Változós víkend a Csillagtanyán

Az október 13-15-i hétvégére változós víkendet hirdettünk meg, minthogy idén – különféle szervezési problémák miatt – nem lesz változós találkozó. Találkozni persze attól még lehetséges, és miért ne lehetne változós hétvégét tartani? Olyan régen volt már, hogy idejét se tudom.

Helyszínként magától adódott a mi kedves Csillagtanyánk, ahol már több észlelőhétvégét is tartottunk. Az itteni műszerek (egészen 40,5 cm-es átmérőig) kiválóan alkalmasak a vizuális észlelések számára, aki pedig fotografálni akar, annak az észlelőplaccokra telepített távcsőoszlopok már-már rezgésmentes lehetőséget kínálnak, csak fel kell csavarni a mechanikát! Az ég tejutas, a körkilátás szinte zavartalan, a tanyáig jó út vezet, van víz, van villany, mi kell még az észlelőnek? Van, akinek még szállás se kell (a házunkban lehet aludni is, ha valaki megelégszik a turistaházi nívóval), október közepén még vígan lehet sátrazni.

Amikor péntek délután megérkeztem, Jankovics Zoli már nagy sütés-főzésben volt, valamilyen speciális változós levest főzött improvizatív jelleggel (nem is lett rossz), utána majd’ 100 palacsintát sütött csak úgy, a mások örömére. Hát igen, vannak még ilyen emberek, akik csak úgy kedvtelésből örömöt akarnak szerezni másoknak. Voltak persze látogatóink is, újabban mintha könnyebben ránk találnának az érdeklődők. Pete Gábor kisfiával Budapestről érkezett. “Vagytok ma este a Polarisban?” – kérdezte. Nem, nem vagyunk, a Csillagtanyán vagyunk, itt sokkal jobb az ég, gyertek!

Amikor már nem bírtunk a palacsintaheggyel, Zoli még az utcára is kiment, és az arra járó turistáknak ajánlgatta műveit – a gyereknép különös örömére. Mártha Zoli pedig a szeptemberi észlelőhétvége után most másodszor is lefestette a kupolát. Habár még nem volt teljesen reménytelen állapotban, de a 2005-ben gyártott félgömböt eléggé megviselték az utaztatások, ráfért a festés!

Az udvaron egyre több az autó, a kertben már három-négy sátor áll, készülünk az éjszakára. Honnan érkeztek a víkendezők? Legtöbben Budapestről, aztán Gyálról, Gárdonyból, Pilisvörösvárról, Tokodról, Pákozdról, Várpalotáról, Zsámbékról, Fótról – legtávolabbi észlelőnk Pécsről jött.  

Tóth Ferenc binokulár-állványával ismerkedik.

Kovács Marcell a 40 centis Newtonnal.

Esti készülődés

Esti csendélet.

A hétvége fő célja és értelme természetesen az észlelés volt. Végül összesen négyen változóztunk. A legtöbb észlelést Vicze Attila (Vat) végezte, szám szerint 92-t. Csak tavaly kezdett változózni, de máris több mint 2500 észlelése van, láthatóan nagy szorgalommal folytatja észleléseit. Juhász László (Jlo) beállította egyéni rekordját, egyetlen éjszaka 63 változót észlelt. Kiss Bence 22, jómagam pedig 66 észleléssel gyarapítottam a VCSSZ adatbankját. Az október 13/14-i éjszakát Papp Sándor barátom emlékének szenteltem. Nemrég érkezett a hír, hogy hosszú betegeskedés után elhunyt. Ő volt a legaktívabb magyar változós, négy évtized alatt 113 ezer fényességbecsléssel. Az utóbbi években már csak binokulárral észlelt, utoljára 2022 júniusában küldött fényességbecsléseket. Sorra vettem Sanyi változóit, melyek részben az én változóim is, hiszen többségüket én is rendszeresen észlelem. Most, 2023 októberében én is csak binokulárral észleltem, mint Sanyi 2022 júniusában. A szombati egyetlen előadást is az ő emlékének szenteltem. Egy változós-mélyeges-kettősészlelő csupaszív, segítőkész amatőrcsillagászra emlékeztem.

Papp Sándor (Pps) észlelés közben, a híres 24 T-vel, 1986-ban.

Mártha Zoli és a kupola.

Öröm a szemnek: távcsövek mindenütt.

A víkendezők persze nemcsak változóztak, volt, aki komolyan mélyegezett, mások csak úgy távcsöveztek, nézelődtek. A komoly mélyegező Kovács Marcell volt, aki számos szép rajzot készített a hétvégén. A nézelődők közül mindenképp ki kell emelni, Tóth Ferencet, aki itt avatta fel frissen szerzett binokulár-állványát. Az ég jó volt, ha nem is tökéletes. Sőt, egészen jónak tűnt. Az M31 szinte ordított a 10×56-os binokulárban, az M33 finom ködösségként lebegett a csillagmezőben. Vajon látszik szabad szemmel? Határeset, nagyon határeset. Végül nagy keservesen sikerült megpillantanom, de már a végén mindent kitaláltam, elbújtam a fa árnyékába, lefeküdtem, tenyeremből szemellenzőt formálva, hogy ne zavarjon semmi oldalfény, de végül, vagy félórányi kínlódás után megnyugtathattam lelkiismeretemet, igen, valóban ott, van az M33. Na és az Uránusz vajon látszik? Mostanában könnyű helyen jár, nem volt semmi probléma, könnyen látszott szabad szemmel. Ezerszer könnyebben, mint az M33! Eszerint nem öt, hanem hat szabadszemes bolygónk van…

Kovács Marci szorgalmasan mélyegezett, lerajzolta az NGC 2261-et is, benne az R Monocerotisszal. Ez volt Papp Sanyi barátom egyik kedvence.

A hétvége változóészlelései – az összes adat ömlesztve. A 480 észlelésből 243 a Csillagtanyán született.

Az NGC 2261 és az R Mon. Hubble változó köde. Üstökösszerű, viszonylag kisméretű reflexiós köd. Egy szinte csillagszerű, nagyon fényes pontból ágazik szét ÉNy felé, Ny felé kissé elgörbülve, közben egyenetlenül halványodva. Felülete foltos, szélei határozottak, néhol fényesebbek is. Enyhén kékes. Gyönyörű objektum, vizuálisan a kedvenc reflexiós ködöm, a környék is elbűvölő.
40,5 T, 229x, LM: 20′. (Kovács Marcell)