Egy csillagból kettő – bontsuk fel a gamma Virginist!

A viktoriánus kor óta kis távcsövek számára a tavaszi, kora nyári
égbolt egyik fõ látványossága a gamma Virginis, vagy közismert
nevén Porrima. Közel egyenlõen fényes, 3,5 magnitúdós, halvány
sárgásfehér csillagai mindenkor pompás kettõst alkottak: “mintha az űr
mélyébõl közeledõ távoli égi autó fényszórói lennének" – írja róluk
költõi szavakkal Robert Burnham nagyszerű kézikönyvében, a Celestial
Handbookban.

Pontosabban szólva, ezt csak néhány
évvel ezelõttig mondhattuk. A látványos kettõs az ezredfordulóra nagyon
nehezen felbonthatóvá vált, néhány éven át csupán egyedülálló
csillagként mutatkozott! A magyarázat az, hogy a Porrima keringésében
ekkor került sor a rendkívül elnyúlt, 169 éves periódusú pálya
szűkebbik szakaszára. A periasztron (amikor a rendszer két tagja a
térben egymáshoz a legközelebb helyezkedik el) valószínűleg 2005
áprilisában következett be. Ekkor a két csillagot mindössze 0,25
ívmásodperc választotta el egymástól, ami jóval szorosabb a
legtöbb távcsõ felbontóképességénél.

Napjainkra a
Porrima komponensei ismét távolodnak egymástól. Staffan Söderhjelm
(Lund Observatory, Svédország, 1999.) legutóbbi pályaszámítása szerint
a szögtávolság 2006. május 1-jén 0,53", július 1-jén 0,58"; míg 2007
júniusára 0,84", rá egy évre pedig 1,1" a szeparáció várható értéke. Ez
annyit jelent, hogy a kettõs felbontása már most komoly kihívást jelent
20 cm feletti távcsövek tulajdonosainak kiváló nyugodtságú éjszakákon.
Jövõre jó tesztobjektum lesz 15 cm-es, míg két év múlva 10 cm-es
apertúrához.

 

A gamma Virginis pályarajza

A gamma Virginis 2005. április 22-én, a Hanwell Community Observatory felvételén.

A
két csillag egymáshoz viszonyított helyzete is gyorsan változik.
Hozzászoktunk, hogy a B komponens mindig a fõcsillagtól északnyugatra
vagy nyugatra látszik. Most kelet-északkelet tájékán észlelhetõ,
ahogyan a mellékelt pályarajz is mutatja. Kövessük figyelemmel ezt az
érdekes rendszert! Vajon mikortól kezdve mutatja majd a felbontás
jeleit?

Az észleléseket Ladányi Tamás címére kérjük továbbítani!

Sky and Telescope, 2006. június – Lat

Ajánljuk...