint más irányokban. A fényháromszög csúcsa ilyenkor a Fiastyúk (Plejádok) csillaghalmazig, azaz kb. 40° magasságig is felnyúlik. Ez a kúp alakú, ezüstösen
fénylő sugárzás az állatövi fény. A jelenséget J. D. Cassini és N. Fatio írta le először 1683–86-ban, bár minden bizonnyal már az ókorban és a középkorban is látták napnyugta után, illetve a keleti égen, nem sokkal a hajnali szürkület előtt. Jól észrevehető, hogy a kúp alakú fényjelenség nem minden részében egyforma erős, a látóhatárhoz (és egyben a Naphoz) közelebb eső területe fényesebb. Az is megfigyelhető, hogy amint a Nap mélyebbre száll a horizont alá, vele együtt megy lefelé az állatövi fény is. Ezek a tulajdonságai jól mutatják a jelenség és a központi csillagunk közötti szoros kapcsolatot. A halvány fénylést a Naprendszer síkjában elhelyezkedő igen ritka bolygóközi por okozza, amely visszaveri a Nap fényét (ezt igazolja az állatövi fény színképe is, ami megegyezik a Napéval). A jelenséget tehát úgy lehet elképzelni, mintha a Napnak két oldalán egy-egy fénylő porból álló, hosszúkás szárnya lenne az ekliptika mentén. Ezt természetesen a nappali égen nem láthatjuk, csak azután pillanthatjuk meg, miután központi csillagunk elegendően mélyre süllyedt a horizont alá.

Az állatövi fény 2019. február 27-én este Bárdudvarnok mellől, Kolláth Zoltán felvételén.

Az állatövi fény megfigyelésére az egyenlítő környéke a legalkalmasabb, mert ott az ekliptika horizonttal bezárt szöge egész évben igen nagy, gyakran megközelíti a merőlegest. Hazánkból
nézve a Nap látszó égi pályája 23–71°-os szöget zárhat be a horizonttal, tehát nem mindegy, hogy mikor próbáljuk megfi gyelni a jelenséget. Az észlelésre legkedvezőbb időszak a február–
március (este) és a szeptember–október (hajnal). A régiek hamis hajnalpírnak nevezték ezt a derengést. Észlelésével városi fényektől távol, tiszta, holdtalan éjszakákon érdemes próbálkozni.
Az állatövi fény észlelésekor az észlelő nevén, a megfi gyelés helyén és idején (UT) túl jegyezzük fel a sáv szélességét és hosszát (fokokban), a fényességét (a Tejúthoz viszonyítva), valamint a jelenség csillagképek közötti helyzetét.

Csóvás égi vándorok

Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra, mondhatnánk ezt az üstökösökkel kapcsolatban is. Aki november végén, december elején nem nézte meg a C/2021 A1 (Leonard) üstököst, annak már csak úgy nyílik erre lehetősége, ha még gyorsan a déli féltekére utazik és onnan kíséri figyelemmel a vándort. Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott is hazánk égboltjáról. Ez lehetne az egyik oka, amiért a következőekben ismertetésre kerülő üstökösöket érdemes felkeresni. Soha nem lehet tudni, hogy melyik mit fog produkálni a következő hetekben, napokban, vagy akár órákban is. A mostani ajánlónkban is azokat emeljük ki, amelyeket akár kis, közepes távcsövekkel vizuálisan és/vagy fotografikusan valószínűleg meg lehet figyelni.

19P/Borrelly

A 19P/Borrelly üstököst 1904. december 28-án fedezte fel Nicolas Borrelly (Marseilles, Franciaország) egy a Cet csillagképben végzett üstökösök utáni rutin keresés során. Az északnyugat felé mozgó üstököst 1-2 ívperc átmérőjű égitestként írta le kicsiny, halvány maggal.

A Jupiter-családba tartozó üstökös az elmúlt időszakban sok pályaváltozáson ment keresztül, aminek oka, hogy mind a Földet, de főként a legnagyobb tömegű bolygót a Jupitert több alakalommal is megközelítette. Az ilyen megközelítések okozták, okozzák a perihélium távolságának és keringésidejének változását is. A változó pályaelemek hatással vannak az üstökös „működésére” és fényességének változására is.

Előző perihéliuma idején, 2015-ben az elhelyezkedése miatt a láthatósága rossz volt, így kevés megfigyelés születet róla. Igaz akkor perihélium távolsága még 1,34 CSE volt, de 2019-ben 0,44 CSE távolságra elhaladt a Jupiter mellett, aminek következtében a perihélimtávolsága 1,3 CSE-re csökkent, miközben keringésideje egy kissé megnőtt.

Viszonylag gyakori földközelségei és rövid keringési ideje miatt a 19P/Borrelly az egyik legelső célpontja volt az űrszondás vizsgálatoknak. A Deep Sapce-1 szonda 2001. szeptember 22-én mintegy 2.200 km-re repült el a 8×3,2×3,2km-es forgási ellipszoid alakú üstökös mellett. Ennek eredményeként nem csak az üstökös pontos méretét sikerült meghatározni, hanem az is kiderült, hogy az üstökös felszínének albedója igen kicsi (0,03), ami az egyik legkisebb a Naprendszerben és a felszínét sötét és még sötétebb foltok borítják. Az üstökös megjelenést adó anyagkiáramlások, jetek forrásai különálló lapos területekről származtak.

Ezek az anyagkiáramlások azonban vagy csak űrszondákról, űrtávcsövekkel vagy a legnagyobb földi telepítésű távcsövekkel mutathatók ki. Ennek ellenére az üstökös szép látványt nyújthat az amatőrtávcsövekkel is, bár fényessége visszatérésenként egyre csökkent.

Már az év első napjai is kedvezőek a megfigyelésére, ugyanis napnyugta után a sötétség beálltával delel a jelenleg 10,5 magnitúdós üstökös a Cet csillagképben. Fényessége várhatóan egész hónap során növekedni fog, annak ellenére, hogy a Földtől távolodik, de a Naphoz egyre közelebb kerül, így aktivitása nő.

Január 1-én a Cet csillagkép délnyugati csücskében lehet keresni a HD 1529 katalógusszámú 8 magnitúdós csillag közvetlen közelében. Január 7-én 18 óra után az IC 26 (fényesség: 13,4 magnitúdó; átmérő: 0,5 ívperc) galaxis közelében lesz, majd mielőtt lenyugodna az üstökös körülbelül 13 fok horizont feletti magasságban el is halad a galaxis előtt. Másnap, 8-án az NGC 154 (fényesség: 14,0 magnitúdó; átmérő: 1,1×0,9 ívperc) galaxistól 11 ívpercre lehet megtalálni az üstököst. Mivel a Cet csillagkép galaxisokban gazdag vidék, ezért szinte naponta halad el többnyire halványabb galaxisok, galaxis csoportok mellett. Január 12-én például az NGC 217 (fényesség: 12,4 magnitúdó; átmérő: 2,7×0,6 ívperc) és az Abel 85 galaxis csoport fogja közre az üstököst. Sajnos, míg a 19P/Borrelly valószínűleg kis és közepes távcsövekkel is megfigyelhető, addig ezek a galaxisok már nagyobb műszert, vagy fotografikus észlelést kívánnak.

Az üstökös tovább folytatja útját északkelet felé a Cet csillagképben, továbbra is halvány galaxisokkal teleszórt vidéken. A hónap közepe után egy nappal, január 16-án az NGC 274-275 galaxis párostól (fényesség: 11,8 magnitúdó és 12,5 magnitúdó; átmérő: 1,4×1,2 ívperc és 1,5×1,2 ívperc) 12 ívpercre halad el majdnem telibe találva az NGC 273 (fényesség: 12,9 magnitúdó; átmérő: 2,1×0,6 ívperc) galaxist. Sajnos ez együttállás majdnem telehold idejére esik. Kedvezőbbek lesznek január 26-án a megfigyelési körülmények, amikor az üstökös az NGC 428 (fényesség: 11,5 magnitúdó; átmérő: 4,0×2,9 ívperc) galaxis és az Abell 168 galaxis csoport között halad el. Az üstökös egy nappal a napközelpontja előtt az NGC 520 (fényesség: 11,4 magnitúdó; átmérő: 3,4×1,7 ívperc) ütköző galaxis mellett kereshető fel.

A 19P/Borrelly égi útja 2022.01.01-31 között, kiemelve a 2022.01.15-i helyzete. A térkép az ingyenesen letölthető Stellarium 0.20.4 verziószámú planetárium szoftverrel készült.

2021.12.17. 17:17-18:14 (UT), 150/1200 Refraktor + ASI 178MM; Gain 100; 28×120 s, Bánfalvy Zoltán

104P/Kowal

Január 27-én lesz 42 éve, hogy Charles T. Kowal (Palomar Observatory, California, USA) felfedezte a már csak 104P/Kowal néven ismert üstököst. A felfedezésekor 17 magnitúdósnak mérték az üstökös fényességét. Akkor kevés megfigyelés miatt a keringésidejét még elég bizonytalanul adták meg. A legjobb számítások 7,05 évet adtak, amit hamarosan az újabb adatok alapján módosítottak 6,51 évre. Az üstökös 1997/98-as visszatérésekor a pontosabb és több pozíció adat alapján a pályáját újraszámolták és azt találták, hogy a 104P/Kowal a keringései során többször is közel került a Jupiterhez és annak gravitációs hatására a perihéliumtávolsága a felfedezéskori 1,5 CSE-ről fokozatosan 1,07 CSE-re csökkent, amivel együtt az eredetileg számolt keringésidő is 5,74 évre változott. Annak is köszönhetően, hogy az üstökös szinte keringésről keringésre egyre közelebb kerül a Naphoz, aktivitása is egyre fokozódik. Többször megfigyelték már nem várt felfényesedését. A legutolsó ilyenről a nemzetközi megfigyelők 2021.12.25-én adtak hírt. Az üstökös összfényessége akkor 12 magnitúdót emelkedett és továbbra is a Nap felé halad, hogy perihéliumközelségét 2022.01.11-én érje el.

A hónap során szintén napnyugta után a nyugati horizont felett és az éjszaka első felében nem messze a 19P/Borrelly üstököstől kereshető fel a 104P/Kowal üstökös. Január elején a Halak (Pisces) csillagkép legdélebbi részén lehet keresni a 12 magnitúdós kompakt égitestet. Innen mozog az üstökös keleti irányba a Cet csillagkép északi részén, még a hónap végére megközelíti a Cet fejét. Közben napközelpontján is áthalad, így január közepéig fényessége várhatóan nőni fog, az előrejelzések szerint csak pár tized magnitúdót, amit a hónap végéig meg is tart, mert bár már távolodik majd a Naptól, de a Földhöz még közeledni fog 0,64 CSE-re megközelítve azt.

A korábbi megfigyelések alapján jellemzője a kicsi kóma és a csillagszerű fényes mag. Éppen ezért a kisméretű, de fényes galaxisokkal keverhető össze. Pont három ilyen, szinte egyenlő oldalú háromszöget alkotó galaxis az NGC 245 (fényesség: 12,3 magnitúdó; átmérő: 1,3 x 1,1 ívperc), az NGC 259 (fényesség: 12,8 magnitúdó; átmérő: 2,9 x 0,6 ívperc) és az NGC 271 (fényesség: 12,0 magnitúdó; átmérő: 2,2 x 1,7 ívperc) között fog elhaladni 2021.01.11-12-én. Majd egy nappal később 13-án napnyugta után majdnem „eltalálja” az NGC 307 (fényesség: 12,8 magnitúdó; átmérő: 1,6 x 0,7 ívperc) galaxist, ami az Abel 119 galaxicsoport közelében található. Január 17-én az NGC 429 (fényesség: 13,4 magnitúdó; átmérő: 1,4 x 0,3 ívperc) és az NGC 430 (fényesség: 12,5 magnitúdó; átmérő: 1,3 x 1,1 ívperc) galaxisoktól délre, de az NGC 450 (fényesség: 11,8 magnitúdó; átmérő: 3,0 x 2,4 ívperc) és a 38 Cet csillagtól (5,7 magnitúdó) északra fog elhaladni. Mégis megtalálni a legkönnyebb és legnehezebb január 27-én lesz, mert alig 8 ívpercre halad majd el a Halak (Pisces) csillagkép legfényesebb (4,1 magnitúdó) csillaga az Al Rescha mellett.

A 104P/Kowal égi útja 2022.01.01-31 között, kiemelve a 2022.01.15-i helyzete. A térkép az ingyenesen letölthető Stellarium 0.20.4 verziószámú planetárium szoftverrel készült.

2021.12.21. 16:15-16:45 (UT), 150/1200 Refraktor + ASI 178MM; Gain 100; 28×120 s, Bánfalvy Zoltán.

4P/Faye

A 4P/Faye üstökös három hónappal 2021.09.09-én bekövetkezett napközelpontja után távolodik a Naptól és a Földtől is. A rövid keringésidejű üstökös „hozza” a tőle elvárható fényességváltozást, ami most várhatóan 1 magnitúdós csökkenést jelent a jelenlegi 11,5 magnitúdóról 12,5 magnitúdóra. Emiatt felkeresésével vizuálisan már csak közepes, vagy nagyobb távcsövekkel érdemes megpróbálkozni, míg fotografikus módon még elérhető marad a közepes távcsövek számára. Sajnos mivel öreg üstökösről beszélünk, ezért megjelenése elég kompakt, inkább csillagszerű, vagy kis korongszerű, enyhe diffúz kómával. Fotografikusan talán még megörökíthető halvány csóvája is.

Decemberhez hasonlóan januárban is napnyugta után emelkedik a keleti horizont fölé az Egyszarvú (Monoceros) csillagképben, annak is az északi részén. Itt mozog lassan északnyugati irányba és egész éjszaka megfigyelhető lesz.

A 4P/Faye 2022.01.01-én halad el a kis méretű NGC 2254 (fényesség: 9,1 magnitúdó; átmérő: 6 ívperc) nyílthalmaz és az annál nagyobb, de halvány HII régiójú IC 448 (átmérő: 15 x 10 ívperc) között. Előbbit 0,5 fokra megközelítve, míg utóbbi előtt pont elhaladva.

A 4P/Faye égi útja 2022.01.01-31 között, kiemelve a 2022.01.15-i helyzete. A térkép az ingyenesen letölthető Stellarium 0.20.4 verziószámú planetárium szoftverrel készült.

2021.12.17. 23:12-00:12 (UT), 150/1200 Refraktor + ASI 178MM; Gain 100; 30×120 s, Bánfalvy Zoltán.

C/2019 L3 (ATLAS)

A 2022.01.09-én napközelpontba érő C/2019 L3 (ATLAS) üstökös egész éjjel megfigyelhető az Ikrek (Gemini) csillagképben, ahogy lassan mozog délnyugati irányban annak csillagai között. Az üstökös fényességében az előrejelzések szerint nem várható nagy változás, megtartja 9,5 magnitúdós értékét, így kisebb távcsövekkel vizuálisan is megfigyelhető. Igaz ebben az esetben ne várjuk azt, hogy a fotókon látható és ott sem túl jelentős csóvát megpillantjuk. Nem is kell ezen csodálkozni, mert az üstökös, amikor legközelebb lesz a naphoz, akkor is 3,55 CSE-re lesz tőle, így már az is szép, hogy ebben a távolságban ilyen aktivitást mutat. A 2022.01.09-én bekövetkező perihéliuma után is még tavasz végéig megfigyelhető lesz és reményeink szerint Nappal történő együttállása után még ősszel is.

Mint említettük az Ikrek (Gemini) csillagképben a Tejút csillagaitól övezett területen halad keresztül, így igen szép látvány lehet az égi háttér előtt. Január utolsó napjaiban (28-31) közelíti meg az NGC 2266 (fényesség: 9,5 magnitúdó; átmérő: 5 ívperc) jelű nyílthalmazt, 31-én 20 ívpercre elhaladva mellette.

A C/2019 L3 (ATLAS) égi útja 2022.01.01-31 között, kiemelve a 2022.01.15-i helyzete. A térkép az ingyenesen letölthető Stellarium 0.20.4 verziószámú planetárium szoftverrel készült.

2021.12.08. 00:55-01:15. 220/1200 Newton; nagyítás: 133x, Kárpáti Ádám rajza.

2021.12.26. 22:30-23:00 (UT), 72/420 Refraktor + Canon 77D; ISO 800; 13 x 90 s, Dr. Elek Tamás.

67P/Churyumov-Gerasimenko

Napnyugtakor az égbolt átellenes pontján kel a Rák (Cancer) csillagképben a 67P/Churyumov-Gerasimenko üstökös, ami 2021.11.02-án haladt át napközelpontján, azóta távolodik központi égitestünktől. Ugyanakkor a Földtől is távolodik a rövid keringésidejű öreg kométa, így a jelenlegi 9,5 magnitúdós fényessége várhatóan 11 magnitúdóig fog csökkenni. Ennek ellenére vizuálisan inkább közepes, fotografikusan akár kisebb távcsövekkel is meg lehet figyelni a csóvás vándort. Utóbbi, a csóva megfigyelésére közepes, vagy nagyobb távcsövekkel akár vizuálisan is lehetőség van sötét éggel rendelkező megfigyelő helyről.

A hónap során a Rák (Cancer) csillagkép északi részén mozog lassan nyugati irányba. Megtalálására a gyakorlatlan szemnek január 14-én nyílhatna a legjobb lehetősége, mivel ekkor az üstökös 26 ívpercre megközelíti az ι Cnc (Zubanah) kettős csillagot (távolságuk: 31,3 ívmásodperc, fényesség A: 4,13 magnitúdó; fényesség B: 5,99 magnitúdó). Azért csak nyílna, mivel a növekvő Hold ezekben a napokban közel lesz és egészen zavaró tud lenni. Sokkal jobb lesz a helyzet január 22-28 között, amikor az üstökös északra halad el az NGC 2619 (fényesség: 12,4 magnitúdó; átmérő: 1,8 x 1,1 ívperc) és az NGC 2608 (fényesség: 12,3 magnitúdó; átmérő: 1,9 x 1,2 ívperc) galaxisoktól.

A 67P/Churyumov-Gerasimenko égi útja 2022.01.01-31 között, kiemelve a 2022.01.15-i helyzete.. A térkép az ingyenesen letölthető Stellarium 0.20.4 verziószámú planetárium szoftverrel készült.

2021.12.03. 23:35 (UT). 200/1200 Newton; nagyítás 48x. Fröhlich Viktória rajza.

2021.12.18. 01:20-02:20 (UT), 150/1200 Refraktor + ASI 178MM; Gain 100; 30 x 120 s, Bánfalvy Zoltán.

C/2017 K2 (PANSTARRS)

A C/2017 K2 (PANSTARRS) tovább közeledik a Naphoz központi csillagunkhoz miközben a közte és a Föld közti távolság is jelentősen csökken ezért jelenlegi 12,6 magnitúdós fényessége várhatóan 0,5 magnitúdót fog növekedni. Megjelenésében valószínűleg továbbra is a bolyhos kompaktság lesz a jellemző. Vizuális megfigyelésére legalább közepes méretű távcsövet javaslunk, míg fotografikus megörökítésével már kisebb műszerrel is megkísérelhető

Felkeresésével ebben a hónapban napkelte előtt kell próbálkozni. A hónap elején még csak 3 órával, a január végén már 4,5 órával kel a Nap előtt. A hónap során lassan mozog keleti irányba a Kígyótartó (Ophiuchus) csillagkép északi részén.

A C2017 K2 (PANSTARRS) égi útja 2021.12.01-31 között, kiemelve a 2012.12.15-i helyzete. A térkép az ingyenesen letölthető Stellarium 0.20.4 verziószámú planetárium szoftverrel készült.

2021.12.17. 16:12-16:32 (UT), 150/1200 Refraktor + ASI 178MM; Gain 100; 10 x 120 s, Bánfalvy Zoltán.

Aki a teljes lista iránt érdeklődik, amit egy maximum 200/800-as Newton távcsővel fotografikusan érdemes lehet megkeresni, azok forduljanak a rovatvezetőhöz az ustokoseszleles@gmail.com e-mail címen, vagy jelentkezzenek a Facebook Üstökös (Üstökös | Facebook ) csoportba, ahol a teljes lista elérhető. Természetesen az ott feltüntetett objektumok megkeresését kisebb távcsövekkel is eredményesen meg lehet próbálni.

RS Cancri

Az északi égbolt egyik legfényesebb félszabályos változója, mégis kevéssé észleljük, mi az? Az RS Cancri! Fényes csillagokban szegény égterületen, afféle senki földjén található a Cancer (Rák) és a Lynx (Hiúz) határán. Meglehet, épp ez az oka elhanyagoltságának. A nem túl fényes, de jellegzetes Rák csillagkép északi végein található RS Cancritól nem messze kezdődik a mesterségesen kreált Hiúz csillagkép, amely Heveliustól kapta a nevét 1687-ben, az indoklás szerint azért, mert hiúz élességű szemre van szükség ahhoz, hogy csillagokat lássunk ezen az égterületen.
Az RS Cancri fényváltozása 5,4 és 7,0 magnitúdó között zajlik, amit a Változócsillag Szakcsoport archívumában található észlelések is megerősítenek (1951 óta vannak róla észleléseink!). Katalógus szerinti periódusa 242,2 nap, típusa SRb, színképtípusa M6S. Egyike az igen vörös színű változóknak, ezért észleléskor lehetőleg rövid pillantást vessünk a változóra és összehasonlítóira, melyek meglehetősen nagy égterületen találhatók, ezért a lehető legkisebb nagyítású és legnagyobb látómezejű binokulárral észleljünk.
Az AAVSO-térképen feltüntetett két legfényesebb csillag a 3,8 magnitúdós 38 Lyncis és 3,1 magnitúdós alfa Lyncis.

(Kaposvári Z., Mpt, Nmá, Mzs)