Napóra Dunaújvárosban

Ahogy a dunaújvárosi főiskola előtt tornyosuló földkupacok és kőhalmok helyét lassan felváltják a kőburkolatból kiemelkedő műalkotások, egyre több érdeklődő várja kíváncsian a további fejleményeket. Rövidesen elkészül városunk újabb gyöngyszeme az Identitás park, ahol a sok látnivaló között helyet kap Fridrich Ferenc szobrászművész több alkotása, közöttük egy horizontális napóra.

  A tervek elkészítése után megkezdték napóránk kőelemeinek kifaragását, ám ez idő alatt, már szükségessé vált a park meridiánjának meghatározása.

A meridián az a legnagyobb égi főkör, ami az égbolt legmagasabb pontján keresztül összeköti az északi irányt a délivel, és ezen a láthatatlan égi vonalon napról-napra más időpontban delel központi csillagunk, a Nap. A delelések másodperc pontosságú ismeretében több esetben is meghatároztuk a meridián földi vetületét és ez év április végére, erre a vonalra készítették el a napóra árnyékvetőjének betonalapját. Május 4.-re megérkeztek Művészünk alkotásai, a napóra elemeivel együtt és másnap (5-én) egy daru segítségével a betonalapra illesztették a földgolyót szimbolizáló 0,7 m átmérőjű márványgömböt.

A munka csodálatos összhangban folyt. A következő feladat során, az élére fordított 1,6 méter hosszú márványhasáb, felső élének hornyába rögzítették az 5 méteres árnyékvető rudat. A legalább egy órán át darun függeszkedő elemet, szintezési, szögmérési munkák során a helyére illesztették, majd újabb emelések következtek. Ez alatt szobrászaink, pár centiméter mély ék alakú bevágást készítettek a márványgömb felületébe, ahová a pólusra néző márványhasáb alsó éle fog dőlni. A bevágást félmilliméterenként süllyesztve, vagy ötször ismételték mindaddig, amíg a hasáb dőlése el nem érte a vízszintestől mért 47 fokos szöget (az óriás tömegek mellett csak álom, a pontos szélesség elérése). Mindenkinek megvolt a maga feladata. A daruvezető irányítása mellett Fridrich Ferenc és szobrásztársai a vízmértékre és az égi pólusra néző szögre ügyeltek, míg jómagam az ugyanoda irányuló árnyékvető-cső végéről leengedett függőónt figyeltem, amíg pontosan a meridián vonalra kifeszített mérőzsinór fölé nem került. Ragasztással véglegesen rögzítették az elemeket, így az addig Ide-oda imbolygó árnyékmutató fixálódott, és megkezdte a számlap nélküli időmérést.

  Rövidesen a kemény mészkő számlapok lerakása következik, amit megelőz, a 12 óra helyének meghatározása. Mivel a zónaidő középvonalát a 15. hosszúsági körre definiálták, ugyanakkor a dunaújvárosi Identitás park ettől keletre, a 18 fok 56 perces hosszúsági körön fekszik, így a két helyszín közötti különbség 3 fok 56 perc. Ezt időre átszámítva, 15 perc 44 másodpercet kapunk, ami azt jelenti, hogy Nálunk szoláris időben ennyivel előbb delel a Nap. Ebből következik, hogy napóránk akkor fog zónaidő szerint járni, ha – árnyékvető rúdjával szemben – a számlap 12 órája, nem az északra néző meridián vonalra kerül, hanem attól 15 perc 44 másodperccel keletre. 

  Az elméleten túl, a 12 óra beállítására legalkalmasabb időpont június 13.-a lesz, amikor a Nap delelése egy másodperc eltéréssel megegyezik a 12 órával, amihez a nyári időszámítás alatt +1 órát kell adnunk.

  A napórák tervezésben sokat köszönhetek Marton Géza időmesternek, akit a Magyar Csillagászati Egyesület Napóra Szakcsoport vezetőjeként ismerek, és Csiba Márton csoporttársamnak. A napórák sokak számára csak a múltat idézik, ám ennél jóval nagyobb a jelentőségük, mivel árnyékmutatójuk közelebb hozza a természetet. A számlapra vetülő árnyék folyamatosan szemlélteti a Nap változó égi helyzetét, amelyben Földünk tengelyforgásának és napkörüli keringésének tükörképét láthatjuk viszont. Talán ezzel magyarázható, hogy ma hazánkban is a napórák reneszánszát éljük, és a fokozódó érdeklődés mellett egyre több modern formába öltözött ősi időmérő születik.