MCSE

Meteorzápor május 31-én?

Szerző: · 2022. május 23, hétfő

Az üstökösök Nap körüli keringésük során folyamatosan anyagot vesztenek (ebből alakul ki a jellegzetes kóma és a látványos csóva). A kidobódott törmelékanyag közelítőleg az üstökös pályáján folytatja keringését, a csomók idővel a pálya mentén eloszlanak, ugyanakkor a bolygók és a Nap hatására pályájuk további változásokat is szenved. Ennek köszönhető például, hogy a XIX. század végén még látványos Andromedidák (a meteorrajok arról a csillagképről kapján nevüket, ahonnak kisugárzási pontjuk – ahonnan látszólag érkeznek a hullócsillagok – elhelyezkedik) mára teljesen eltűntek.

Manapság jól ismert meteorrajok az augusztusban jelentkező Perseidák, valamint a Geminidák (ezek szülőégitestjei rendre a 109P/Swift-Tuttle üstökös, valamint a(3200) Phaethon kisbolygó). A Tau Herculidák meteorraj mindazonáltal meglehetősen kevéssé ismert. A 73P/Schwassmann-Wachmann 3 üstököst 1930-ban fedezte fel a Hamburgi Obszervatórium műszereivel Arthur Wachmann és Carl Schwassman fotólemezen egy 9,5 magnitúdós foltként, amint éppen a Herkules csillagképen haladt keresztül. A számítások szerint a mindössze 5,4 év keringési idejű, alig 11 fok pályahajlású üstökös mellett a felfedezést követően 9,2 millió km-re haladt el Földünk, de az üstökös nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, alig 7 magnitúdóig fényesedett. A kométa azóta sem volt soha szabad szemmel is elérhető, látványos üstökös.

2017-ben a számítások azt mutatták, hogy a Föld 310 ezer km-re halad el a felfedezés előtt, 1892-ben és 1897-ben kidobott törmelékanyagtól, ami jelentős távolságnak bizonyult, így ekkor a meteorraj nem mutatott jelentős aktivitást.

A legújabb modellszámítások szerint idén azonban Földünk szinte pontosan az 1995-ben kidobódott, viszonylag friss törmelékcsomó közepén haladhat át. Ez azt jelenti, hogy az időközben a Bootesbe csúszott radiáns irányából (a Messier 3 gömbhalmaz közeléből, az Arcturus és a Göncöl rúdjának utolsó csillaga közötti út harmadánál) a szokásos ZHR=14 helyett akár ennek tízszerese (óránként 140 meteor) is érkezhet, ami a már említett Perseida és Geminida meteorrajok aktivitásához hasonló. Egyes modellek szerint akár százszoros aktivitás-növekedés sem elképzelhetetlen, így ZHR=1400-as értékű, valóságos meteorzápor is előfordulhat – eddig ehhez hasonlót csak az 1998-as Leonida-maximum idején figyelhettek meg a szerencsések.

A Tau Herculidák meteorraj kisugárzási (radiáns) pontjának helyzete május 30 körüli a helyi éjféli órákban 

A jelentős aktrivitás bekövetkeztére reményt ad az üstökös 1995-ös viselkedése, amikor a kométa 1,3 CSE távolságban közel 400-szoros felfényesedést mutatott, valamint magja a Hubble Űrtávcső 2006-os felvételein jól megfigyelhetően darabolódásnak indult.

Az üstökös 2006-ban a Hubble Űrtávcső által megfigyelt darabolódási eseménye (NASA/HST/STScI)

Hazánkból nézve a maximum május 31. 5:00 UT-ra előrejelzett időpontjakor már nappal lesz, így sajnos a remélhetőleg bekövetkező meteorzáport nem figyelhetjük meg. Május 31-én nagyjából hajnali 4-ig (2:00 UT) van lehetőségünk észleléseket folytatni, ki tudja, hátha szerencsénk lesz, és láthatunk valamennyit a meteorzáporból. Vagy nem, mert az is lehetséges, hogy a nagy hullás elmarad. Mindazonáltal május 31 előtt és után néhány nappal is érdemes figyelemmel követni a raj aktivitását. A radiáns egész éjjel a horizont felett tartózkodik, a megfigyelést podig a május 30-ai újhold is segíti. A meteorok azonosítását lassú mozgásuk is segíti, mivel ezek a hullócsillagok alig 17 km/s sebességgel lépnek be a légkörbe.

Akár bekövetkezik a meteorzápor, akár nem, mindenképpen érdemes lesz a környező napokban figyelemmel kísérni az aktivitást. Több száz hullócsillag érkezésekor felejthetetlen élményben lehet részünk, de akár így, akár úgy, a meteorok számának feljegyzésével mindenképpen hozzájárulhatunk a tudomány ismereteinek bővítéséhez – ehhez azonban szükséges, hogy megfigyelési adatainkat küldjük be a szakcsoport részére.

Források:

 

 

 

 

 

Címkék:

Ajánljuk...