Az első hetven év

Életem első 70 évét az építészet és a csillagászat töltötte ki. Egyikben sem alkottam nagyon nagyot. Talán ennyiben foglalhatom össze a kettőt: az építészek között én voltam a legnagyobb csillagász és a csillagászok között a legnagyobb építész.

Pécs keleti szélén laktunk. 1966-ban a belvárosba, a pécsi építőipari technikumba mentem. 1970-ig nagyon alapos szakmai képzést kaptunk. Anyagismeret, szerkezettan, szilárdságtan, ábrázoló geometria, műszaki rajz voltak a száraz tantárgyak. Ezek gyakorlatias és földhözragadt voltát oldottam csillagászati könyvek olvasásával és a csillagos égre való rácsodálkozással. 1967. augusztus 30-án a magam eszkábálta kis távcsövemmel megláthattam a Hold krátereit. A látvány csodálatos volt és a lelkembe égett! Tiszta éjjeleken a karnyújtásnyira látszó ég csillagait és csillagképeit azonosítottam, valójában tőlem sok száz és sok ezer fényévnyi távolságba tekintve.

Simán felvettek a Műegyetem építészkarára. Budapestre költöztem. A tanulás mellett érdekes volt a nyüzsgő főváros. Beülhettem az ország legnagyobb könyvtáraiba építészeti és csillagászati irodalmakat nézegetni, vagy az antikváriumokban régi csillagászati könyveket venni. Tiszta estéken feljártam a Gellért-hegyre, az Uránia Csillagvizsgálóba. Figyeltem a Holdat, a bolygókat, a csillagködöket. Az érdeklődő látogatóknak a nagy távcsővel beállítottam a legszebb objektumokat és elmagyaráztam, amit tudni lehet róluk. Sokan – akár 70 éves korukban – életükben először néztek ámulattal csillagászati távcsőbe!

Az építészet a kenyérkereső szakmám maradt. Voltam tervezővállalatnál, kivitelező cégeknél, utolsó 26 évemben beruházóként a pécsi egyetem műszaki osztályán. 2014-től életem legszebb korszakát élem: a nyugdíjas koromat.

Keszthelyi Sándor mosolygós, nevetős, vidám képe (komolyabbat nem találni).

1970 júniusában, 18 évesen, a 11 hónapos katonai szolgálat előtt.

Gyöngyösön, a csillagászati szakkörbe menet 1975. november 8-án.

A csillagos ég távoli csillagai egyre közelebb kerültek hozzám, mert egyre többet tudtam meg róluk. Nagyobb és jobb távcsövekhez jutottam. Sok éjszakán végeztem megfigyeléseket: kettőscsillagokat, üstökösöket, csillagfedéseket, hullócsillagokat és változó fényű csillagokat. Mindig mindenről adatokat mértem, leírást készítettem és lerajzoltam a látottakat. Mindezeket elküldtem a hazai és a nemzetközi adatgyűjtő központokba. Cikkeket írtam, csillagászati megfigyelések adatbázisait hoztam létre, nyári észlelőtáborokat szerveztem a hegyekbe, utaztam csillagászati konferenciákra, sok híres szakcsillagásszal és amatőrcsillagász baráttal ismerkedtem meg. Csillagászati szakkörbe Pécsett, Budapesten, Gyöngyösön és Szombathelyen jártam, némelyiket vezettem is.

Nagyon szerettem a régi városokat, a műemlékeket, a műemlékvédelmet. A régi épületeken néha napórát vettem észre, így tudatosan gyűjtöttem a napórák adatait és képeit. 1984-ben és 1998-ban katalógusom jelent meg nyomtatásban a hazai napórákról. Ez a kataszter 2014-től az internetre került. A legrégebbi, azaz középkori napóráink csakis középkori épületeken maradhattak meg. Ezért minden középkori templomunkat felkerestem. Van-e rajtuk napóra? Ha már ott voltam az 1083 helyszínen, mindegyik templom hossztengelyének megmértem az irányát. Vajon igaz-e, hogy a védőszent napkeltéjének irányára tájolták templomainkat? A közzététel 2012-ben megtörtént. Kutattam a régi csillagvizsgálóink építését, történetét, rommá válását is. A csillagászattörténeti cikkeim a régmúlt csillagászainak életét, megfigyeléseiket és publikációjukat mutatták be.

Amikor lanyhult volna a csillagászati érdeklődésem, akkor 1977-es fiam és 1978-as leányom vittek ki az ég alá 8-10 éves korukban, és nekik kellett a távcsövekben mutatni az Univerzum érdekességeit.

A középkori templomok tájolásának mérése a terepen – Mecseknádasd, 2012. február 25-én.

Ignátkó Imre, Magyari Béla, Keszthelyi Sándor 2007 augusztusában Tarjánban.

A Hegyhátsálon az 1999. augusztus 11-iki teljes napfogyatkozásnak emelt emlékmű mellett. (Fotó: Ignátkó Imre).

“Életem legjobb helyei a könyvtárak mélyén voltak.” ( Fotó: Bonyhádi Zoltán)

Keszthelyi Sándor hatvan éves lett. A nagy nap reggelén a Vénusz átvonult a Nap korongja előtt! (Fotó: Patacsi Zsolt)

A napórák kutatása és a napórások országos találkozói. Ezúttal Tatán,
2021. szeptember 18. (Fotó: Kovaliczky István)

A napórák Erdélyben is elszaporodtak, 2021-ben erről katalógus is született!

Néhány Pécsről induló csillagászati autóbuszos expedíción (többször szervezőként) vettem részt barátaimmal. 1986-ban Kréta szigetéről figyeltük a Halley-üstököst. 1988-ban Itália északi felén jártunk be a csillagászattörténeti emlékhelyeket. 1990-ben Skandináviában az Északi Fokig jutottunk és Finnországban teljes napfogyatkozást éltünk át, de borult ég alatt. 1994-ben Marokkóig ment a busz és Casablanca mellett gyűrűs napfogyatkozást láttunk. 1999-ben a holdárnyék helybe jött: Pakson 8 napos rendezvényt szerveztünk 400 fővel és augusztus 11-én délben tiszta égen láttuk az elfeketedett Napot.

1983. május 7-én este kis távcsövemmel felfedeztem egy új üstököst. Az égitestet rólam nevezték volna el, ha én látom meg a világon elsőként. Sajnos egy nappal előbb mások külföldön, és ráadásul azon az estén többen Magyarországról is észrevették. 1975. augusztus 29-én este észrevettem egy nagyon fényes új csillagot a Hattyú csillagképben. Ez a XX. század legfényesebb nóvakitörése volt. Japánok valamivel előbb vették észre, mert ott előbb lett sötét. Így én “csak” az európai kontinensen voltam az első felfedező.

Sokat dolgoztam a magyar csillagászatért, cikkeimmel, szervezőmunkámmal, előadásaimmal, megfigyeléseimmel, ismeretterjesztő ténykedéseimmel. Bizonyos voltam abban, hogy halálom után majd elneveznek rólam egy kisbolygót. Nem így lett! Már életemben, 2012. december 28-án döntött a Nemzetközi Csillagászati Unió: egy 2005. augusztus 29-én az MTA Piszkés-tetői Csillagvizsgálóban felfedezett kisbolygót hivatalosan Keszthelyi-kisbolygónak neveztek el. A vezetéknevemet viselő égitest a Mars és a Jupiter nagybolygók között kering, így a Földre nem jelent veszélyt. Az angol nyelvű indoklásba a “Sándor Keszthelyi (b. 1952) is a Hungarian architect and amateurastronomer” szöveg került, azaz az építész és amatőr csillagász kifejezés.

Hetven évesen (nem tudván, mi az a szelfi) elment egy hivatalos
fényképészhez és ezért a portréért komoly összeget fizetett!

Mi köti össze a következő kortársainkat?

Apor-Kovács Éva nyelvész, irodalomtörténész, szociológus, Bakk Miklós politológus, Bakonyi István irodalomtörténész, Barabás Márton képzőművész, Berkes Kálmán klarinétművész, karmester, Berzeviczy-Fehér Jánosné hímző és viseletkészítő népi iparművész, a népművészet mestere, Bodnár Attila zenész, énekes, zeneszerző, szövegíró, Bordás Sándor klinikai pszichológus, főiskolai tanár, Bornemisza Rozi grafikus-tipográfus művésztanár, Csaba Péter karmester, hegedűművész, zeneigazgató, fesztiváligazgató, Csámpai Ottó szociológus, író, E. Csorba Csilla művészettörténész, muzeológus, Csorba László történész,Diószeghy Iván színművész, Dobos László közgazdász, szociológus, Dupka György író, szerkesztő, művelődéstörténész, kárpátaljai magyarságkutató, Elmer István író, szerkesztő, Eötvös György artistaművész, művészmenedzser, Farkas Zoltán újságíró, Ferber Katalin közgazdász, gazdaságtörténész, Font Márta történész, a középkor kutatója, Fried Ilona irodalmár, tanár, Füzesi Magda költő, újságíró, Geréb Ágnes pszichológus, szülész-nőgyógyász és független bába, A. Gergely András kulturális antropológus, egyetemi oktató, szerkesztő, Gonda István fazekas, Győrffy András színművész, Havasi János újságíró,Háy Ágnes grafika, animációs film, aszfaltfolklór, díszlet, MOP, Horváth Balázs fotóművész, Horváth Gyöngyvér grafikusművész, Izsák Balázs mérnök, politikus, Javorniczky István újságíró, Jónás Gabriella színművész, Kacsó István grafikusművész, Kalmár János szobrászművész, Kálnay Adél író, tanító, Kasza Imre muzeológus, grafikus, festő, művészeti író, Kathy-Horváth Lajos hegedűművész, zeneszerző, Kerényi Péter kommunikációs szakember, rádiós-televíziós újságíró, Keszthelyi Sándor építész, amatőrcsillagász, Koltai Judit színművész, Kovács Béla futballista, nyomozó, Kovács István alias HayKováts képzőművész,író, Kővári Judit színművész, Kuti Dénes festőművész, Lábán Katalin rendező, színművész, színházigazgató, Léphaft Pál karikaturista, Lévai Nóra textiltervező, Márta István zeneszerző, Milosevits Péter író, irodalomtörténész, műfordító, költő, újságíró, Molnár Pál újságíró, szerkesztő, díjalapító, Nagy Jenő filozófus, szerkesztő, Nógrádi Péter zeneszerző, Novotny Tihamér művészeti író, szerkesztő, Nyitrai Tamás olvasó, író, néző, beszélgető, hallgató, Onagy Zoltán író, Oros László író, könyvgyűjtő, Ószabó István költő, Oszvald Marika színművész, operetténekes, Pálfai Péter színművész, Pálfi Ágnes költő,esszéíró, pedagógus, folyóirat-szerkesztő, Pálinkás József atomfizikus, Pap Rita előadóművész, dalszövegíró, táncos, Péter Márta koreográfus, táncművész, szakíró, táncpedagógus, Pogány György színművész, Ratzky Rita irodalomtörténész, tanár, muzeológus, Rauscher Alice Dóra domonkos nővér, Ruva Farkas Pál újságíró, szociológus, szociálpolitikus, író, költő, műfordító, képíró, Sapszon Ferenc karnagy, zeneszerző, Simon M. Veronika grafikus, festőművész, Singer Magdolna író, gyászkísérő, Sinkovits-Vitay András színművész, Sisa József művészettörténész, Somorjai Ádám bencés szerzetes, tanár, egyháztörténetikutató, Sopsits Árpád filmrendező, Stenczer Béla színművész, A. Szabó Magda volt kulturális diplomata, közalapítványi elnök, Székely András Bertalan művelődésszociológus, nemzetiségkutató, szerkesztő, Székelyhidi László matematikus, egyetemi tanár, Szigeti István zeneszerző, Szkárosi Endre költő, Szüle Tamás operaénekes, Tahi József színművész, Tarnai Katalin bemondó, szerkesztő, riporter, műsorvezető, Tatai Mária mozdulatépítész, Tószegi Zsuzsanna egyetemi docens, tudományos újságíró, Tőkés László református lelkipásztor, püspök, Török Tivadar festő, grafikus, karikaturista, TzortzoglouJorgosz festő,szobrász, zenész, Varga Domokos György író, újságíró, Viga Gyula néprajzkutató, ny. egyetemi tanár.

Egyik kapocs az, hogy mindegyikük 1952-ben született. Vannak, akik határainkon belül és vannak, akik azon kívül született magyarok, nemzetünk tagjai. Magyarországon 185.820-an születtek ebben az évben. Közülük 110.000-en még 2022-ban is éltek. Sok, vagy kevés ez az 59 százalék? Nem sok ez, ráadásul fogyunk, ahogyan más évjáratok is!

A másik közös bennük, hogy belekerültek egy most megjelent könyvbe: “Hetvenesek társasága 1952 Napkút-évkönyv. Budapest, 2022. Napkút Kiadó Kft., PrimeRate Kft. nyomda. Szerk.: Bognár Antal.” Mindegyikük írhatott 70 sort magáról, koráról, élményeiről, hivatásáról, munkásságáról, kalandjairól, hobbijáról, életérzéseiről. “Ők azok, akiknek, mikor a szemük kinyílt, még csoda volt a televíziózás, közösségi program, volt, aki járt még fonóházban, és aki tudta, hogy nem szabad csak úgy belépni a tisztaszobába. Olyan is, akik konfirmációról egyenesen díszőrségbe ment, táskájában az úttörőruhával, vagy aki közülük élőben láthatta a Sztálin-szobor ledöntését. Velünk élő kortársaink, akiket ‒ erről adnak számot e könyvben ‒ egész életükben fűtött a vágy, hogy ők legyenek az elsők, akik valamiben rátalálnak a válaszra. Akik ezért jól tudják és méltán hiszik, még dolguk van a Földön.” – írják erről az évfolyamról.

A kiadó ezt a sok önvallomást sorba szedte, egymás mellé rakta, és kinyomtatva tette közkinccsé.

A kötetben van némi csillagászat: Keszthelyi Sándor építész, amatőrcsillagász (Magyarszék, 1952. június 6.) 94-96. oldal. Az önvallomása ezen szöveg elején olvasható.