Észleljük át magunkat 2022-be!
Szentendre
Csak úgy binoklisan Szilveszter este… Kristálytiszta az idő Szentendrén és meleg van, +7°C. 16:02-kor nyugszik a Nap, abban a pillanatban a Vénusz sarlója (2,4%-os fázisban) pompás látvány a 10×56-os Delta Titanium binokulárban az égen, 10 fokkal a horizont felett. Hát persze, hiszen a látszó mérete 60,5″, több, mint 1 ívperc! Nálam hagyomány a Ceres szilveszteri észlelése a felfedező, Piazzi és mindazok tiszteletére, akik olyan lehetetlen időpontokban is észlelnek, mint a Szilveszter este. Ráadásul Piazzi századfordulós napon is így tett (A Cerest 1801. január 1-én fedezte fel.)! 17:30-kor felkeresem a Cerest a Bikában. Simán látszik a binokulárban a maga 7,7 magnitúdós fényével, a határ 8 körül van. Végre, sok év alkalmatlan időjárása után ma, most sikerült!
Tiszta eget a továbbiakban is!
MCSE Csillagtanya
Színpompás naplemente a Csillagtanyán.
Célpont a Vénusz! Célpont a Merkúr!
Célpont a…. (fotó: Sul)
Szombathely
A ’21-es év utolsó éjszakáján rövid ideig tartó felhőátvonulásoktól eltekintve végre tiszta volt az ég Szombathely fölött. A választásom teleobjektívvel is elérhető üstökösökre esett. A 9 magnitúdó körüli Borrelly-üstökös a Cet csillagképben járt. Az esti égen, viszonylag alacsonyan, műholdakat és szilveszteri tűzijátékokat “megkerülve” sikerült elcsípni. A képmező legfényesebb csillaga az AE Ceti (A fotón az AC Ceti is azonosítható), a kométa foltja közvetlenül egy halvány csillag szomszédságában látható a látómező közepén. A felvétel 17:33 UT-kor készült 135 mm-es fókusszal, 40 sec expozíciós idővel, 6400-as érzékenységnél.
A 19P/Borrelly-üstökös Szauer Ágoston felvételén.
A C/2019 L3 (ATLAS)-üstökös Szauer Ágoston felvételén.
Az új esztendő első felvétele világidőben 9 perccel éjfél után készült a 10 magnitúdós C/2019 L3 (ATLAS) üstökösről. Az égi vándor a Castor és a théta Gem között félúton volt megfigyelhető. Szintén 135 mm-es fókusszal, 40 másodpercet exponálva sikerült megörökíteni diffúz foltként.
Szauer Guszti
Bucsu
A 16:13-kori napnyugta és a 16:49-es polgári szürkület vége után is maradt a felhőtlen ég. Így 17 órakor kocsiba ültem és felhajtottam Bucsu délkeleti dombvonulatára, a Nyestei úti népszerű
észlelőhelyre. 17:07-kor fenn egy teljesen felhőtlen, alul is tiszta ég és teljes körpanoráma fogadott. Szélcsend volt és 8 fok C. Még világosan vöröslött a nyugati-délnyugati égbolt. Csak a Vénusz és a Jupiter látszott és a Vega.
A kiruccanásom célja az R Scuti változócsillag megfigyelése volt. Ez az RV Tauri típusba sorolt érdekes és fényes változó 5-6 magnitúdó közötti volt, amikor decemberben utoljára látták az esti égen. A hazai változósok a napokban a mira-levelezőlistán felvetették, hogy mi az esti láthatóságának a végső napja (és mi a hajnali megjelenésének első napja). Mivel most az ég igencsak jó volt, a nyugati horizont alsó sávja is tiszta volt: gondoltam utánajárok, hogy látható vagy sem Szilveszter napjának
estéjén.
17:10-kor teljessé vált a Nagy Nyári Háromszög: a Vega, a Deneb és az Altair. Az Altair még jó 20 fok magasan volt, így bizakodtam az Aquila csillagképben. Csak arrafelé még nem volt sötét az ég.
17:12-kor a Szaturnuszt is megláttam szabad szemmel. A Vénusz és a Jupiter között volt. A Merkúrt nem láttam. No, akkor bolygózzunk! Fogtam a 20×80 mm-es binokulárt és a kocsi tetejéhez támasztva mentem sorba. A Vénusz jó nagy méretű és keskeny sarlónak látszó volt a 20-szoros nagyítással. Vízszintesen balra húztam a kukkert: bejött egy fényes, sárgás csillag, de nem csillagszerű, hanem pici korong: ez a Merkúr. Csak távcsöves volt, szabad szemmel még nem látszott a narancsos-vöröses alkonypír alján. A Szaturnusz elnyúlt korongnak tűnt. A Jupiter nagy és lapult korongja mellett négy pici fénypont volt: balra egy, jobbra három.
17:15-től újra próbálkoztam az Aquila és Scutum csillaképek területén. Az Altairtól jobbra pásztáztam a távcsővel. Annyira elkalandoztam, hogy egyszercsak bejött egy csillagcsoport: a Vállfa (Collinder 399 a Vul-ban). Ott már sötét volt az ég és szépen sorakoztak egyenesen az egyes csillagok és a kampó is. 17:17-től megjelent alul balra egy 5 magnitúdós csillag és áthúzott a 3 fokos látómezőn, a Vállfa-halmaztól jobbra és haladt fel jobbra. Majd jött egy második. Aztán a harmadik. Jajj! Ez a műholdcsorda! Finomabban szólva: műholdsereg. Számoltam: a negyedik, az ötödik, a hatodik, a hetedik, … Mindig ugyanott jelentek meg, amikor 3-4 fokot megtettek az égen, jött a következő, aztán az azt követő. Még szabad szemmel is észrevehetőek voltak 3-4 magnitúdós fénnyel, de csak 1-2 fokot mentek így. Utána nagyon halványak lettek, de a jó égnek köszönhetően 5 magnitúdós fényfüzérként haladtak a Sarkcsillag alá, nyugatról keletre. A nyolcadik, a kilencedik, a tízedik, a tizenegyedik, a tizenkettedik, … Itt untam rájuk, nem vártam meg mind a 60-at. Nem ezért jöttem. A közjáték alatt sokat sötétedett az ég. Már a Tejút is látszott. Az Aguila alatt is jobb lett, de hiába tekeregtem erre-arra, az R Sct környéke nem jött be. 17:22-kor észrevettem puszta szemmel a Merkúrt. A Vénusz már csak fél fokra volt a horizont felett, és attól balra 5-6 fokkal ott volt a Merkúr. Halványabban, de láthatóan. Így ezekben a percekben 4 bolygó is látszott: Vénusz, Merkúr, Szaturnusz, Jupiter. 17:25-kor az alsó kettő (a két belső) bolygó lenyugodott,
Vissza az Aquilába! Az Altairtól követve a Sas csillagkép csillagait mentem lefelé és jobbra, aztán lefelé és balra. Sajnos nem néztem meg előre, hogy az Altairtól milyen irányban nyugszik a Scutum. Ide-oda húztam a távcsövet, érezve, hogy pár percem lehet már csak vissza. Így is lett: 17:35-kor megtaláltam az R Scuti területét. Sokan észlelik rendszeresen az R Sct változót. Egy nagyon szép csillagívben található. Szemmel nem, de a legkisebb látcsövekben is előjön egy korona alakú csillagfüzér. Ennek balra eső első négy tagja még az Aquila csillagképben van (például lambda Aql = 3,4 m, 12 Aql = 4,0 m), aztán a többi a Scutum csillagképben (éta Sct = 4,8 m, béta Sct = 4,2 m, köztük az R Sct csillagnégyese: 6,0 és 6,5 és 7,1 és R, díszítve az M11 nyílthalmazzal). Ez a változóészlelők számára nagyon ismerős: amikor déli irányban félmagasan látszik. Ám most ez a terület jócskán dőlten van, habár ott látható. De csak a bal, azaz a felső rész. Éppen az, ami még az Aquila. És már horizont alatti rész, ami a Scutum, és így az R Sct is. Most, amikor már a lenyugvása megtörtént láttam, hogy az R Sct éppen az Altair alatt volt "függőlegesen". Ha ezt előre megnézem, akkor nem keresgélek ennyit és 5-10 perccel korábban megpillanthattam volna. Ma este erről lemaradtam!
17:40-17:47-ig gyönyörködtem az égben. Keleten már az Orion és a Gemini is felkelt. A Tejút erősen látszott a nyugati horizontra merőlegesen a Cassiopeia, a Cepheus, a Cygnus, a Aqulia
csillagképekben. Az ég mindenhol sötét volt. Az jutott eszembe, hogy vajon az állatövi fénnyel mi a helyzet? Hátha! 17:48-tól csak bizonytalanul, aztán 17:50-17:55-től egyre bizonyosabban láttam, hogy a Szaturnusz – Jupiter vonaltól balra is és jobbra is sötétebb az ég. Viszont a két bolygó környékén van valami fénylés. Ez bizony a zodiákus- vagy állatövi fény! A horizont felett jelenik meg. A Szaturnusz magasságában 8-10 fok széles a fény. A tengelye a Szaturnusztól 1-2 fokkal jobbra van, de a bolygó a fényében van. A Jupiter magasságában 4-5 fok széles, a tengelye a Jupitertől jobbra esik és a Jupiter az állatövi fény bal szélén van. Innentől keskenyebben, 2-3 fokos sávként megy tovább, de jóval gyengébben. Az éta-zéta-gamma Aqr alatt halad. A Piscesben végződik, a nyugati Hal csillagkörének 5 vagy 6 csillaga alatt. Azt hittem ilyenkor az ekliptika még kissé hajlik a horizonthoz képest, és majd csak a tavaszi hónapokban válik meredekebbé. Nem. A mai december 31-i estén már 35-40 fokos a dőlése, azaz annyira meredek, hogy ki tud emelkedni a láthatóságáig. 18:05-ig nézegettem a fényt. Itt-ott távoli tűzijátékok kis fényei és zajai színesítették a 2021-es év utolsó estéjét.
Budakeszi
Napnyugta után kb. 30-40 perccel tűnt fel szabadszemmel az egyre alacsonyabban levő Vénusz. A tetőtérből 15x70B-vel szépen látszott keskeny sarlója. 16:50 körül (15:50UT) már simán látszott tőle keletre a Merkúr is. Pár peccel később szabad szemmel is sikerült meglátnom a Merkúrt. 15:55 UT és 16:16 UT között többször is próbáltam keresni az elvileg 1-1,5 fok magasan található C/2021 A1 (Leonard) üstököst, hátha a látóhatár közelében sikerül még lencsevégre kapnom, sikertelenül. Noha a kb. 4,1 magnis omega Cap és fi Cap simán látszott 3-4 fokkal a láthatár felett, a horizonthoz jóval közelebb levő üstökös fényét már teljesen kioltotta az egyre sűrűbb légkör. Azt hiszem, 1-2 Starlink műhold is látszott a tökös környékén, de inkább alacsonyan látszó repülőgépek zavartak be jobban. A KSZ által említett műholdcsordát nem láttam, bár nem is nagyon kerestem.
A R Sct környékét sajnos takarták a fák, a maximum környékén látszó (kb. 7,5 magnis) AC Her-t viszont sikerült még megnéznem.
Közel másfél órával később sorra került a már közel 8 magninál járó Mira Ceti is, majd a szokásos CH Cyg, XX Cam, AG Peg, AB Aur is. A CH Cygnit most ismét fényesnek láttam, 7,5 magni közelében.
Megnéztem a maximum közelében járó UV Aur-t is, amely egy kicsivel volt talán fényesebb 8 magninál. Mivel még október-novemberi észleléseim során volt némi gondom a 96-os öh-val, még a délután során átnéztem az UV Aur öh-sorozatát, és kiderült, hogy a 96-os öh túlságosan kék, ez okozta a gondot. Ezért egy másik, távolabbi (75-ös) öh-val együtt kiiktattuk a VSD-ből, viszont pár új összehasonlítót hozzáadtunk az UV Aur öh-sorozatához.
A javított 4 fok LM-jű AAVSO-térkép itt található: https://app.aavso.org/vsp/char
2 fokos LM-jű (“C” térkép) pedig itt: https://app.aavso.org/vsp/char
* * *
Késő este befelhősödött, ezért néhány tervezett célpontra nem tudtam sort keríteni, viszont hajnalban sikerült lencsevégre kapni az épp kitörésben levő, kb. 9,5 magnis U Gem-et is. Az R Leo is halványabb már 9 magninál. A T CrB ma sem tört ki.
Fidusz
Csabdi
2021 számomra (csillagászati szempontból) teljesen a változók világában telt. Az őszi “hajtás” után (91 napból 67-en tudtam észlelni) bevallom, picit örültem is a decemberi borultabb időjárásnak, mert végre kicsit tudtam pihenni. Mikulás napján még két csillagra futotta binoklival, utána hosszabb szünet következett nekem (bár rendes derült éjszaka is ritkaságszámba ment). Nagy örömmel láttam viszont az előrejelzésben, hogy Szilveszter estére többnyire derültet jósolnak, biztató volt a műholdkép is, így nagy lelkesedéssel pakoltam ki aznap a kertbe a felszerelést. Fidusz pont két nappal előtte jelezte, hogy az Ikrekben találtak egy törpe nóva jelöltet (TCP J07094936+1412280 – mint kiderült UGWZ típusú), így gyorsan nyomtattam is hozzá keresőtérképet, bár szegény mappám már így is a kapacitása határán jár. Ennyi idő után annyival könnyebb nekiállni az észlelésnek, hogy nem nagyon kell tervezgetni hogy mit lehet nézni, mit nem (a felesleges túlészlelés elkerülése végett), egyszerűen távcsővégre kerülhet akármit, ami jól esik. Este hat óra előtt picivel tudtam kimenni, visszaszoktatás jelleggel a kedvencekkel kezdtem. Azért egészen meglepett, hogy jó 3 hét kihagyás után mennyire ki tud esni a gyakorlatból az ember. Mondjuk a legnagyobb ellenség nem is ez volt, hanem a pára: nagyon kellemes meleg idő volt (9 fok volt mikor kezdtem), de nagyon nedves volt minden, a tubus már az elején úszott a párban. Pár csillag után a keresőt már kezelésbe kellett venni, de 4-5 változó után már a segédtükör is segítségre szorult. Annyi előnye van ennek az időjárásnak, hogy nem kell kézben tartani a térképeket: szimplán oda lehet nyomni a tubushoz és odatapadnak, bár másnap így szárítgatni kell őket. Alig jó fél óra után a GK Per zárta az első etapot (továbbra sem produkál semmi különöset), be kellett mennem sütni. Jó negyven perccel később folytattam az SS Aur-al (nagyon fényes volt), de nem sok időt hagyott a természet: 8 előtt egy negyed órával a felszálló ágán járó WY Cas-nál, az észeknyugat felől betóduló felhőzet kényszerpihenőre ítélt. Ez tartott 4 órán keresztül, de szerencsére éjfél előtt picivel megint kitisztult az ég. Ekkorra még mindig szokatlanul meleg volt kint, 5 fok felett jártunk, így fagyoskodás nélkül lehetett folytatni a becsléseket. Számomra az óév utolsó észlelésének alanya a dinamikusan fényesedő U Cas lett, majd a koccintások után 2022-t az előbb említett, Geminiben talált törpe nóvával indítottam el. Ezt követte még pár változó a környékén, aztán visszamentem megint kicsit a Cassiopeiaban lévő kedvenceimhez, majd miután már UT-ban is 2022-re váltottunk, következett még kettő az UMa-ban. Ekkorra a folyamatos pára elleni küzdelem ellenére már egész vastag réteg kezdte a főtükröt is ellepni, így számomra ezzel zárult a szilveszteri észlelés. Bár idegennek hatott ez a meleg, mégis, így egy nagyon kellemes, nyugodt estét tudhatok magam mögött, csak remélni merem hogy sok hasonlóra lesz lehetőségünk az új évben is.
Észlelés párás időben. “Annyi előnye van ennek az időjárásnak, hogy nem kell kézben tartani a térképeket: szimplán oda lehet nyomni a tubushoz és odatapadnak, bár másnap így szárítgatni kell őket.” Íme az egyik, távcsövet megjárt térkép.
Eigner Balázs
Sükösd- Szántópuszta
Az óesztendő utolsó napja tavaszias időjárással ajándékozta meg a Dél-Alföldön élőket. A napközben tapasztalható felhőtlen égbolthoz kiváló átlátszóság társult, így estére észlelést terveztem. Napnyugta után petárdák durrogása és tűzijátékok jelezték a fokozódó hangulatot, ezért a Tele Vue 60/360-as refraktorom okulárok, szűrők, és egy fotóállvány társaságában az autó hátsó ülésére került. Lakott területen kívüli nyugalmas helyre, a Sükösd, Dusnok és Nemesnádudvar települések közötti térségbe települtem ki. Erre az estére az Orion-Eridanus szuperbuborék Bika csillagképben levő darabját (Sharpless 245) terveztem rajzban megörökíteni, illetve célpontjaim között szerepelt még a Rigel közelében található reflexiós ködösség (IC 2118) rajzolása is.
20:00 körül értem ki a helyszínre, gyors kipakolást követően a Sharpless 245 helyét a szomszédságában világító ν Tau (38 Tau) csillagnak köszönhetően hamar sikerült megtalálni. Végigpróbálva a nálam levő szűrőket (H-Beta, OIII, UHC) szomorúan állapítottam meg, hogy a ködösség bizony extrém halvány. Hiába a fölém boruló csillagkupola, ezt a célpontot kristálytiszta hegyvidéki égboltnál kellene megfigyelni. UHC szűrő használatával sikerült mindössze egy kevéske roppant halvány foszlányt megpillantanom belőle, és ez a tény picit kedvemet szegte.
Észlelőhelyemről mindegyik égtáj felé messzire elláttam, így a megfigyelés közben tapasztalhattam a környező települések ünnepi hangulatának jeleit: petárdák durrogása, tűzijátékok villanása tette mozgalmassá az éjszakát, pedig még csak 20:30 körül járt az idő. A pirotechnikai eszközök használatában a dusnokiak voltak a legaktívabbak, míg a nemesnádudvariak a leginkább visszafogottak.
Közben egyre növekvő nyugtalansággal töltött el, hogy észak felől felhősödni kezdett az égbolt. Ilyen körülmények között fogtam neki az IC 2118 észlelésének. A közeli Rigel segítségével gyorsan elcsíptem a ködösséget. A távcsőbe pillantva legalább 2-3 fok hosszú igen diffúz, finom derengés, melyben néhol gyenge sűrűsödések voltak sejthetők.
Ez az este egy felejthetetlen élménnyel is megajándékozott, ugyanis a Jupiter nyugvását puszta szemmel szó szerint a horizontig sikerült követnem, igaz, a végén azért már egyre nehezebben látszott a bolygó.
Kevéssel 21:00 előtt a fölénk húzódó szakadozott felhőzet, és a foltokban megjelenő köd jelezte: ideje hazaindulnom Sükösdre.
Derült éjszakákban gazdag új esztendőt kívánok minden amatőrcsillagász társamnak!
Kernya János Gábor
Szolnok
Balatonakarattya
Az év utolsó naplementéje (Szolnok) után lássuk az év első naplementéjét. Az akarattyai magasparton sokan sétáltak a gyönyörű időben. Aranyló-vöröses színekbe borította a tájat a nyugvófélben levő Nap. Lábunk előtt a Balaton nyugati medencéje, a tiszta levegőben szinte karnyújtásnyira Almádi, Siófok. A Tihanyi-félsziget mögött bukott alá a Nap. Annyira fényes volt, hogy szabad szemmel lehetlen volt belenézni. Amint lenyugodott, szinte sötétbe borult a táj, a délnyugati horizont ragyogása, a megvilágított felhők, a félsziget fekete kontúrjával együtt tette varázslatossá 2022 első napnyugtáját. Messze, a Tihanyi-félsziget “nyaka” mögött a Badacsony szögletes tömbje is feltűnt.
Mizser Attila
Zsámbék
Újévi holdsarló
Szilveszteri koccintás, majd nyugovóra térés után hajnali kelés, hogy ha a felhők is úgy akarják, lássam az év első holdsarlóját. Így pár óra alvás, vagy inkább szundítás után felkeltem és kinéztem az ablakon. Felhők ugyan voltak, de csak a horizont fölötti keskeny sávban, így azt gondoltam, van esély a Holdat elcsípni. A Mars vörösen fénylett már ekkor kissé fentebb. A Hold lassan előbújt a felhők mögül és emelkedett egyre magasabbra. Szépen látszott a hamuszürke fény is. Mielőtt a 37 órás sarló bekúszott volna a felhőkbe, jó pár képet készítettem. Talán a legmutatósabbat sikerült kiválasztani. Ezzel a képpel kívánok Boldog Új Évet!
Canon EOS 400D, Pentacon 4/200 teleobjektív, ISO 400, 1/3 mp, F/8.
Ábrahám Tamás
Adony
Minden évben, ha az időjárás engedi megörökítem az év utolsó naplementéjét, most még talán napfoltok is kerülhettek volna a képre, de ahhoz túl jó volt az átlátszóság, mert 300 mm-en, ISO 100-al, 1/4000 másodperccel és F/45-el is túlságosan beégett a Nap korongja, így inkább a lebukó Nap és környezetének megörökítése mellett döntöttem.
A Nap után a Vénusz, a Szaturnusz és a Jupiter következett. A bolygóképek C8-as távcsővel, 4x Powermates-el, Canon EOS 670D-vel rögzített videóból készültek a már meglehetősen a horizont közelébe kerülő bolygókról.
Az M45-öt Skywatcher 80/600 ED-vel vettem célba. Felvételek rögzítésének vonuló felhők vetettek véget. A mellékelt kép, 7×120, másodperces ISO 3200-as felvételek összegzésével készült.
2022.01.01. 05:26 UT -37 órás oldsarló a hajnali égen, Rosenberg Róbert felvételén.
Hajnalra kitisztult az ég, lehetősé nyílt a holdsarló észlelésére. A Duna mellől, az adonyi komp állomásától készítettem a holdsarló felvételt, Canon EOS 760D, 135 mm, ISO 400, f/5.6, 1/3 sec paraméterekkel. A holdsarló kora: -37 óra.
Rosenberg Róbert
Bucsu
Holdsarlóészlelés az év első hajnalán
Január 1-én 2 órakor tértem nyugovóra. Tervbe vettem egy észlelést hajnalban, ezért beállítottam az ébresztést 05:10-re. Tévesen, nem 1-ére, hanem 2-ára nyomtam a dátumot, így a mobiltelefon nem szólalt meg. 06:25-kor magamtól felébredtem.
Az ablakon kitekintve láthattam a hajnalodás fényeit. Az ég felhőtlen volt. Ha már csillagok figyeléséről (például az R Sct) lemaradtam, még a holdsarlót elcsíphetem. Észak-déli irányú völgyben lakom, így a keleti dombvonulat miatt innen nem látszott a Hold (előző hajnalban szépen látszott, tudtam milyen irányban kellene lennie).
Még melegebb ruhákat kaptam magamra. Kocsiba ültem 06:35-kor és Bucsu település délkeleti részére hajtottam, a Nyestei úti dombvonulat tetejére. 06:44-kor értem fel. Már pirkadt, az ég nagyon világos volt, főleg a keleti és délkeleti égalja. Felül még látszott a Capella, az Arcturus, a Spica (halványan), aztán a Nagy Nyári Háromszög Vegája, Denebje és alul nagyon-nagyon halványan 1-2 fok magasságban az Altair is.
Keskeny felhőcsíkok közül emelkedett ki a Hold 06:45-kor. A holdsarló fényes íve jól látszott, 140 fokos mértékben. Szabad szemmel csak fényes rész volt, a földfény nem. Kézben tartott 20×80 mm-s binokulárral a nagyon erősen fénylő sarló jobb oldalán még halványan sejthettem a hamuszürke fényt határoló teljes kört.
06:50-06:56 között fotóztam is a 4 fok magasan járó Holdat. Zsebemben volt egy kis digitális fényképezőgép. Kamera típusa: LUMIX Panasonic 1-3.1 — 1-6.3 4 (Made in China). Kitettem a gépkocsi tetejére és a holdsarló felé lőttem. Elcsattogtattam 10-12 képet. Ezekből pár meglepően jó lett.
07:00-ra az ég nagyon világos lett. Az összes csillag eltűnt. A Hold hamuszürkéje már nem látszott távcsővel sem. Maga a holdsarló még erős volt puszta szemmel is. 07:04-kor visszaültem a kocsiba és hazamentem. 07:09-kor már a lakóház kertjében próbáltam a Holdat keresni. Sikerrel! Délkeleten, alacsonyan, de már a dombok felett ott volt. A világoskék égen látszott fehéren, de már gyengén. Vártam az eltűnését, de még látható volt 07:18-kor, 07:20-kor. 07:22-kor veszett bele az ég alapfényébe. Ez a 07:41-es elméleti napkelte előtt 19 perccel volt.
A szövegben minden adatot KözEI-ben írtam.
Számolás:
Hold utolsó látása: 2022. január 01. 07:22.
Újhold időpontja: 2022. január 02. 19:34.
A holdsarló kora: 36 óra 12 pereces volt.
Keszthelyi Sándor
Vas megyei csoportos távcsövezés az év első estéjén
A vasi csillagászbarátok újév napján közös távcsövezésre gyűltek össze 2022. január 1-én 17 órára. Szombathelytől északnyugatra, Bucsu községtől délkeletre. A Nyestei úti dombvonulaton legalább 10 gépkocsi jelezte, hogy népes csapat, azaz 20-25 fő jött össze. Voltak a Gothard Csillagászati Egyesületből, a Magyar Csillagászati Egyesületből, a Szombathelyi Csillagászati Asztaltársaságtól, a Jáki Általános Iskolából és Szombathelyről valamint Kőszegről érkezettek érdeklődök is. Több gyermek is jött, szüleikkel együtt. A társaság fele érdeklődő laikus volt, akiket csillagászok hívtak az észlelésre. Akiknek a nevét meg tudjuk örökíteni név szerint is: Csanaki Eszter (Szombathely), Csanaki Jenő (Szombathely), Dobos Csaba (Szombathely), Keszthelyi Sándor (Bucsu), Keszthelyiné Sragner Márta (Bucsu), Lampért Dénes (Szombathely), Lampért-Csáki Marianna (Szombathely), Mitre Zoltán (Szombathely), Németh Kornél (Balogunyom), Szalai Dávid (Szombathely), Varga Nikoletta (Szombathely), Zelles András (Ják), Zelles Luca (Ják).
A kocsikból sorban kerültek elő távcsövek. Lampért Dénes és Lampért-Csáki Marianna egy 200/1200 mm-es Newton-Dobsont és egy 150/750 mm-es Newton-ekvatoriálist, Szalai Dávid egy 150/1000 mm-es Newton-ekvatoriálist, Keszthelyi Sándor és Keszthelyiné Sragner Márta egy 102/500 mm-es refraktort és egy 20×80 mm-es binokulárt, Dobos Csaba egy állványra rakott 15×70 mm-es binokulárt, Németh Kornél egy 90/900 mm-es refraktort hozott. A kirakodás és összeszerelés közben a távcsövek mechanikájával és optikájával kapcsolatos ismertetés folyt.
Az időjárás kellemesen enyhe volt, +7 C fok és szélcsend. Az égen nem volt felhő, kivéve egyetlen határozott és jókora felhődarabot alul délnyugaton, éppen a napnyugta irányában. Ez a felhő azután nem mozgott semmilyen irányban, így a Vénusz és a Merkúr megpillantására nem volt remény. Viszont a Jupiter és a Szaturnusz látszott, ezért ez a két bolygó került a távcsövek látómezejébe. A Szaturnusz gyűrűjét, a Jupiter lapult korongját és csíkjait, valamint 3 holdját érdeklődve nézte mindenki.
Ahogy egyre sötétebb lett, úgy tűntek fel a csillagképek és azok halvány csillagai is. Nyugaton még a Nagy Nyári Háromszög, keleten már a téli Ikrek, Bika és Orion. Észak felé a Nagy Göncöl alacsonyan haladt. A déli ég alján a Déli Hal látszott. Egy lézeres mutatópálcával megmutattuk a Nagy Medve, a Kis Medve, a Cassiopeia csillagképeket, az ég Sarkcsillag körüli forgását és a soha le nem nyugvó csillagképeket. Sorba mutattuk a 12 állatövi csillagképből azokat, amit most láthattunk: Ikrek, Bika, Kos, Halak, Vízöntő, Bak.
Csillagok százai jöttek elő, a zavaró fényektől mentes égen. A Tejút egyre szebben és szélesebben látszott, így láthatóvá vált a Tejútrendszer, amelyben élünk. Fenn a zenitben megmutattuk azt a szabad szemmel is jól látszó fényfoltot, amelynek fénye 2.500.000 évvel ezelőtt indult felénk és amely egy másik tejútrendszer: az Andromeda-galaxis.
A távcsövekkel a Fiastyúkot (M45) nézve láthattuk a reflexiós ködeit is. Az Orion-köd (M42) száját és csápjait, a Rák-köd (M1) halvány foltját, a Vállfa-halmazt, a Súlyzó-ködöt (M27), Bagoly-ködöt (M97) és más mélyeget néztünk. A kettőscsillagokat az Albireo és a Mizar képviselte.
Távcsövezés közben várakozva és beszélgetve fél szemmel az égre is néztünk. Eleinte sok volt a repülőgép, 18 óra után inkább a műholdak járták égi útjukat. A jó égnek köszönhetően halvány: 4 vagy 5 magnitúdósok is látszódtak. Néhány hullócsillag is feltűnt, a legfényesebb egy 0 magnitúdós fényváltoztató meteor volt. A Quadrantidákról még csak reménykedő tájékoztatást adhattunk.
18:30-ra teljes lett a sötétség, ám különös módon az ég legalsó 10 fokos sávja derengő világosságban maradt. Jól felismerhetőek voltak a települések fénybúrái: Szombathely 10, Bük 24, Csepreg 22, Kőszeg 14, Rohonc 7, Csajta 5, Narda 4 kilométerre mutatták magukat. Innen Bécs közepe 105 kilométerre erős fénykupolával, és a 97 km-re lévő Schwechat le- és felszálló repülőgépei által mutatták helyüket, pontosan a megfelelő azimutoknál.
A délnyugati felhő nem tágított a helyéről, így az Aquila és a Scutum (például R Scuti) nem jött képbe. Az állatövi fény sem.
19 óra után zárult a 2022-es év első távcsöves észlelése és csillagászati bemutatása. Jó lenne jövő ilyenkor ugyanitt ismét összejönni! Addig is nagyon boldog és csillagászati élményekben gazdag újévet mindenkinek!
Keszthelyi Sándor
Budapest, Kisecset
December 31-én este már javában készülődtünk egy rendkívül szűk körű, ám mégis hagyományos szilveszterezésre, így mindössze egy gyors V1405 Cas észlelésre futotta, pedig az utóbbi napok borús időjárása után igen csábító volt az égen villódzó sok szép csillag. Szóval a vendégségbe indulás előtti csendes pihenőt, és persze a korai sötétedést kihasználva a harmadik emeleti lakásból lecipeltem az EQ-5 állványt, egy 10 cm-es RFT refraktort. A körülmények nem voltak éppen ideálisak, hiszen az utcai fények mellett rengeteg autólámpa, erkélyeken telepített LED füzérek, és addigra beinduló tűzijátékok fénye is zavaró tényező volt. Jó pár napja nem láttam a nóvát, és tartottam attól, hogy annyira elhalványodott, hogy kívül esik a 10 cm-es távcső teljesítőképességén. Szerencsére nem ez a helyzet, még mindig fényesebb 10 magnitúdónál, így bár a binokuláros észlelések idejének úgy tűnik végleg befellegzett, kis távcsővel azért városi égről követhető.
Január 1-én kiutaztunk a nógrádi Kisecset melletti hétvégi telekre egy kis kikapcsolódás és éjszakai észlelés reményében. Napközben viszont úgy beborult, hogy nem láttam értelmét kitelepíteni a 25 centis Dobsont. A műholdképből sem tudtam kikövetkeztetni, hogy mire lehetne számítani, így maradt sűrű égbolt-ellenőrizgetés. Reményre adott okot, hogy foltokban látszódtak tiszta égboltterületek. Különösen szürreális látvány volt kora este, hogy a csaknem teljesen borult ég alján, észak-kelet, keleti irányban látszódtak az Ikrek és az Orion fényes csillagai. Végül a fentiek kegyesnek bizonyultak, és kilenc óra körül csaknem teljesen kiderült ég.
Nagy műszer hiányában egy 12X50-es binoklival, és egy Réti-féle állványra szerelt (Isten nyugossza készítőjét, a nemrég elment Réti Lajos barátunkat) 80/500-as lencsés távcsővel eredtem a fényes változók nyomába. A kötelező rövid programon túljutva (V1405 Cas), a nagy égi folyón, az Eridanuson csónakázva megnéztem a kevéssé észlelt Z, RR, és BR Eri-t. Magyar viszonylatban nem nagyon észlelt csillagok ezek, a fényességük 7 magnitúdó körüli, ezért binokulárral jól láthatók, delelés körül egész magasra emelkednek, így könnyű célpontnak számítanak. Következtek a magasan lévő fényes téli binokuláris változók, Y Tau, W, BQ, BL Ori, TV és BU Gem. Ezek kis túlzással egy kupacban vannak, akár binokulárral, akár távcsővel észlelünk, tulajdonképpen egy irányban látszódnak, nem kell nagyot kalandozni az égen. 7 magnitúdó körüli fényességükkel nem jelenthet gondot a megtalálásuk még egy lelkes kezdőnek sem. A tiszta idő megengedte a horizonthoz közelebbi csillagok szemügyre vételét. Az égi Nyúl hagyta magát megsimogatni. Déli pozíciójuk ellenére az R, RX és az S Lep megtalálása nagyon könnyű, annyi fényes csillag ad támpontot a kereséshez. Ezeket a változókat magukba foglaló csillagmezők nincsenek túlzsúfolva, könnyű az észlelésük. Az R Lep-hez momentán távcsövet használtam, mert 8 magnitúdó alattinak becsültem a fényességét, de a másik kettő valahol 6 és 7 magnitúdó között van, így azokhoz bőven jó a binokulár. A W Cma (7 körül) és főleg a VY CMa (8 alatt) észleléséhez jó horizont kell, ami ezen az esetén megadatott. Viszonylag ritkán van olyan, hogy a pára, füst, és a fények nem zavarják az észlelésüket, és igazán csodálatos látvány égboltunk legfényesebb csillaga, a Szíriusz környezetében nézelődni. Még mindig a téli égen maradva, megküzdöttem az Egyszarvú viszonylag halvány csillagmezőivel, és becserkésztem az SX, X, RV, és U Mon-t. Az első három csillag tágan véve 8 magnitúdó körüli, de az U Mon akár műszer nélkül is éppen megpillantható lehetne.
Ha már fényes változók, úgy pihenésképpen megnéztem néhány szabad szemes csillagot. A Betelgeuse láz elmúltával megfogyatkoztak a róla készült észlelések, pedig a folyamatos észlelése fontos lenne. Most régi fényében tündököl. Ha már alf Ori, akkor eta Gem is, hiszen ezek az AAVSO oktatótérképén együtt vannak. Kis hunyorgatással ez is meglett, 3,5 körül. A miu Cep (4 körül) már egészen lenn van alsó delelés környékén, így bár nem ideális az észlelése, de azért az összehasonlítói jól látszanak. Végül a szabadszemes birodalmat a változatlan változóval, a gam Cas-al zártam.
Már-már a tavasz előhírnöke a Rák csillagkép. Az X és az RT Cnc magasan delelve egy kis fejtornát követelt. Az előbbi jó fényes, 7 körüli, a másik 8 alatt van, kellett a kis távcső.
Így januárban mindig jó érzéssel tölt el a tavaszi égre pillantani, a legnagyobb hidegben is valahogy megmelegíti az ember lelkét. Igaz, ez a mostani éjszaka különösen meleg volt, de számomra a tavaszi csillagképek megtekintése télvíz idején a természet eljövendő megújulását jelzi. Az R Leo a maga 9 alatti halványságával egyértelműen távcsöves célpont. A kanyarulatos Eridanus mellett másik hosszan elnyúló csillagképünk a tekervényes Vízikígyó. Az Y, U, és V Hya alacsony magasságuk ellenére binokulárral jól azonosíthatóak és becsülhetőek voltak 7,5; 5,5; és 7 körül), de az R Hya még a fák, és bokrok ágai mögött rejtőzködött.
Az éjszakai megfigyelés végéhez közeledve a nagy égi papírsárkányban, az Ökörhajcsárban lévő régi barátaim kerültek sorra, az RX, RW és az RV Boo (7, 8, 9 körül). Fáradságommal magyarázom, hogy az FG valahogy kimaradt. Ezeket a félszabályos változókat sem nagyon észlelik a magyar amatőrök. Végül az Északi Korona ékszerei következtek, az elengedhetetlen R CrB (persze 6 körüli) és a T CrB, aminek a kitörését ezúttal sem fedeztem fel.
Nem szoktam fotózni, de ezúttal szórakozásból készítettem pár állókamerás felvételt, hátha sikerül elcsípni egy Quadrantida meteort, de ahogy eddigi életemben egyszer sem, most sem látszódott egy meteor nyom sem a felvételeken, úgy látszik csak az időt pazaroltam. Bár alapvetően változóztam, számos fényes mélyég objektum akarva akaratlanul távcsővégre került. Az Orion ködöt, és a Fiastyúkot 1001-re is meg kell bámulni, de észlelés közben a szabad szemes Méhkas, az M35, vagy éppen az M52 nyílthalmaz mind olyan objektum, amely környezetében vannak változók, és ha már ott járunk, vessünk egy pillantást ezekre az égi szépségekre is. Sajnos az előző éjszakai kevés alvás tudatta, hogy be kell befejezni. Bár keleten már emelkedett a Szűz, a Herkules, sőt a Vega is ott botladozott a horizontról egyre fentebb, alig három órával napkelte előtt befejeztem az észleléseket. Ami még említésre méltó, hogy láttam 7 meteort, ebből legfeljebb 5 lehetett Quadrantida. A legfényesebb kb. 2 magnitúdó volt, a többi olyan 3-4 magnisnak tűnt. Soha rosszabbat, az újévet 37 bejegyzett vizuális észleléssel kezdtem. Magyar amatőr hagyományokat követve próbálkoztam még a kert végéből szabad szemmel nóvát felfedezni, de nem sikerült…
Juhász László, JLO
Baja
2021/22
December 22-én észleltem utoljára. Azóta csak felhők, köd és eső, ami később átváltott havazásba, ráadásul a hó meg is maradt. Ha egy nappal korábban esik a hó, akkor fehér karácsonyunk lett volna, de a gyerekek szempontjából így sem volt rossz, hosszú ez a téli szünet. Néhány igazi télies nap után megenyhült az idő és amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan el is olvadt a hó. Végül Szilveszterre kisütött a Nap. A 2021. esztendő utolsó napjára nem csak a rossz idő, de a több mint egy hete kínzó megfázásom is elmúlt. Shakespeare III. Richárdjának kezdő sorai jutottak eszembe: „York napsütése rosszkedvünk telét tündöklő nyárrá változtatta át. Családunkról már elvonult a köd s alámerült az óceán szívébe.” Észleljük a Napot, ha már kisütött! Jókedvűen, szinte mámorban pakoltam ki a 9 centis refraktort az udvarra. Meglehetősen csapnivaló a seeing, de időnként megnyugszik a kép. A napkorong komoly aktivitást mutat, a 12916-os számú, három jókora méretű és néhány apró foltból álló csoport a korong nyugati széléhez közel jár, de még jól megfigyelhető. A korongrajz után 111x-es nagyítással lerajzolom ezt a csoportot. Jó érzés, hogy egy csillagászati megfigyelést már végeztem az év utolsó napján, és még nincs is este. Jó húsz évvel ezelőtt mondta Ladányi Tamás barátom, hogy a napészlelést azoknak találták ki, akik már annyira türelmetlenek, hogy képtelenek megvárni az estét. Vicces, de van benne valami. Az esti vendégeskedést, az egészségi állapotomra hivatkozva már napokkal ezelőtt lemondtuk, így egy kisebb esti észlelést tervezhettem. Este öt körül a Jupiterrel kezdtem. Már eléggé a láthatósága vége felé jár, a korongjának az átmérője is 35” körüli, de a 7-es seeingnél szép részleteket mutat. Bátran használhatom a 4 mm-es HD orthót, amivel 250x-es nagyítást ad a jó öreg refraktor. A GRS nemrég fordult be, intenzitását 4-re becsülöm, egyáltalán nem markáns látvány, a színét sejteni sem lehet. A NEB viszont amilyen vékony olyan sötét. Észak felé két elnyúlt kondenzációt látni, az egyik már túl van a CM-en, a másik a korong keleti szélén van, ez is csak mostanában fordult be, kevéssel van lemaradva a GRS-től. Az EZ egészen közel húzódott a NEB-hez. A Jupiter után változózom. Az ég kissé párás, de ennél sokkal zavaróbb az állandó petárdázás, szűnni nem akaró mini tűzijátékozás. Szegény kutyánkat nem győzöm nyugtatgatni. A SS Cyg-et még a refraktorral nézem meg, a becsült fényessége 118. Innentől már csak binoklival változózom. A kb. 35 éves 7×50-es Zeiss Jenoptem nagyon szerethető műszer. Csillagászatra ritkán használom, pedig kiváló arra is. Szinte áll a kép a kis nagyításnak köszönhetően. Csak néhány objektumot nézek meg, mert nemsokára vacsora és kissé fázom is már. A leészlelt változók a következők: U Del, EU Del, AF Cyg, R And, VX And, omikron Ceti, Y Tau, UU Aur, BU Gem, TV Gem, SS Gem. A felsorolásból látható, hogy kapkodva, ad hoc módon észleltem, de legalább észleltem.
Másnap csodálatos napsütésre ébredtünk. 2022. január elsejét kezdjük napészleléssel! Örömmel nyugtáztam, hogy a légkör nyugodtabb, mint tegnap volt. Csak tartson ki a derült estére. Kitartott, és úgy tűnik, hogy az átlátszóság is javult. Este fél kilenc után pakolok ki, a hangulatom fantasztikus. A tervem ma estére az Orion-köd, utána pedig az M 79. 2021. március legvégén álltam neki a Messier-objektumoknak, a tervem az, hogy egy éven belül leészleljem a teljes listát ugyanazzal a távcsővel, lehetőleg ugyanarról a helyről. Ha a betervezett objektumok meglesznek ma este, akkor már 105-nél járok, csak az M 41, M 50, M 93, M 46 és az M 47 marad vissza. Kezdjük az Orion-köddel. Elképesztően szép látványt nyújt 31x-es nagyítással, mégsem ezzel rajzolom, hanem 56x-os nagyítással. Ezt egy 18 mm-es HD orthóval érem el. Elkezdem a munkát, elsőként a csillagokat rajzolom le. Nagyszerűen érzem magam, a munkával is jól haladok. Azon gondolkodom, hogy Orion-köd az egész ég legszebb látnivalója, ha nem számolom ide a holdi alakzatokat. Egy órát vesz igénybe a rajzolás. Az okulárkihuzatba a 4 mm-es ortho kerül, a köd centruma, a Trapézium és a Huyghens-régió alaposabb vizsgálata a célom. Sajnos a seeing nem olyan jó, az értékét 6-7 közöttire becsülöm. Titkon azt reméltem, hogy megpillanthatom az E és az F-komponenseket is, de a légkör ezt nem engedi meg ma este. Készítek egy látómezőrajzot ezzel a nagyítással is, ami jó fél órát vesz igénybe. Az Orion-köd olyan fényes, hogy a 90/1000-es refraktorban, még 250x-es nagyítással is ragyog a központi rész. Fantasztikus látvány, de még mindenképpen vissza kell térni rá, a mainál sokkal jobb légköri nyugodtságnál. Miután végeztem az Orion-köddel az M 79-es gömbhalmazt állítottam a látómezőbe. Az első gondolatom, hogy ennél azért van szebb Messier-objektum is. Nyilván a -24° alatti deklináció sokat ront a látványon, de a 45 000 fényéves távolsága sem segít a felbonthatóságán. 143x-os nagyítással rajzolom. Az átmérője, ami még biztosan látszik a refraktorban, nem nagyobb 1,5’-nél. Csillagszerű magja van, de grízesnek is csak a legjobb indulattal mondható. Hosszabb szemlélődés után két csomósodást vélek felfedezni a magtól északra és délre. Este tizenegy körül befejezem az észlelést, összepakolok és kissé fáradtan, de annál elégedettebben térek nyugovóra. Jól kezdődik a 2022-es esztendő.
Görgei Zoltán
Nyúl
Búék! Ezt most elsején csináltam,ez már újra több kép átlaga,mint régen.Az Ebihal köd.(jobb fent az a két ivarsejt alakú) Négy db H-alfa frame-ből 1 óra 45 perc expozíció .Asi 2600 MM, 40,6 cm-es Newton-távcső.
Szitkay Gábor
